Jobb lehetőségek a fizetési mód kiválasztására Fizethet készpénzzel, banki átutalással vagy részletekben. home Nem kell sehová mennie A bútor online elérhető. Széleskörű kínálat Több száz különféle összetételű és színű garnitúra, valamint különálló bútordarab közül választhat
Hálószoba ajánlatunk Vásárolj tetszőleges ágykeretet, kényelmes matracot és 2 db hozzáillő éjjeli szekrényt A kedvezmény feltételei: legalább 1 db választható felnőtt ágykeret + 1 db választható felnőtt matrac + 2 db éjjeli szekrény együttes vásárlása esetén 10% kedvezményt biztosítunk. A kedvezmény más akciókkal nem összevonható. Megrendelés vagy készletes vásárlás esetén is igénybe vehető. Balla Bútor Webáruház. A kedvezmény igénybevételéhez kérjük hivatkozz a honlapunkra! Nappali ajánlatunk Vásárolj tetszőleges kanapét, sarokkanapét vagy ülőgarnitúrát, válassz hozzá mutatós párnákat A kedvezmény feltételei: legalább 1 db 200. 000 Ft feletti kanapé, sarokülő vagy ülőgarnitúra vásárlása esetén, 2 db választható ajándék díszpárnát vagy kispárnát adunk ajándékba. Az ajándék igényléséhez kérjük hivatkozz a honlapunkra! Magyar termékek nagy választékban Számos hazai vállalkozással dolgozunk együtt, már 1997 óta, a közös siker érdekében. Ha magyar bútort választasz, kevésbé terheled a környezetet, és kiváló minőséget is kapsz.
NETTÓ ÁRAK! BLACK RED WHITE NETTÓ ÁRAK! Akció! Minden* Black Red White lapraszerelt bútor most ÁFA mentesen, akciós áron kapható! Black Red White Akció! *kivétel az akciós újságban szereplő bútorok Keresés Keresés a webhelyen: Kosár A kosár tartalmának megjelenítése.
1998. május 14. Bevétel 43, 3 millió amerikai dollár További információk IMDb A vadon foglyai (eredeti cím: The Edge) 1997 -ben bemutatott amerikai túlélőfilm, melyet David Mamet forgatókönyvéből Lee Tamahori rendezett. A főbb szerepekben Anthony Hopkins, Alec Baldwin és Elle Macpherson látható. A vérszomjas grizzly, Bart bőrébe egy kiképzett alaszkai Kodiak-medve bújt, amely számos hollywoodi filmben feltűnt, ám ez volt az utolsó filmszerepe. Cselekmény [ szerkesztés] Charles Morse (Hopkins), a multimilliomos író, és példátlanul intelligens férj (kinek látszólag mindene megvan) gyönyörű modell feleségével, Mickey-vel (Elle MacPherson), és annak jóképű fényképészével, Bob Greennel (Baldwin), Alaszka rideg tájaira utaznak divatfotózásra. Bob és legközelebbi társa, Steve (Harold Perrineau Jr. ) rögtön tovább utaznak, hogy felkutassanak egy közelben lakó indiánt, és velük tart a nem túl bőbeszédű Charles is. Azonban repülőgépük lezuhan Alaszka kellős közepén. A három férfi hirtelen teljesen kilátástalan helyzetbe kerül: a természet erőihez alkalmazkodva kell túlélniük Alaszka kíméletlen veszedelmeit, mely hamarosan rájuk is talál egy vérszomjas, megtermett kodiak medve személyében, aki alaposan megkeseríti a csapat végtelennek tűnő vándorlását.
Értékelés: 291 szavazatból Charles Morse (Anthony Hopkins) öregedő milliomos, akinek csinos feleségén kívül egyetlen szenvedélye az olvasás. De a nők - úgy tűnik - kevésbé megbízhatók, mint a könyvek. Morse arra gyanakszik, hogy fiatal fotómodell feleségének, Mickey-nek (Elle Macpherson) viszonya van a megnyerő modorú divatfotóssal, Robert Greennel (Alec Baldwin). Robert és Charles közös kirándulásra indul, repülőgépük azonban lezuhan Alaszka kietlen erdőségei fölött. Az öregedő milliomos és a divatfotós magára marad a vadon mélyén. Ráadásul hamarosan kiderül, hogy egymásra sem számíthatnak. Stáblista: Linkek:
2. Párizs megváltozik, de renyhe bánatomban Nincs rezzenés! Kövek, állványok, új falak, Ódon külvárosok: jelképpé válnak nyomban, S rám dús emlékeim kősullyal omlanak. Itt is, a Louvre előtt, a régi kép igáz ma: Nagy hattyúm kél elém, az őrült gesztusok, Félszegen is dicső száműzetése gyásza, Az örök, szörnyű vágy! ─ és rád is gondolok, Andromaché, kiért hős férje karja holtán Vad Pyrrhus nyúlt ki, hogy rab-állatul vigye, S ki sírtál az üres sír mellett elomolván, Helenos asszonya, s jaj, Hektor özvegye! S gondolok a sovány, hektikás néger lányra, Ki itt sárban lohol, s elrévülő szeme Kókuszligetre vár s dús, messzi Áfrikára: A köd roppant falán hátha átintene ─, S mindenkire, ki már sohsem talál a vesztett Üdvre, soha! soha! kit könnyek kortya vár, S kit emlejére Bú jó farkasa eresztett! Kis árvákra, kiket les a virághalál! Lelkem így bujdosik, és a vadonba verve Sok vén Emlék telin búgó kürtje rian: Szigetekre vetett matrózok vad keserve... Foglyok... vert seregek!... és jaj, még annyian!
2 Párizs megváltozik, de renyhe bánatomban Nincs rezzenés! Kövek, állványok, új falak, Ódon külvárosok: jelképpé válnak nyomban, S rám dús emlékeim kősúllyal omlanak. Itt is, a Louvre előtt, a régi kép igaz ma: Nagy hattyúm kél elém, az őrült gesztusok, Félszegen is dicső száműzetése gyásza, Az örök, szörnyű vágy! ─ és rád is gondolok, Andromaché, kiért hős férje karja holtán Vad Pyrrhus nyúlt ki, hogy rab-állatul vigye, S ki sírtál az üres sír mellett elomolván, Helenos asszonya, s jaj, Hektor özvegye! S gondolok a sovány, hektikás néger lányra, Ki itt sárban lohol, s elrévülő szeme Kókuszligetre vár s dús, messzi Afrikára: A köd roppant falán hátha átintene ─, S mindenkire, ki már sohsem talál a vesztett Üdvre, soha! soha! kit könnyek kortya vár, S kit emlejére Bú jó farkasa eresztett! Kis árvákra, kiket les a virághalál! Lelkem így bujdosik, és a vadonba verve Sok vén Emlék telin búgó kürtje rian: Szigetekre vetett matrózok vad keserve... Foglyok... vert seregek!... és jaj, még annyian!
Nem sarc, nem vér s iga rátok: Kevés, amit én kivánok! « »Mely ma porrá lész a tűzön: Sátor helyett ház épűljön! Tartós, délnek, sorba szépen, Kúttal, fákkal közelében; Élni s halni majd idővel: Kell szántó-föld s temetőhely! « Ennyi, nem több. Örvend a kun, Frigyre lépvén a jó alkun; - Messzevágó célt nem értve: Magyarságnak nincs inyére: - De a László lelke, látván: Felderűl, mint a szivárvány.
S a büszke dombról íme te hallgatag Nagy fórumodra nyújtod a karjaid, Lányodnak, aki szabadítod, Iveid, oszlopaid mutatva, Mik nem királyi diadal-ünnepet Várnak manapság s caesari díszkocsit, Amely mögött bilincsre verten Háború foglyai lépegetnek, Hanem olasz nép győzelem-ünnepét Sötét időkön, fekete szörnyeken, Miktől igazságod- s derűddel Megszabadítod a népek árját. Itália, Róma! Aznap a fórumon Majd békeségnek csendül a himnusa, S a menny határtalan azúrját «Glória! Glória! » zengi végig!
Piros virággal ékesen, április Látott születni tégedet egykoron. S a Romulustól vont barázdán Nézni le zordul a puszta síkra. S ma, annyi század amikor elsülyedt, Dicsőn ragyog rád ujra az április. S a nap s Olaszhon üdvözölnek. Isteni Flóra te, drága Rómám! Bár pontifexet s Vesta leányait Nem látja most már a Capitólium. S nem húzzák győző hadvezérid' Hószinü mének a Via Sacrán: De fórumodnak néma s üres tere Dicsőbb ma is még százszor akárminél; Minden, mi művelt, nagy, magasztos, Római most is a földkeréken. Oh istenasszony, Róma, köszöntelek! Ki föl nem ismer, ködbe' csatangol az, Vagy ott burjánzik vad szivében Barbar időknek a durva gazza. Oh «Salve, Roma! » Nézve a fórumod Bús omladékit, könny lepi el szemem. S imádom multad nyomdokát is, Égi, malasztos anyám, hazám te! Te tetted azt, hogy mint ez Itália Polgára és mint dalnoka élhetek. Te nyomtad szellemed' a földre S adtad e honnak a büszke dicsfényt. Elédbe járul mostan Itália, Egységesítve, szabadon általad, És ráborulva kebeledre, Sas-szemeidbe meríti lelkét.