Kategória: Hozzávalók: 6 deka füstölt szalonna, 5 deka zsír, 1 fej vöröshagyma, babérlevél, egész bors, 3 deci tejföl, 5 deka liszt, 1 deci fehérbor, 1 evőkanál mustár, 5 deka cukor, citromhéj, só, egy mezei nyúl nyúl, 1 deci ecet, 30 deka vegyes zöldség. Elkészítés: A nyulat megnyúzás és hártyáitól való megtisztítás után bepácoljuk. Sült vadnyúl receptek magyar. A páclevet a következőképpen készítjük el: 3 liter vízben 30 deka karikára vágott vegyes zöldséget, 1 fej karikákra vágott vöröshagymát, 1 babérlevelet, néhány szem egész borsot megfőzünk. Mikor a zöldség megfőtt, 1 deci ecetet öntünk hozzá, és hűlni hagyjuk. A megtisztított nyulat besózzuk, és a páclébe tesszük két három napig. Ezután a léből kiemeljük, konyharuhával megtörölgetjük, feldaraboljuk, és gyufavastagságú füstölt szalonnacsíkokkal sűrűn megtűzdeljük. Ezután a darabokat tepsibe rakjuk, a pácléből leszűrt vegyes zöldséget, zsírt, hagymát, babérlevelet, egész borsot teszünk alá, és sütőben közepes lángon, lefedve sütjük bő egy-másfél órát, majd kiszedjük egy lábosba, és a fehérborral, fedő alatt puhára pároljuk.
Iszonyú jó ízvilág jött létre, ami a combokkal és a polentákkal majd nagyszerű élményt adnak. Sokan vannak velem a FB-on és az Instagramon is, de aki szeretne ott is követni, annak ajánlom az alábbi linkeket:
Épp ellenkezőleg: sokféle sült pörkölt saját gyümölcslében, és zsírtartalma lényegesen alacsonyabb, mint a panírozott szelet, gyorsétterem és pizza. A megfelelő köretekkel és sok zöldséggel semmi sem akadályozhatja a vasárnapi sültet. A hús magas fehérjetartalmú, fontos B-vitamin-forrás és gazdag ásványi anyagokban vas, cink, szelén és kálium. A benne található meglehetősen egészségtelen telített zsírsavak elkerülhetők, ha elkerüljük a zsíros darabokat, a héjat és a rengeteg tejszínt a szószban. Párolt-sült nyúl vadasan recept. Vasárnapi sült: mi van az asztalon? A vasárnapi sültek klasszikusai azonban a sült marhahús, a sült marhahús, a főtt marhahús, a sült sertéshús vagy az egész kakas vagy kacsa - természetesen ropogós és belül belül lédús. Egyre nagyobb hangsúlyt kap a jó minőségű és fenntartható eredet. Ma a németek néha egy euróval többet fizetnek egy jó húsdarabért. Tehát, ha jó vasárnapi sültbe fektet, és hétköznap kissé csökkenti a húsfogyasztását, akkor jót tesz a pénztárcájának és az egészségének. Ha érdekli, tekintse meg a húspótlók témáját.
A nemrég rövid időre megtáltosodott új lengyel film ( Ida, Hidegháború, Corpus Christi) ezúttal nemzetközi vizekre evezett, egyik prominens szerzőjével együtt, A másik bárány pedig Jan Komasa említett alkotásának feminista ellenpólusaként is értelmezhető. Bár Szumowska munkája kissé lemarad az olyan kortárs, női szereplőket mozgató vallásdrámáktól, mint az uralmi berendezkedéseket szintén ábrázoló Dombokon túl vagy a Keresztút, a Selah-t játszó Raffey Cassidy és a Pásztort Antikrisztusként életre keltő Michiel Huisman alakításai, illetve a többször hipnotikus vizualitás révén mégis jól sikerült darab.
A másik bárány felér egy feminista dekrétummal: lázadás a patriarchális társadalmi konvenciók ellen, és egyben harcos kiállás a nők elleni abúzus minden formája ellen. Selah "coming of age" sztorija az öntudatra ébredés iskolapéldája: Szumowska mozijának legizgalmasabb és leghátborzongatóbb pillanatai a lány álomjelenetei, ahogy a tudatalattija kitörési pontot keres a rákényszerített férfiketrecből. Az ébredező szexualitás, a halál, az erőszak, az elnyomás és a vallási áhítat észvesztő táncának vagyunk tanúi a gyereklány álmaiban. Selah hiába született bele a kommunai létbe, és hiába tűnik kezdetben természetesnek számára az elnyomás fojtogató légköre, ösztönszinten minden emberbe bele van kódolva a szabadság iránti vágy. Ez tör föl belőle elemi erővel, és üt lyukat vallási fanatizmusán. Ahogy a hit szemellenzője lekerül róla, a Pásztor is lelepleződik, és szép lassan fölsejlik vonásai mögött az embertelen szörnyeteg. A vallási kommuna "szent" helyeit körbefutó misztikus fonalháló egy pillanat alatt egy belterjes, vérfertőző közösség korlátoltságának szimbólumává degradálódik.
Az erdő mélyén egy békés szekta él, csupa boldog, elégedett nő lesi rajongva az egyetlen férfi, a Pásztor minden szavát. Talán ez a földi paradicsom, de tudjuk, hogy nem az, és azt is, hogy hamarosan vér fog folyni. Lévén, hogy hivatalosan is a két legvallásosabb európai országról van szó, ezért ha egy lengyel rendezőnő Írországban, nagyobb részt ír pénzből és koprodukcióban filmet forgat, akkor eléggé borítékolható, hogy a kész műben a hit kérdése, illetve a szexualitás központi szerepet fog játszani. Pláne akkor, ha már a címben is ott szerepel a legismertebb keresztény szimbólum, a bárány. Ez volna A másik bárány (2019). Bár néhány jelből akár arra is következtethetnénk, hogy Amerikában járunk, valójában elég egyértelmű, hogy a gyönyörű, de vad, szélfútta, zsámbékos, mocsaras ír tájon járunk. Itt él pár lakókocsiban az erdő szélén a Pásztor ( Michiel Huisman) és a Nyája. Ami nem birkákból, hanem nőkből, fiatalokból, középkorúakból, és azok lányaiból áll. Ez egy pici, meghitt szekta, amely kivonult a modern világból, teljesen önálló és önfenntartó, állatokat tartanak, saját maguk készítik a ruháikat és használati eszközeiket, és persze szigorú szabályok szerint élnek – hiszen egy szektáról beszélünk.
Amikor a kos nem elég okos ahhoz, hogy vezesse a birkákat. Az elvontabb, különlegesebb lélektani horrorok a gyengéim, így természetesen vártam A másik bárányt, mely első blikkre A boszorkány és a Fehér éjszakák szerelemgyerekének tűnt. A próbálkozás értékelendő, de az említett két alkotás közelébe sem ér mai alanyunk. Egy a modern világtól elzárt kommunát követünk, melyet az egyetlen férfi tag, a Pásztor (Michiel Huisman) vezet. A többiek mind az ő feleségei vagy lányai, s így élnek harmóniában a vadonban. A tizenéves Selah (Raffey Cassidy) is mentoraként tekint a Pásztorra, ám szépen lassan kételyek kezdik gyötörni és megkérdőjelezi az eddig szentírásként kezelt tanokat. A történet jó. Nem túl egyedi, de bőven tartogat potenciált és benne van egy egzisztenciális dráma, illetve egy nyomasztó horror elegyének lehetősége. Ezekből az elemekből sajnos csak elvétve kapunk morzsákat, Malgorzata Szumowska rendező inkább csak sejtet, mintsem ténylegesen mesélne. A rejtélyességgel, szimbolikával, apróbb sugallatokkal semmi probléma nem lenne, de a cselekmény effektíve sokkal kiforrottabbnak akarja mutatni magát, mint amilyen valójában.