David Eric "Dave" Grohl (Warren, Ohio, 1969. január 14. –)[1] egy amerikai rockzenész, leginkább a Foo Fighters énekes-gitárosaként, és a Nirvana dobosaként ismert. Korai élete 12 éves korában kezdett érdeklődni a zene iránt. Először gitározni, majd később a '80-as évek közepe felé dobolni kezdett. Ez a javára vált, mivel a '80-as évek végén mint dobos vált híressé. Nirvana A zenekarnak szüksége volt egy dobosra így Dave Grohl csatlakozott Krist Novoselic-hez és Kurt Cobain-hoz. A Nirvana életének első szakaszában nagy volt a fluktuáció, Dave az ötödik dobos volt a zenekarban. Az igazi áttörést a "Bleach" lemeze után Nevermind című albumuk hozta. Cobain halála után a Queens of the Stone Age-ben játszott egy lemezen, de ekkor már a Foo Fighters kezdeti időszakát élte. Foo Fighters 1994 októberében alapította a zenekart ami a Saturday Night Live című műsorban futott be. Az évek során a világ egyik legnagyobb hatású rock bandája lett. 7 nagy lemez és 1 válogatásalbumuk jelent meg. A kilencvenes években a zenekar több tagcserén is átesett és végül régi új tagokkal 2007-re alakult ki a ma is ismert felállás.
Dave Grohl egyedülálló a világ zenészei között. Ne feledjük: ő volt a rocktörténelem (megáll ebben az esetben ez a kifejezés? ) egyik legfontosabb zenekarának, a Nirvanának a dobosa, jelenleg pedig korszakunk egyik legfontosabb zenekarának frontembere. Oltatlanokat meg nem enged be a koncertjeire, mellékvágány vége. Na, ő jelentett meg frissiben egy önéletrajzi könyvet A történetmondó (The Storyteller) címen, írta meg a Washington Post. Titokban mindnyájan azzal áltatjuk magunkat, hogy a hírnév biztos szörnyű élmény, akiknek kijutott belőle, azok szerencsétlenül tengetik az életüket. Itt van azonban Dave Grohl, aki elmondja végre azt is, hogy a sztáréletben mi a jó. Grohl a Virginia állambeli Springfieldben nőtt fel. Saját elmondása szerint félszeg, ügyetlen, és vonzza a baleseteket. Volt már, hogy eltalálták golflabdával, elütötte egy kocsi, beleesett a Potomac folyóba mentőmellény nélkül, és Svédországban egyszer a színpadról is leesett. A Nirvánáról és futótűzszerű sikeréről elmondja, az életünk mindörökre megváltozott.
Mindent megtudhatunk egy fiatal punkzenész mindennapjairól, aztán persze a Kurt Cobain halála utáni önkeresésről is. Közben még az is kiderül, hogy talán a legnehezebb mégiscsak akkor, amikor kívülről nézve fut a szekér. S nem csupán azért, mert Kurt Cobain anno drogproblémáival küzdött, míg Grohl ezt nem csak tehetetlenül, de többnyire még tájékozatlanul is nézte, hanem mert a Foo Fighters fényes napjai közben éppen az egykori dobosnak kellett azzal szembesülnie, egyszercsak a frontembernek meg kell hozni egy döntést, hogy az együttese ne csak egy jól menő buliprojekt legyen, se egy kényszerpályás rockgépezet, hanem valami több. És a döntés következtében még Cobaint is jobban sikerült értenie. A Silenos Kiadó idén igencsak elkényeztette az olvasóit, hiszen először a hiánypótló VHK -interjúkötetet jelentette meg, aztán a szinte elképzelhetetlenül alapos Burzum -kötet következett, (ez utóbbiról hamarosan olvashattok is az oldalon Nagaarum kollégám tollából). A könyv megjelenése kapcsán a kiadó játékot hirdetett: A Silenos Kiadó a Grohl -életrajzot tartalmazó könyvcsomagot sorsol ki azok között, akik január 15-ig a kiadó e-mail címére írnak olyan zenetörténeti példát, amikor egy zenekar korábbi, nem dalszerző dobosa (esetleg basszerosa) később immár pozíciót váltva elismert zenekart futtatott fel.
század elején jelentkező festészeti irányzat, posztimpresszionizmus, kubizmus, expresszionizmus: Berény Róbert, Czóbel Béla, Perlrott-Csaba Vilmos, Bornemisza Géza, Galimberti Sándor, Rippl-Rónai József, Tihanyi Lajos, Ziffer Sándor. [8] Művésztelepi és társasági tagság [ szerkesztés] Nagybányai művésztelep Kecskeméti művésztelep MIÉNK Magyar Vadak KUT Szentendrei Festők Társasága Irodalom [ szerkesztés] Perlrott-Csaba Vilmos művészete / Bornemisza Géza előszavával; Kassák Lajos bevezetésével. Budapest, : Dante Könyvkiadó, [1929] 15 p., 32 t. Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955) alkotói pályájának főbb állomásai. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum. 2005. ill. ISBN 963-7219-56-0 Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Művészeti lexikon. 3. köt. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967. Perlrott-Csaba Vilmos lásd 733. p. Magyar művészeti kislexikon kezdetektől napjainkig. Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2002. Perlott Csaba Vilmos lásd 334-335. p. Szabó Júlia: A XIX. század festészete Magyarországon (Corvina Kiadó, 1985) - antikvarium.hu. ISBN 963-8477-66-0 Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914.
Az átmeneti festők A 19. század második felében, ill. a 20. század kb. első harmadában létezett néhány nagymester, akik profitáltak, az új impresszionista műfajból, de ezt óvatosan tették, és sajátos módon beillesztették a Realista festészet hagyományaiba. Vagy éppen realista festőből léptek át úttörőként az impresszionizmus irányába. Ők voltak az átmenetei festők, akiknek festészetében mindkét műfaj elemeit, külön-külön vagy éppen együtt megtalálhatjuk. A 18.-19. század festészete - KINVA ART AKADÉMIA. Ilyen átmeneti festő volt pl. Thomas Cowperthwait Eakins, Eduard Manet, John Singer Sargent, Anders Leonard Zorn, James Abbott McNeill Whistler. Sargent – Lady Agnew Édouard Manet – Suzanne Manet A 18-19. századra jellemző még a festészet, mint hobby elterjedése is. Ebben az időben divatba jött festészettel foglalkozni, így rengeteg kis műterem és nagyobb akadémia ált rendelkezésre a festészettel foglalkozni vágyók számára. Kialakult egy olyan szemléletmód is, hogy keresték a "Régi mesterek titkait" ezt főleg csodaszernek vélt anyagok használatával remélték elérni.
A három M olyan húzó név, hogy a hét végére visszatért hőség ellenére a kiállítás megnyitóján zsúfolásig megtelt a kápolnásnyéki Halász-kastély. A kánikulában is elegáns közönség nagysága talán a vernisszázs szereplőit is meglepte, mert mind a vendégeket köszöntő dr. Kazai Viktor, a Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány elnöke, mind a kiállítást megnyitó dr. Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériumának közigazgatási államtitkára köszönetét nemcsak Kovács Gábornak, a KOGART alapítójának és Marosvölgyi Gábornak, a kiállítás kurátorának fejezte ki, hanem a közönségnek is a jelenlétéért. Kovács Gábor két évtizede vásárolja a műalkotásokat azzal a céllal, hogy létrehozzon egy, az újkori magyar festészet történetét a 18. század elejétől napjainkig méltón képviselő gyűjteményt. Elmondta, hogy csak azt gyűjti, ami megérinti őt. Gazdag kollekciójából a nemzetté válás kiteljesedésének, a magyar festészet legizgalmasabb évszázadának javából válogatták ki Marosvölgyi Gábor művészettörténésszel a kiállítás anyagát.
Színhasználatukra jellemző volt a korábbinál világosabb, színesebb, sokszor pasztelles árnyalatok használata. Ecsetkezelésük lendületesebbé, gesztusaik szélesebbekké váltak. A festék felhordása pedig pasztózusabban, vastagabb rétegekben történt, ezáltal képeik sokszor plasztikusabbá váltak. Tájképfestészet a 19. században Nyugodtan állíthatjuk, hogy nem csak az impresszionisták, de a tájképfestészet forradalma is ebben az évszázadban zajlott. Ebben az évszázadban a tájfestészet először az idealizálás béklyóit vetette le végleg, majd a plein air festészet elterjedésével kiteljesedett a realista festészet. A festők közvetlenül a szabadban festették meg a képeiket, megfigyelve és hűen visszaadva a tája szépségét. Camille Corot – Két nagy fa A korszak nagy tájképfestői voltak, Courbet, és Corot. Corot a tájfestészet plein air vonatkozásaiban volt élen járó. Míg Európában Corot addig ebben az időben az USA-ban Thomas Cole (1801-1848) amerikai tájképfestő volt különösen nagy hatással a tájképfestészetre.