És – micsoda teljesítmény – megmaradtak Tominak és Zolinak. Ezernyi esküvő, körülmetélés, temetés után. Mert az azóta elbúcsúzó szabadság gyermekei voltak, és azok maradtak máig. 1989, az új kezdet fiai. Kihúzódtak Budára – egyikük északon, másikuk délen, a Frankel Leó utcában s Lágymányoson – és közösségeket teremtettek maguk körül, nem ültek bele a készbe, feladatot, hivatást találtak ki maguknak, szolgáltak, vérmérsékletük szerint. Harsány és mégis együttérző viccekkel, kivételesen elmélyült hallgatással, amikor kellett, rajongó gyerekek ugratásával, eréllyel és türelemmel. U betűs város. Az egyik simulékony, a másik lobbanékony alkat. Az egyik elvonul, és azt csinálja csak, amiben hisz, nem konfrontálódik, mert tudja, hogy kevés az idő, a másik pedig megharcol azért, amit fontosnak tart, mert tudja, hogy csak kevés dolog fontos a világon, és azokat aztán nem szabad veszni hagyni. Ugyanazt látják, ugyanazt értették meg útjukon, ugyanazt értették meg és mégis más következtetéseket vontak le mindebből, alkatuk szerint.
A 0627 stábja a Fidesz váci szervezetének eredményváróján kérdezte az eseményen résztvevőket. – Nyilván nagyon örülünk ennek az eredménynek, …
Bár az említett növény már a favédelmi rendelet hatálya alá tartozik, a versenyző mégis elnyerte a tanács jóváhagyását, így zöld utat kaptak a kertészei a metszési munkálatokra. Az egyik szomszédja támogatja ezt, ugyanis a hatalmas fák miatt rengeteg a galambürülék a kertjében, de a többiek felháborodtak amiatt, hogy több mint százéves növények esnek áldozatul amiatt, mert Hamilton építkezik. Lewis Hamilton kiakasztotta a szomszédait: ezzel a húzásával okozott felháborodást - Világsztár | Femina. Szerintük egyértelmű, hogy az építkezési munkálatok megkönnyítése érdekében kért engedélyt a Forma-1 sztárja. Egy panaszkodó elmondta a lapnak, hogy úgy véli, a sportolónak nincs semmi szüksége még egy házra a kertjében, amit valószínűleg úgyis bulizásra használna majd. Egy másik amiatt szólt be a hírességnek, mert még be sem tette a lábát az ingatlanba, ebből arra következtetett, hogy csak befektetésként vette meg a házat, amit majd pár év múlva még több pénzért eladhat. Fotó: Remy Steiner / Getty Images Hungary - Ezek a fák már több mint száz éve itt vannak, és egy csodálatos tereprendezési örökség részét képezik Kensington és Chelsea királyi kerületének értékes természetvédelmi területén - magyarázta az egyik helybéli.
Rakétákat, légibombákat, tankokat? Nem mészároltak le civileket, nem bombáztak lakott területeket, nem hajtottak végre tömeges kivégzéseket, mint a koncentrációs táborokban? Mit nem használtak még? " - tette fel a kérdést a tisztségviselő. Podoljak rámutatott arra, hogy "leírhatatlan borzalmakat" követtek el az orosz erők a Kijev környéki teleüléseken: Bucsában, Irpinyben, Hosztomelben. Kiemelte, hogy "békés ukrán polgárok százait és ezreit mészárolták le különös kegyetlenséggel". Podoljak a boszniai háborúban 1995-ben elkövetett srebrenicai mészárláshoz hasonlította a történteket. U betűs város hősei. Mihajlo Podoljak szombaton a Twitteren határozottabb fellépésre szólította fel a Nyugatot, kevesellve az Oroszországgal szemben eddig hozott szankciókat. Sürgette Ukrajna partnereit, hogy vessenek ki teljes embargót az orosz energiahordozókra és árukra. Az Ukrajinszka Pravda arról számolt be, hogy a Kijev megyei települések visszavétele után az orosz csapatok újabb embertelen tetteire találtak bizonyítékokat a városokban: agyonlőtt lakosokat, tömegsírokat és a helybeliek nemi erőszakról szóló beszámolóit.
Összehasonlító esszé - Timár Zsófi özvegysége és Tímár Zsófi muskátlija - Irodalom tétel Mikszath kálmán tímár zsófi özvegysége Novellaelemzés Reménykedik, hogy a férje még hazatér. Ezzel szemben Tóth Krisztina novellájában Zsófi és férje együtt élnek, de kapcsolatuk értelmét vesztette. Nem párként élnek együtt, hanem mint két idegen, elsétálnak egymás mellett a lakásban. Mikszáth egy állapotból való kilépést ír le, még Tóth egy folyamatból indítja történetét. Az első novellában Zsófi hírt kap férjéről és felcsillan a remény. Látni akarja és visszakapni, a második történetben azonban Zsófi rájön, hogy férje szexuális viszonyt folytat egy másik nővel és változások történnek. Férje elköltözik és ő éli tovább az életét változatlanul, azonban semmi arra utaló jel nincs, hogy Zsófi tovább szeretne lépni. Nem válaszol a hívásokra és zárat sem cserél a lakásban. Talán itt is képes lenne megbocsátani Péter hűtlenségét, de ez nem derül ki a történetből. Hasonlóság a novellák között a főszereplők nevének változatlansága, Péter a fér j és Zsófi a megcsalás áldozata.
A Palócföld ben szerepel az "Ezek a kedves kis portékák…" című, a Mikszáth-centenárium alkalmából indított rovat, Grecsó Krisztián és Ficsku Pál prózáján kívül Tóth Krisztina munkája is szerepel benne, ami rekontextualizálja Mikszáth prózavilágát. Tóth Krisztina Tímár Zsófi muskátlija című novellájával idézte fel az írót. ) A Pixel sem regény, bár a sok szereplő és a számos cselekményszál megjelenése a nagyregényekre jellemző, olvasható akár novellafüzérként is, bár a legpontosabb megnevezést maga Tóth Krisztina adja, aki az alcímben szövegtestként jelöli meg kötetét. Az egységesség meglátására sarkallja az olvasót az is, hogy a műből hiányzik a tartalomjegyzék, így nem tudjuk könnyedén visszakeresni a szív vagy éppen a fül történetét. Ez a hiány egységében láttatja az olvasóval a kötetet, aki ráközelít egyes képkockákra, részletekre, hogy eltávolodva ismét az egészet lássa. A fejezetek képkockaszerűen működnek és tartalomjegyzék híján hol az egyikre, hol a másikra fókuszálunk rá, eltávolodva pedig felfedezhetjük a pixelekből, a kis epizódokból összeálló egészet.
Decemberben fölvetette Péternek, hogy mi lenne, ha lenne macskájuk. Az egyik kolleganőjénél született három, egyet hazahozhatna. Egy feketét. Péter azt mondta, szó se lehet róla, ő nem akarja szagolni a macskabűzt, különben is kikaparná az új szőnyegpadlót. És ki vigyázna rá, ha ők nincsenek otthon. Ebben mondjuk volt valami, tényleg későn értek haza minden nap. Zsófi számítógépes tanfolyamra járt, Péter egyre több munkát kapott. Azt mondta, ha félre tudnak tenni, egy-két év múlva vehetnek esetleg valami külső kerületben egy házrészt. Mind a ketten kertet szerettek volna, vagy legalább egy nagy, használható teraszt. A mostani lakásuknak még erkélye se volt, az csak a két és fél szobásakhoz tartozott. De azokat se használta senki, többnyire biciklit tároltak ott, vagy kitették a limlomot, néha a lerobbant hűtőt. Tavasszal az egyik lakó muskátlisládákat szerelt az ablakba. Zsófinak ez nagyon megtetszett. Minden este elmondta, hogy egész más lenne, ha reggel a virágokra látna. A lakógyűlésen egyébként szóltak, hogy tilos az ablakok alá kívülről szerelt virágláda, mert veszélyes, lesodorhatja a vihar.
A Vonalkód és a Pixel alcíme is ( Tizenöt történet, Szövegtest) egyszerű megfogalmazás, mégis fontos iránytűje lehet az olvasónak, aki az egymást követő elbeszéléseket akár novellaciklusnak, de talán regénynek is tekintheti. A Vonalkód alcímének számszerűen elkülönítő gesztusa ugyanis eltávolíthat a nagy narratíva lehetőségétől, miközben a kötet írásainak alcíméül szolgáló, zárójelben a vonal szót valahogyan mindig magukba rejtő szavak ( Színvonal, Irányvonal, Bikinivonal stb. ) a rejtett összefüggések meglátására szólítanak fel. Főként, ha hiszünk a fülszövegben is idézett szövegrésznek, mely szerint a törvények szövedéke néha nem más, mint a pókfonálként felcsillanó összefüggések hálója: a szálak vége az idő más-más zugába kötve. (175) A Pixel című kötet szerkezetében és témáiban is hasonlít a Vonalkód novelláihoz, itt is jelen van egy tematikus vezérfonal, ami összeköti a műveket. Mind a harminc írás egy testrész köré épül fel, egy-egy testrész motívumként jelenik meg a szövegekben, melyek végül egy szövegtestet adnak ki, ahogyan az az alcímben is olvasható.
Zsófi ezekre se szólt semmit, csak felállt az asztaltól és kiment, egy idő után pedig havi egy alkalomra ritkította a látogatásokat. Egy év múlva Péter ismét küldött pár békülékeny, tapogatódzó üzenetet. Nem jött rájuk válasz. Abban se volt biztos, hogy a felesége nem változtatta-e meg az email-címet, elvégre semmi oka nem volt rá, hogy továbbra is egy zsofipeter nevű postafiókot tartson fenn. Hívni nem merte, azt gondolta, úgyse venné fel. Egy délután arra ment kocsival, felnézett a kilencedikre. Soha még tisztábban nem érezte, hogy szereti a feleségét. Akkor már hónapok óta egyedül volt, azoktól az alkalmi nőktől eltekintve, akiket reggel elvitt egy pontig a városban és soha többé nem hívott. Elővette a kesztyűtartóból a kulcsot és arra gondolt, fölmegy a régi lakásba. Szinte biztos volt benne, hogy a felesége úgyis rég kicserélte a zárat. Csak abban bízott, nem lesz tanúja a próbálkozásnak. Hogy nem lesz a lépcsőházban valami idegen, aki betörőnek nézi, vagy látásból ismert régi szomszéd, aki kajánul figyeli.
A falubeliek sokszor mentek el mellette, köszöntek is neki, de észre sem vette. – Zsófi az urát várja! – suttogták egymás közt és még nevettek is hozzá. Pedig mégis szegény Zsófinak volt igaza. Az ő szíve többet tudott, többet sejtett, mint amennyit az egész világ bölcsessége megmondhatna. Amint egy délelőtt a dohány-palántát öntözné nagy gonddal (ha megjön a gazda, legyen mit füstölnie a télen), ragyás öregasszony lépett be az udvarra: üzenetet hozott. – A férjedtől jövök, Zsófi. Arra kér, bocsáss meg neki, megbánta, amit tett. Ott dolgozik a harmadik faluban, Gózonban: a bádog-tornyot reperálják. Ő maga nem mert eljönni, félt, nagyon haragszol. Ha megbocsájtasz neki, jöjj el hozzá, azt üzeni. – Menjünk! – mondá a szelíd szőke asszony. A fekete kendőt leoldotta s piros olajosat kötött fel az útra. Péter kedvenc színe, meg aztán illőbb is ehhez a szép naphoz. Egy aranyozott keresztet kellett feltenni a torony tetején a gombra. A tekintetes asszony, a tiszttartóné ikreket szült, annak az örömére ajándékozta az eklézsiának.