id opac-EUL01-000715072 institution L_135 L_408 EUL01 spelling 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról [Budapest] OKKER K. [1998] 109 p. 20 cm Kr.
a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek és egyes kapcsolódó törvényeknek a nevelőszülői jogviszony és a speciális ellátás átalakításával összefüggő módosításáról 1 2015. 01. 02. 1. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. törvény módosítása 1–3. § 2 4. § 3 5. § 4 6–7. § 5 8. § 6 9–10. § 7 11. § 8 12. § (1) 9 (2)–(3) 10 13–16. § 11 17–23. § 12 24. § 13 25. § 14 26. § 15 27–28. § 16 29. § 17 30. § 18 31. § 19 32. § 20 33–36. § 21 37–38. § 22 39. § 23 40. § 24 41–46. § 25 47. § 26 48–49. § 27 50–53. § 28 54. § 29 55. § 30 56. § (1) 31 (2) 32 (3) 33 (4) 34 57. § (1) 35 (2) 36 (3) 37 2. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítása 58–59. § 38 60–62. § 39 4. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása 63–64. § 40 65. § 41 66. § 42 67–68. § 43 6. Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI.
A határozat meghozatala előtt nyomozást kell végezni kivizsgálva a körülményeket, különösen az anya és családja vagyoni helyzetét. Talált gyermek esetén kísérletet kell tenni a szülőanya megkeresésére. Az intézetbe felvett gyermekek, csak időlegesen kerülnek intézeti elhelyezésre és a lehetőség szerin a lehető legrövidebb időn belül tápanyának adatnak ki. A törvény támogatja, hogy a gyermekek családba kerüljenek és családi körülmények között nevelkedjenek. A gyermekek orvosi felügyeletéről gondoskodni szükséges. A gyermekek menhelyi ellátása az állam anyagi lehetőségeit figyelembe véve 7 éves korukig tart. A 7-15 év közötti gyermekek ellátásának terhei az illetékes községek terheit képezik. A törvénybe a záró szavazást megelőzően bekerült még egy kiegészítés: " Az állami gyermekmenhelyek a kötelékükbe tartozó vagy tartozott kiváló tehetségű gyermekeknek továbbképeztethetőségük céljából a különböző állami tanintézeteknél lévő ingyenes ellátási helyekre felvétele érdekében közbejárjanak. "
Igen, sok vélemény jelent már meg erről a témáról, de mivel az én vaginámról van szó, hadd jegyezzem meg: a többi vélemény lószart se ér. [... ] Bementem a vetítőfülkébe, lekentem egy pofont Paulnak, távoztam, beültem az autómba és felhívtam az ügyvédemet, Marty Singert. Paul alatt Paul Verhoevent kell érteni, az Elemi ösztön rendezőjét, aki annak ellenére nem akarta Stone-nak adni ezt a szerepet, hogy korábban már dolgoztak együtt Az emlékmás készítésekor. A színésznő azt írja, Verhoeven külön hangsúlyozta, amikor végül neki adta a szerepet, hogy eredetileg nem őt akarták erre a szerepre, és még csak nem is ő volt a második lehetőség, hanem 12 más színésznőt kértek fel előtte, és csak azután lett a szerep Stone-é, hogy ők mind nemet mondtak. Szóval nem volt jó a kapcsolat Stone és Verhoeven között, az akkor 32 éves színésznő azonban, miután az ügyvédje azt mondta, megtilthatja, hogy az Elemi ösztönt ebben a formában bemutassák, Stone végül mégis úgy döntött, nem fog ragaszkodni ahhoz, hogy kivegyék azokat a kockákat, amik miatt aztán ez lett minden idők egyik leghíresebb filmjelenete.
Odamentem a vetítőfülkéhez, felpofoztam Pault, és kisétáltam. A kocsimhoz mentem, onnan hívtam fel az ügyvédemet, Marty Singert. Marty azt mondta, hogy így, ebben a formában nem vetíthetik le ezt a filmet, jogom van erről határozni. Namost abban az időben emiatt ez a film X besorolást [18 éven felülieknek kategória] kapott. Ne feledjük, hogy ez még 1992-ben volt, nem most, amikor álló péniszeket látunk a Netflixen. Marty azt is elmondta, hogy a szakszervezetem, a Screen Actors Guild szerint nem volt törvényes ilyen módon levetetni a ruhámat. Sharon Stone végül nem tiltatta le a filmet. Saját bevallása szerint Veroeven pofon vágása után többször is higgadtan végiggondolta, mennyit küzdött korábban ezért a szerepért (állítása szerint Michael Douglas kezdetben hallani sem akart arról, hogy ő alakítsa a gyilkossággal gyanúsított írónőt, Catherine Tramellt), és hogy számos konfliktusba is belekeveredett, és ilyenkor egyedül Paul Verhoeven védte meg. Volt azonban egy másik eset is a forgatáson, ami mélységesen felháborította, és erről is részletesen beszámol az új könyvében.
A nyomozás előrehaladtával rájön, hogy a nő sokkal bonyolultabb, mint azt gyanította. Például van egy leszbikus szeretője is. A forgatókönyvíró, Joe Eszterhas, hasonlóan az 1985-ös Kicsorbult tőr-höz, mindent titokban tart egészen az utolsó képkockáig. Nem igazán ez az a technika az, ami bosszant. Ami zavar engem az az, hogy az egész történet úgy került kialakításra, hogy minden fontos nyomot kétféleképp lehet értelmezni. Ez a megoldást jelentené, mikor végre felfedik, itt nem feltétlenül igaz. Ez egyszerűen az író játéka, aki szimplán feldob egy érmét. Mivel a film vége egy óriási kérdőjelt hagy nekünk, kettősséget lehet érezni: először azt, hogy "De akkor végülis ki tette? ", vagy azt, hogy "Most ez mi is volt? " Utóbbit inkább azok érzik akik próbálták volna végig megfejteni a filmet, de nem sikerült. Számos film teszi ezt velünk, el nem magyarázva a végkifejletet vagy kétségek közt hagyva, de mégis okkal készültek és okkal lettek klasszikusok – akárcsak az Elemi Ösztön is. Eltekintve a "ki tette? "
Értékelés: 205 szavazatból Dögös sportkocsi repeszt az éjszakában, majd a folyóba zuhan. Catherine Trammel (Sharon Stone) vizesen ugyan, de épp bőrrel megússza a balesetet. Különös viselkedése miatt a korábban már gyilkossággal megvádolt írónőt Michael Glass (David Morissey), a neves pszichiáter hallgatja ki. A szakvélemény: kockázatfüggőség. Nagy befolyásának köszönhetően persze Catherine-t ismét felmentik a gyilkossági vád alól, ám Catherine jelentkezik Glass magánrendelőjében. Glass számára nem kétséges, újabb játszma vette kezdetét. Bemutató dátuma: 2006. április 6. Forgalmazó: Intersonic Stáblista: Linkek:
Eszerint a film egyik meg nem nevezett producere egyszer megpróbálta meggyőzni őt arról, hogy szexeljen egy férfi színésszel (akit a könyvében szintén nem nevezett meg): Oda-vissza sétált az irodájában, és miközben a malátatej golyócskák kipotyogtak a csapból és végiggördültek a fapadlón, elmagyarázta nekem, hogy azért kell b*sznom a filmbéli partneremmel, hogy működjön a kémia a mozivásznon. Miért ne, hát az ő idejében ő is lefeküdt Ava Gardnerrel, és annyira szenzációs volt! Lefagytam a hátborzongató gondolattól, hogy ugyanebben a szobában volt Ava Gardnerrel. Volt, hogy más filmek más producerei is csak úgy odajöttek a lakókocsimhoz, és megkérdezték: »Szóval akkor b*szni fogsz vele, vagy nem? Tudod, jobb lenne, ha megtennéd. « Én meg úgy éreztem, hogy felkérhettek volna akár egy tehetséges színészt is, olyasvalakit, aki meg tud csinálni egy jelenetet, és emlékszik a szövegére. Meg azt is éreztem, hogy megb*szhatják magukat, engem pedig kihagyhatnak az egészből. Megmondtam, hogy az én dolgom annyi, hogy játsszak egy filmben.