Igazi háború robbant ki Gáspár Evelin és volt párja, Gazsi Boldizsár, illetve családjaik között. A fiú úgy érzi, szíven szúrták, szinte belebetegedett a szakításukba, annyira kikészült az elmúlt pár nap történéseitől, hogy a családja már az öngyilkosságtól félti, pszichiátriára kell mennie – írja a Blikk. Korábban az Index is írt arról, hogy a férfi megzsarolta a lányt elég intim helyzetben készült képekkel, a történetnek pedig úgy tűnik, nincs vége. A lapnak megszólalt Evelin korábbi kedvese, és beszámolt többek között arról is, hogy Evelin családja majdnem kétmillió forintos jegygyűrűt várt az udvarlótól, amire neki nem volt pénze. Gáspárék azt akarták, hogy vegyem el Evelint. Ki is néztek egy gyémántgyűrűt, ami 1 millió 800 ezer forintba került. Nekem nem volt ennyi pénzem, csak 650 ezer, de annyiért nem felelt meg nekik – fejtette ki, és beszélt arról is, hogy jóllehet a lány azt állítja, hogy már januárban szakítottak, a napokban is együtt töltöttek egy éjszakát, amikor szerelmet is vallottak egymásnak.
Én nem értem, ha ez a fiú tényleg ennyire szereti a lányomat, akkor miért bántja? Miért hozza ilyen helyzetbe? – tette fel a kérdéseit Gáspár Bea. Arról is beszélt a Blikknek, hogy már az elején érezték, hogy nem fog működni a fiatalok kapcsolata: Mi már a kapcsolat elején éreztük, hogy ez nem lesz jó. Figyelmeztettük Evelint, de nem hallgatott ránk, pedig mi elleneztük a kapcsolatot. Nem élhetjük az ő életét, felnőtt, nem tilthatunk meg neki semmit, és hogy ne veszítsük el, egy idő után nem véleményeztük a kapcsolatát. Nem tudjuk Evelin helyzetébe képzelni magunkat, de ha velem történne ilyen, biztosan nem tudnék többet megbízni egy férfiban sem. Sőt, még a kedvem is elmenne tőlük, de remélem a lányommal ez nem így lesz.
Galaktika Antológia Hangoskönyv 7. A Galaktika indulása óta nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a fantasztikum legjavát nyújtsa olvasóinak, és ebben természetesen fontos szerepet kapnak a hazai szerzők. Ezúttal kiválogattuk a legemlékezetesebb magyar írásokat, és egy csokorra valóból hangoskönyvet készítettünk, hogy azok figyelmét is fölhívjuk ezekre a kis remekművekre, akik nem érnek rá olvasni. Jó szórakozást! Since the launch of Galaktika, it puts great emphasis on the fact that the best fiction should be offered to the readers. In this, of course, home authors play important roles. The most memorable Hungarian writings were selected this time, and a bunch of them were composed as audio-books. We would also like to draw the attention to the little masterpieces for those, who are too busy to read. Have fun! Irodalomtanulás » A mítoszok továbbélése. Title(s), language language hungarian Subject, content, audience subject Galaktika Antológia Hangoskönyv Creators, contributors creator Lázár Ervin publisher Metropolis Media contributor Galaktika magazin performer Scherer Péter Time and places spatial reference Budapest temporal reference 2014 Legal information rightsholder Source and data identifiers source Metropolis Media
– Tűz! – kiáltott boldogan Prométheusz. – Föstött – mondta a keselyű. Prométheusz a pásztortűzre meredt, arca elé kapta a kezét. A tűz nem élt, mint ahogy viaszból volt az ember és a bika is. Sorra rohant a vitrinekhez. Kazántűz, kandallótűz, tábortűz, tűzvész, kovácstűz, futótűz… – Festve, villanykörte, cinóber, optikai csalódás – kommentálta valamennyit szakszerűen a keselyű. Mire a terem végére értek, Prométheusz haja megfehéredett. – Még ott! – kiáltott aztán. Az egyik sarokban kicsi üvegbura állt, amilyennel a fűszeresek takarják le az élesztőt. Alatta cédula: Belső tűz. Lázár ervin tűz elemzés. A bura alatt nem volt semmi, a keselyű rekedten felnevetett. Prométheusz ekkor fölkapta a fejét, a fogát összeszorította, az álla kemény lett. Elhatározta, hogy újra fölmegy az istenek birodalmába, és ellopja a tüzet. Az épület előtt búcsúzáskor a keselyű így szólt: – Tudom, hogy megint el akarod lopni – gunyorosan nevetett –, csak azt mondd meg, hogy minek! A májad úgyis olyan már, mint a darált mák! Prométheusz aznap éjszaka mégis ellopta újból a tüzet.
Miben is érzünk hiányt? Abban, hogy megköszönjünk valamit a másiknak. Hogy elismerjük a másik munkáját. Hogy kifejezzük: csodáljuk a hite erősségét. Hogy örüljünk annak, ő mennyire lelkesen dicséri az Urat. Hogy elmondjuk, ő gazdagabb, mint én. Hogy nála jól működik, ami nálam nem. Az első keresztyénekről sok mindent meg lehetett állapítani, vádolták is őket mindenféle koholmányokkal, kitalációkkal, félelmekkel, de azt elmondták róluk már a kezdet kezdetén: "lám, mennyire szeretik egymást". Mit kezdjük a pünkösdi tűzzel ebben az évben, amikor az elemek sokszor megmutatták, hogy nem lehet őket feltartóztatni, kiszámítani és uralkodni rajtuk, irányítani őket? Tűz. Nagy nehezen el lehet oltani egy híres katedrális teljesen leégett többszáz éves tetőszerkezetét, végig lehet locsolni egy híres kollégium élettereit, lehet lavírozni a "zavaros, bölcs és nagy" folyamon, de azok áradnak, rombolnak, elemésztenek, elnyelnek, magukba zárnak, s a halálos ölelésből nem mindenki szabadul meg. Ilyen a pünkösdi tűz is, de pozitív értelemben: Isten Lelkét nem lehet feltartóztatni.
- Apu, te most ideülsz a ládára! - Dehogy ülök! Eszem ágában sincs! - De amikor játszunk! - Játszunk? Ezt eddig nem tudtam. És miért kellene nekem a ládára ülnöm? - Mert te leszel a szegényember. Na persze - gondolom -, mi sem jellemzőbb a szegényemberekre, mint hogy ládán ülnek. - És te mi leszel? - Én a Télapó. Ez nagyszerű! Igazán rám férne már egy kis ajándék. Leülök a ládára. Szegényember vagyok. Télapó előrenyújtja a kezét, és vészjóslóan búg. Úgy látszik, ez egy búgócsigával ötvözött Télapó. - Remélem, Télapó, jó nehéz a puttonyod - mondom bizakodva. Abbahagyja a búgást, a kezét leereszti. - Milyen puttonyom? - Amiben az ajándékokat hozod. - Ááá - nevet a tudatlan szegényembereknek kijáró fölénnyel -, én nem az a Télapó vagyok. A másik! Lázár ervin tmz reports. - A másik? Melyik? Újra búgni kezd, a keze fönn. Búgás közben mondja... mit mondja?!... sziszegi: - Ebben a zsebemben - a jobb zsebére üt - van a jég meg hó - a bal zsebére üt -, ebben a hideg, téli szelek - egyik mellényzseb -, ebben van a dér - másik mellényzseb -, ebben meg a zúzmaranéni.
- Látom, szegényember, súlyosan fázol - mondja elégedetten Télapó. - De még milyen súlyosan - motyogom elkékült szájjal -, lassan a szívemen is jégcsapok lógnak. Télapó ezen elgondolkozik, mereven néz, talán a jégcsapos szívemet próbálja elképzelni. Na itt az alkalom - gondolom -, és nemhiába vagyok szegényember, már mondom is, mint Tiborc: - Akármennyire is a másik Télapó vagy, mégsem szép tőled, hogy csak havazod, jegezed, szelezed, derezed és zúzmaranénized a szegényembert. Valami jó, valami szegényembernek-való azért akadhatott volna egyik fránya zsebedben. Jaj, megfagyok! Tényleg, kezem-lábam egy-egy érzéketlen kődarab, a fülem egyetlen szúró fájdalom. Egy jegesmedve sem bírná ezt a rémületes telet. - Na várj - mondja Télapó -, ebben a zsebemben is hoztam valamit. Szegényembernek-valót. - Az inge zsebébe nyúl. - Mi az? Lazar ervin - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu. - Téli csillagok. Felszikráznak fölöttünk a téli csillagok, csupa sziporka, csupa ragyogás a konyha mennyezete. A hideg most is csontig ható, szegényember szívéről nagy koppanással mégis lehullik egy jégcsap.