2011. július 14. (Németország) [1] Korhatár III. kategória (F/11283/J) További információk weboldal IMDb A Nader és Simin – Egy elválás története (eredeti címe: جدایی نادر از سیمین) 2011-ben bemutatott iráni filmdráma Aszhar Farhadi rendezésében. 2012-ben elnyerte a legjobb nemzetközi játékfilmnek járó Oscar-díjat. Cselekménye [ szerkesztés] Simin válni akar férjétől, Nadertől, ezért elköltözik otthonról. Nader kénytelen felfogadni az állapotos házvezetőnőt, Raziehet, hogy gondozza Alzheimer-kóros apját. A nő és Nader vitába keveredik, és a férfi kituszkolja lakásából Raziehet, aki a lépcsőn elesik, és később elvetél. Razieh és férje bírósági pert indít Nader ellen. A tárgyalások során kiderül, hogy mindkét fél hazudik. A szereplők motivációi a komplex dilemmák miatt folyamatosan változnak, és a korábban szorosnak gondolt családi kapcsolatok is meggyengülnek.
A tettek mögött feltételrendszerek és motívumok egész sora húzódik meg, aminek felfejtése a vizsgálóbíró feladata. (Forrás:) Részletek a kritikákból A Nader és Simin rendezője a jelenkori iráni film egyik legelismertebb alkotója: Ashgar Farhadi. A filmben élesen ütközik a viszonylag szabadabb életfelfogású, a vallási előírásokat csak lazán betartó középosztálybéli miliő a bejárónő által képviselt konzervatív, vallásos szemlélettel. Részlet-gazdag képet kapunk a különböző szintű családi és családon kívüli kapcsolatokról. Farhadi filmjében gondosan ügyel, mit, meddig és milyen mélységben mutathat meg, tudva jól, az iráni iszlám rendszer nem viccel azokkal, akiket ellenségként jelöl meg. A rendszert ekképpen nem kritizálja, csakis emberi problémákról, ezúttal is egy majdnem-bűnügyről beszél …ahogyan az ügy fokozatosan bomlik ki előttünk, ahogyan ezzel összefüggésben folyamatosan változnak a történet szereplőinek motivációi, indokai, és nemcsak előttünk, nézők előtt, de szinte önmaguk előtt, a filmben is, ahogyan egymás után feslenek fel a valóság "héjai"; úgy bontakozik ki a tűpontos, finoman raszteres kép a modern Teherán társadalmának egy jellegzetes rétegéről.
Nader és Simin középosztálybeli házaspár, minden kincsük kislányuk, Termeh. A családhoz tartozik a férj Alzheimer-kóros édesapja. A történetet egy eleinte komolytalannak induló veszekedés indítja be, mely elmérgesülve hamarosan a törvény előtt találja a házaspárt. Indokolatlannak és komolytalannak tűnik, mégis kimondásra kerül: válni akarnak. Szándékuk kijelentése indítja be a lavinát: a nő elköltözik, a férfinak pedig házvezetőnőt kell felvennie, hogy valaki foglalkozzék édesapjával. A felfogadott asszony fiatal, vallásos családanya, aki számára meglehetősen nehéz a feladat ellátása. Ebben persze terhessége sincsen segítségére. Nem lehet igazságot tenni: vajon vállalhat-e felelősséggel ilyen feladatot egy kétségbeesett, szegény asszony? Vajon magára hagyhat-e egy beteg öregembert az ágyhoz kötözve a várandós nő, akinek kórházba kell mennie? Vajon kilökhet-e a házából az ember első haragjában egy gyermeket váró asszonyt? Vajon ki felelős azért, hogy az asszony elvetélt? A dráma két szerencsétlen család vitáját és pereskedését mutatja be, végzetes találkozását olyan embereknek, akik mindannyian gyarlók, viszont mindannyian jobbat érdemelnének.
A nyugati világ ezek után nem mulasztotta el, hogy a vallásos, muszlim ideológiai ellenében próbálja meghatározni az alkotást. Igaz, hogy a szigorú iráni cenzúra gyakran akadályozza a művészek kibontakozását, de a Nader és Simin esetében erről nem volt szó. Ugyan nem részesítették állami támogatásban a rendezőt, ám Asghar Farhadi korábbi díjaiból elegendő pénzt tudott biztosítani a dráma leforgatásához. A filmet ennek ellenére számtalan nyugati publicista értékelte úgy, mint a szigorú és elnyomó iráni társadalommal szemben felállított kritikát. A politikai felhangok azonban a filmben tökéletesen irrelevánsak. A dráma legfőbb értéke éppen abban rejlik, hogy univerzális problémákat mutat be. A kulturális környezet minimális hatással van csak a történetre: ilyen a vallásosság nyugaton szokatlan jelenvalósága, vagy a nálunk már régóta ismeretlen igazmondás hagyománya. A dráma témája egyébként mindenhol megállja a helyét. Messze nem a politika, hanem a társadalom egy mikroképződménye: a család összetartásának nehézségeiről szól.
Az ügyből per kerekedik, ami fokozatosan bontakozik ki a néző szeme előtt. A szereplők céljai, szándékai állandó változásban vannak, talán még saját maguk előtt is. A tettek mögött feltételrendszerek és motívumok egész sora húzódik meg, aminek felfejtése a vizsgálóbíró feladata.
Mi a Walurinal Max csomagolásának tartalma és egyéb információk. Walmark Walurinal MAX tabletta, 10 db A Walurinal Max tabletta fő összetevője a CystiCran, az amerikai tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon) levének sűrített kivonata. Az eljárásnak köszönhetően egy tabletta 423 000 mg természetes tőzegáfonyának megfelelő kivonatot tartalmaz. 1 Walurinal Max tabletta 36 mg proantocianidin (PAC) tartalommal rendelkezik. Összetevők Napi adag (1 tabletta) tartalmaz: tömeg/ 1 tabl. Walurinal Max tabletta aranyvesszővel | myPharma. Proantocianidinek amerikai tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon) standard kivonata min. 423 000 mg tőzegáfonya gyümölcsnek felel meg 36, 0 mg csomósodást gátlók (mikrokristályos cellulóz, szilícium-dioxid, magnézium-sztearát), tömegnövelő szerek (dikalcium-foszfát, karboxi-metil-cellulóz), amerikai tőzegáfonya kivonat (Vaccinium macrocarpon), bevonat (hidroxi-propil-metil-cellulóz, hidroxi-propil-cellulóz, talkum, nedvesítőszer (gyapotmagolaj), színezék (titán-dioxid)), citrom sűrítmény, feketeribizli sűrítmény, retek sűrítmény.
Oldaltérkép | Adatvédelmi nyilatkozat | Jognyilatkozat | Impresszum A honlap oldalain található gyógyszerrel kapcsolatos információk, betegség esetén nem helyettesítik a szakember megkeresésének szükségességét. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg gyógyszerészét!
Az ajánlott napi adagot ne lépje túl! Az étrend-kiegészítő nem helyettesíti a vegyes étrendet és az egészséges életmódot. Száraz, sötét helyen, 25 ˚C-ig, gyermekek elől elzárva, az eredeti csomagolásban tartandó.