65 videó Horváth Károly, ismertebb nevén Charlie, Liszt-díjas magyar énekes, könnyűzenész, a rock, jazz, blues, funky jellegzetes rekedt hangú előadóművésze.
Tudod, néha fáradt vagyok, Lehunyt szemmel arra gondolok: Ez a rohanás már Olyan hiábavaló. Tudod, néha észreveszem, Mennyi minden hiányzik nekem, Pedig azt hihetnéd, Csupa fény az életem. Lehettem volna híres színész Mások sorsát élhetném sok filmben. Kaland és játék lenne életem Nem tudom, hogy miért lettem zenész. Hazahúz a szívem – tabbortuz. Lehettem volna, mint annyian, Békés, nyugodt, otthonülő ember. Nem érdekelne a nagy siker, Élhetnék, mint mások boldogan. Tudod, néha álmodozom, Mire jó ez? Magam sem tudom. Amit elértem már, Érzem, fel nem adható. De ha szólnak a régi dallamok, Újra örömöt ad Az, hogy zenész vagyok.
D Hazahúz a szívem __________________ D7 Mint egy idegen, járom a várost. G Hiányzol, Bb6 _________ C _______ D Nem megy ez igazán jól. Hazahúz a szívem. Megint napokon át nem alszom Hajnalig. Túl sok az éjszakából. __________ D4 Ez a hely álomszép, _______________________ F# Egyedül mégis szomorú kép. ____________ A6 ___________ D6 Nem tudom miért nem indulok, Mire várok még. ____________ D Leteszem a súlyt. Charlie : Hazahúz a szívem dalszöveg, videó - Zeneszöveg.hu. Vége a kalandnak. Jó így könnyűnek és szabadnak. _______ Bb6 Szeretném, __________ C ________________ D Ha csak szó nélkül megölelnél Leteszem a súlyt. Bármit is kerestem, Mások majd megtalálják helyettem... Hazahúz a szívem, Végig sikerült békét kötnöm Magammal, De nem tudom igazán jól. Kicsit én is félek Én, vagy valaki más - egy árnyék - Ér haza Az úttalan utazásról. Ez a hely most is álomszép, Egy nap ha minden rendbe jön, Visszajöhetünk még. ha csak szó nélkül megölelnél.
Ha szeretnél most játszani KATTINTS IDE és írd be a chatbe, hogy DAL.
2014. február 11., kedd Charlie - Hazahúz a szívem [STUDIO]
Charlie -- "Hazahúz a szívem" László Attila/Horváth Attila - YouTube
Hogy megtáncoltatta a vitorlásokat! Hej!... Szélfiúcska lélegzetvisszafojtva hallgatta a történeteket, és megkérdezte: — Most miért nem teszel már ilyet? Miért bújtál el ebben a nádasban, hiszen még nem is vagy nagyon öreg! Nádi bácsi kedve elborult, és nagyot sóhajtott. — Mert egyszer rossz vége lett a mókának. Felborítottam egy csónakot, és a mély vízből ketten nem tudtak kiúszni. A jó szelek tanácsa büntetésből ebbe a nádasba száműzött engem. Soha többé nem mehetek ki a tó vizére, pedig néha majd belepusztulok a vágyakozásba, hogy még egyszer hófehér vi-torlákat dagaszthassak!... Pedig csak játszottam. Nem akartam rosszat. Fésűs éva veszekedős mese. — Elhiszem, Nádi bácsi — felelte halkan a szélfiúcska, és aznap nem beszélgettek többet. Szélfiúcska szépen kezdett erősödni, és másnaptól fogva minden délelőtt leszaladhatott a szép, homokos strandra, hogy enyhítse a nyári nap tüzét. A strand tele volt vakációzó gyerekekkel, pihenő felnőttekkel, s amikor a szelíd fuvallat a bőrükhöz ért, mind azt mondták: — Ó, de kellemes kis szellő!
[Total: 3 Average: 4. 3/5] Mackó néni három bocsa nagyon szeretett mókázni. Barlangjuk tája mindig jókedvtől zengett, és amikor Harkály doktor belefáradt a fakopogtatásba, idejött felvidulni. — Na, mókamester — kérdezte Dörmikétől —, ma milyen tréfát eszeltél ki? Dörmi büszke volt a mókamesteri címre, és igyekezett megtartani, ezért aztán majdnem minden napra kieszelt valami vidám huncutságot. Egy szép erdei estén Brumcsit is beavatta a tervébe. Fésűs Éva: Mókus Péter kiskertje című mese köré felépített tevékenységek - Pedatöltet. Lomposka elmerülten nézte az esti mesét a barlang-tévében, Mackó mami pedig átment a szomszédba valami mézes pogácsa receptért. Dörmi és Brumcsi ismerték az esti mesét, ezért hát szép csöndesen ellopakodtak Lomposka mellől, és összesúgtak. Lomposka olyan elmerülten csodálta a mesét, hogy semmit sem vett észre a háta mögötti sürgés-forgásból, a hálóbarlangból kihallatszó, sok kis elfojtott kuncogásból. Mire a mesének vége lett, odabent is minden elcsöndesedett. A két bocstestvér aludni ment, javában fújta a kását. Igaz, szokatlanul erősen szuszogtak, de Lomposka nem fogott gyanút.
– Mi az? – suttogták ijedten. – Valami lesz! – mormolta a közeli patak. A hegyek mögött már reggel óta nyugtalankodott egy izgága vihar. Most elővágtatott, felhőinge duzzadozott, villámos ostort pattogtatott: – Uccu világ, verekedni akarok! – Igrum-burgum, hordd el magad! – mordult rá öblös sziklahangon a hegyoldal, de a vihar tovább vijjogott. – Meg akarom mutatni, milyen erős vagyok! Ki birkózik meg velem? Na, ki? Az erdő fái egymás nyakába borultak ijedtükben, és a gyümölcsösben földig hajolt minden ág. – Gyáva népség! Fésűs Éva: A kismókus fél diója - lélekszépítő. –kacagott a vihar. – Mindjárt csinálok nektek égiháborút, és minden fának letöröm a derekát! Már éppen nekilódult, amikor a felkavart porfelhőben hirtelen maga előtt találta a vadkörtefát. Az kitárta göcsörtös ágait: – Hagyd békén ezt a tájat! A kertben most érik a gyümölcs, az erdő tele van madárfészkekkel, a fészkek aligpelyhes fiókákkal. – Hát aztán? Téged ki kérdezett? – Te! … Azt kérdezted: ki birkózik meg veled. Hát majd én! – No, akkor ki is téplek egyetlen csavarintással, te vackor!