Esztétikai szükségletek: szimmetria, rend, harmónia. Önmegvalósítás szükséglete: kiaknázni a bennünk rejlő lehetőségeket, a maximumra törekedni.
A rendszer felsőbb szintjein lévő szükségletek már nem a túlélésünket, hanem a kibontakozásunkat szolgálják. Na de hol itt a probléma? Maslow imént bemutatott modellje felettébb vonzónak és logikusnak tűnik ugyan első ránézésre, azt mégis számos kritika érte. Maslow szükséglet piramisa. Az elmélet egyrészt nem teljesen magyarázza meg az éhségsztrájkolók vagy az extrémsportolók viselkedését – ők elvégre képesek alárendelni a biológiai szükségleteiket a pszichológiai késztetéseiknek. Másrészt ugyanakkor a kulturális pszichológusok megfigyelései szerint az individualista ("nyugati") és a kollektivista ("keleti") társadalmak motivációs hierarchiája eleve különbözik (az önmegvalósítás és az önmeghaladás sorrendje ugyanis az utóbbiaknál fordított). Csakhogy ez még nem minden! Sokan megkérdőjelezték ugyanis a szex élettani szükségletek közé sorolását, hiszen így olyan, mintha nem vennénk figyelembe a szexualitás érzelmi töltetét és intimitását. Egyes kutatások szerint ráadásul Maslow hierarchiája módosul a korral: a gyerekeknek ugyanis még az élettani szükségleteik, míg az idősebbeknek pedig már a biztonsági igényeik a dominánsabbak.
Ezeknek a szükségleteknek a kielégítésével, a belső feszültségeink csökkenek, valamint fokozódik a motivációnk. Növekedés alapú szükségletek Kognitív szükségletek: tudás, öntudat, és meditáció. Esztétikai szükségletek: szimmetria, rend, harmónia. Önmegvalósítás szükséglete: kiaknázni a bennünk rejlő lehetőségeket, a maximumra törekedni. Ezeknek a szükségleteknek a kielégítésére csak a hiányszükségletek kielégítése után leszünk képesek. A növekedés alapú szükségletek kielégítése belső feszültségek növekedését vonja maga után, viszont pontosan ezeknek köszönhető, hogy az önmegvalósítás kerül előtérbe, vagyis egy cél, hogy olyanná váljunk, amik a képességeink lehetővé tesznek. Talán nem túlzás kijelenteni azt, hogy a csoportok és közösségek, nagy hatással vannak ránk. Ugyanis képesek befolyásolni a gondolkodásmódunkat, a szemléletünket, valamint az érzelmeinkre is hatnak. – Pontosan ez az oka annak, hogy idővel, kicsit, mi is olyanná válunk, mint, a minket körülvevő emberek. Maslow szükséglet piramis media. Amit kapunk tőlük, azt fogjuk tovább adni másoknak.
A kívülálló nagy felfedezettje mégis Erivo, aki az aspergeres zseni sztereotípiáját élettel és olyan finom nüanszokkal tölti fel, hogy ha színre lép, máshová sem tudunk nézni, csak az ő arcrezdüléseit figyeljük a lehető legközelebbről. Még az is lehet, hogy egy második évadban is: A kívülálló olyan jó nézőszámokat hozott (ez volt az HBO legnézettebb új sorozata a Westworld óta), hogy a csatorna már gondolkodik a folytatáson. Aminek természetesen már a stáblista alatti pluszjelenettel megágyaztak… A kívülálló a Magyar Filmadatbázison CÍMKÉK: A kívülálló Ben Mendelsohn Cynthia Erivo HBO Holly Gibney Jason Bateman Soós Tamás Stephen King
Igen A kívülálló trailer (filmelőzetes) A kívülálló fórumok Vélemények Lector, 2022-02-03 06:26 135 hsz Kérdések téma megnyitása 0 hsz Keresem téma megnyitása 0 hsz
Tartalom: Messze, a távolban fénycsík lobban az éjszakában. Egy űrhajó ütközik a norvég fjordoknak, és a roncsok közül egy másik világ szülötte emelkedik ki, Kainan, a harcos. Ám nincs egyedül, az űrhajó potyautasa, a vérszomjas Moorwen már lesben áll, hogy megbosszulja Kainan hadseregének tetteit. Elvágva otthonától az idegen bolygón, mely évszázadokkal le van maradva saját civilizációjától, Kainan elindul, hogy elpusztítsa félelmetes ellenségét. Mielőtt azonban beteljesítené sorsát, a vikingek fogságába esik, akik, miután megmentette Rothgar király életét, kelletlenül befogadják. Kainant hamarosan bizalmába fogadja Rothgar gyönyörű lánya, Freya, és a férfi beavatja múltjának orwen ostromolni kezdi a viking erődöt, halálos sebet ejt a királyon, és elrabolja Freyát. A vikingek, élükön Kainannal útra kelnek az utolsó nagy misszióra - vagy végeznek a rémmel, vagy szembenéznek a halállal. Beküldött linkek: Hozzászólások:
Kiderült, hogy soha nem volt itt semmiféle ellentmondás, csak egy alakváltó, gyerekevő szörny – ismerős, ugye? A krimi így nem a gyilkosság megoldására, hanem a szörny leleplezésére irányult. Az volt a tét, hogy el tudja-e fogadni a racionális nyomozó a természetfeletti gonosz létezését. Stephen Kinget az érdekelte, mit kezd az ember az élet megmagyarázhatatlan eseményeivel, milyen válaszokat ad rá, milyen életstratégiákat alakít ki, hogy kezelje azokat a történéseket, amelyek felett nincs hatalma. És ennek csak egyik, és korántsem a leghorrorisztikusabb oldala egy mitikus szörny felbukkanása: a sorozat szereplőit a gyász roppantja össze, a fiát elvesztő detektív és a férjét gyászoló edzőfeleség ugyanúgy valami felfoghatatlan hiánnyal viaskodik, és amikor ezt a mélységet a maga távolságtartó, vagy mondjuk úgy, hűsen érzelmes stílusában körül tudja tapogatni a sorozat, az tényleg hátborzongató érzés. A nyomozást viszont egy ponton túl agyonvágja az, hogy túlszalad a hihetőség határán. Nem azzal, hogy a mumust lépteti fel gonoszként, mert egy idő után elfogadjuk, hogy ennek a világnak ezek a játékszabályai.