A halottfotósból lett önjelölt szellemvadász kalandjai a rejtélyes kislánnyal remekül indulnak, és a hangulat is működhetne, de az érzelmi sekélység kicsorbítja a félelem élét. Post Mortem -kritika. Megérne egy hosszas elemzést a filozófia, a társadalomtörténet és a filmtörténet határmezsgyéjén a kérdés, hogy mi, magyarok, akiket balsors régen tép, hogyhogy nem lettünk horrornagyhatalom? Földrajzi helyzetünk miatt keresztülnyargalt rajtunk minden hadsereg, amely valaha erre járt, kitettségünket fokozta, hogy történelmi tehetségünk van a vesztes oldalra állni. Ezzel a háttérrel, a kései felvilágosodással, a töredezett történelemmel, és azzal a rengeteg kollektív traumával, amit az ország hordoz, bőven lenne miből meríteni, ha ijesztgetni akarnánk, pláne, hogy folklórunk sem éppen ártatlan gyerekmesék füzére. Ennek ellenére – vagy épp ezért? – a magyar filmes alkotók, bár a magyar lét drámai mivoltát sosem féltek megénekelni, az ijesztgetést, a rettegések meglovagolását valamiért sosem érezték kihagyhatatlan feladatuknak.
Az őrangyal-sorstárs vonal, ami még szóba jöhetne a két főszereplő összekovácsolódásának okaként, viszont nem elég hihető, a Trónok harca Hodorjának sorsát idéző időhurok pedig zavaros. Hogy emellett olyan kérdések is maradnak bennünk, hogy mi a jelentősége Tomás állítólagos német voltának a perfekt magyartudása mellett, hogy az után, hogy a világháború elvileg megtizedelte a férfiakat, hogyhogy ilyen sokan vannak a faluban, vagy hogy miért pont a padlásokhoz vonzódnak, és miért vízzel jelzik jelenlétüket a szellemek, az már tényleg csak apróság. A Skanzennek van ugyan egy óhatatlanul kísérteties hangulata, ám ekkora mennyiségben kilóg a lóláb, és amit hiteles díszletnek szánnak, az erőltetetten népiesch lesz végül. Hasonló sorsra jut a könnyű kézzel szórt CGI: túlszalad, izzadságszagú lesz, egységes vizuális stílus hiányában pedig leginkább az a benyomásunk, főleg a film csúcspontjának szánt apokalipszis-jelenetben, mintha egy komputeranimációs program demonstrációs anyagát néznénk. Amikor a Post Mortem nek először hírét vettük, azonnali lelkesedés lett rajtunk úrrá, már csak a zsáner ritkasága miatt is, ám az érzelmi sekélyesség és a forgatókönyv általános hiányosságai miatt dugába dől a büszkeségünknek szánt skanzenhorrorunk.
Ami igazán zavaró, hogy a film alapkoncepciója teljesen működőképes lenne. A falusi környezetben játszódó misztikus horror bár korántsem eredeti, mégsem elcsépelt, így sablonosnak sem érezzük. Az, hogy a főszereplő lehet kívülálló vagy a közösség tagja, és a háttérben megbúvó gonosz erők lehetnek természetfelettiek vagy csupán emberi ármánykodások, biztosítják a minimális változatosság lehetőségét is. Innen már csak egy teáskanálnyi kreativitás kell hozzá, hogy a film kellően eredetinek érződjön. A Post Mortem ezekből semmit sem tud jól felhasználni. Thomas, vagyis Tamás, mint kívülálló egy abszolút inkonzisztens jelenség: az hogy német, nem csak teljesen jelentéktelen a történet szempontjából, de hiteltelen is, hiszen kétszer szólal meg németül egy "Danke schön" és egy "Ist jemand hier? " erejéig, miközben nyelvtanilag teljesen hibátlanul, akcentus nélkül beszéli a magyar nyelvet. A helybéliek is legtöbbször önellentmondóan viselkednek: hol az utca másik végéből fürkészik Tamást rosszat sejtő hunyorgással, öt perccel később abszolút megbízva benne, segítségét elfogadva minden múltbéli sötét erők munkálkodását megosztják vele, csak azért, hogy másnap minden rosszért őt okolják, miközben megsíratják (átmeneti) halálát.
A Post Mortem várhatóan 2020-ban kerül a mozikba.
Ami az egyedi világ megteremtése mellett azért is jó döntés, mert a magyar zsánerfilmekkel szemben eléggé érthetően elő szokott kerülni az az érv, hogy minek összehasonlíthatatlanul kevesebb pénzből, kevesebb szaktudással, kevesebb tapasztalattal, kevesebb lehetőséggel megpróbálni egyszerűen csak lemásolni, amit Hollywoodban heti szinten gyártanak a stúdiók. Hát a magyar vidék nádtetős vályogházaiban, fejkendős asszonyokat és kukoricacsuhé babákkal játszadozó bakfisokat ijesztgető szellemekről még nem készült horrorfilm. Eddig!
Elnézést a hosszú szövegért, előre is köszönöm a válaszokat UI: Fiatal vagyok, szüleimmel élek ezért itthonról "dolgoznék " kevés lenne a fizetés de zsebpénznek havi pár 10. 000 tökéletes szerintem
Sok kommentet latok itt is es mas forumokon is arrol, hogy emberek nyiltan valljak, mint egyfajta "badge of honour" hogy nem fizetnek adot. Miert nem? Mi a logika? Marmint nyilvan most nem az adooptimalizalasrol beszelek, hanem a netto adoelkerulesrol, amikor eltitkolod az allam elol az adozando vagyont. Kata nav számlaszám 2019. Fuggetlenul attol, hogy ki mit gondol az allami koltsegvetes felhasznalasanak modjarol vagy hatekonysagarol, hasznalod a kozszolgaltatasokat. Elmesz orvoshoz, beoltanak, hasznalod az utakat, stb.
Sok a megkötés a KATA-nál és nagyon nem egyértelmű hogy ezeket hogyan értelmezi a NAV ebben az esetben. Ami nekem problémás: - egy helyről nem származhat az éves bevétel több mint 50%-a - egy partner felé max 3 millió forintot lehet kiszámlázni egy évben - Milyen TEÁOR számon lehet ezt csinálni? Kata nav számlaszám video. Kell hozzá egyáltalán? - Kell számlázni a marketplace/exchange felé? Az első két probléma elsőre áthidalhatónak tűnik azzal, hogy több exchange-ről utal ki az ember magának, de ez nem tudom a valóságban is elfogadott-e. Én próbáltam állásfoglalást kérni a NAV-tól de csak elküldték a jogszabályt ami nem túl nagy segítség, mert a jogszabályt ismerem, ez inkább jogértelmezési nehézség.