A cselekmény kevés szereplőt mozgat, Az éjféli égbolt a személyre szabott magányosság regénye, amelyben a halál előtt egymásnak feszül féltucatnyi kettősség. Kételyek és bizonytalanságok, melyek minden emberben ott tombolnak, amikor értékelni kell az életet. Az öreg, lázzal és izületi problémákkal küzdő, magának való csillagász tökéletes ellenpárja a szüleit elvesztett, a természet felé kíváncsisággal forduló kislánynak, a csendes, de élettel teli tundra a hideg, kietlen világűrnek, a néma, rádiójelektől mentes Föld a zajos, fáradhatatlanul sugárzó jupiteri holdaknak. Ebben a minimális párbeszédekkel tűzdelt szövegkorpuszban olyan lírai kifejezések fedezhetőek fel, amelyek nem szokványos velejárói egy science fictionként eladott szövegeknek. A rendhagyó leírásokban a téridőnek szempillája van, a csavarkulcsfejek csillagképként hevernek a betonon, a jég úgy nyikorog, mintha fagyott harangok dörzsölődnének egymáshoz, a sárga paradicsomnak napfényíze van, az ISS napkollektorai szárnyaknak tűnnek, dokkolás közben pedig a két fémtest lassan közelebb ér, egymáshoz igazodik, majd mágikus módon összecsatolódik, és eggyé válik: egy kietlen mennyországban bolyongó ezüstangyallá.
Az éjféli égbolt az év legjobban várt sci-fijének indult, de 2020 legnagyobb csalódása lett. Kritika a Netflix állócsillagnak szánt hullócsillagáról. George Clooney új sci-fije, a saját rendezésében készült Az éjféli égbolt nálam az első előzetese óta az év legjobban várt filmje volt – végül 2020 legnagyobb csalódása lett. A két ünnep között néztem meg, de sajnos Clooney (aki amúgy a Vészhelyzet óta az egyik kedvenc színészem, és azon kevesek közé tartozom, akit még Batmanként is szerették! ) csúnyán elrontotta a karácsonyomat. Az történt ugyanis, hogy miután megnéztem Az éjféli égbolt ot a Netfixen, rá kellett döbbennem, hogy olyan lagymatag és unalmas, hogy sajnos elszundikáltam a közepén. Belepörgettem újra, de nem különösebben változott a filmről alkotott sommás véleményem ezután sem: a trailer ennél sokkal-sokkal jobb sci-fit ígért. A végén ugyanolyan szomorú fejet vágva bámultam a képernyőt, bambán magam elé meredve, mint ahogyan a Mikulás-szakállalt növesztett Clooney tette a játékidő felében.
Nem vagyok nagy sci-fi olvasó, de az ilyen filmeket általában szeretem, mert mindig nagyon érdekel a jövőnk egyik lehetséges víziója, különösen ha a nem túl távoli jövőbe tekintünk be, mert úgy még közelibbnek tűnik. Az éjféli égbolt alapjául szolgáló regény kimaradt, hátha az jobb. Hát mit mondjak. Az utóbbi évek legnagyobb csalódása volt Az éjféli égbol t. Nagyon nem szerettem, de végignéztem, mert baromira érdekelt a vízió, az alapvető válaszok, ami szerintem bárkiben felmerült volna, aki megismeri a film alaptörténetét. Ugyanis kiderül, hogy egy, a levegőben terjedő pusztító vírus tombol, egy északi sarki kutatóállomáson csak egyetlen ember marad, miután a többieket evakuálják. Végül rájön, hogy egy kislány is ott maradt vele, emellett próbálják felvenni a kapcsolatot egy űrhajóval, akik a lakhatónak bizonyuló Kepler -3-at fedezték fel. Agustine szólni akar nekik, hogy ne jöjjenek vissza, mert meghalnak, eközben meg a fertőzés terjed feléjük is, így Agustinék még északabbra tartanak… Na ugye, hogy benned is felmerült pár kérdés?
A vég közeledtével a bűneikkel való együttélés okafogyottá válik. Mihez kezdhetnek hát velük? Miközben a fenti és a lenti semmi közepén mindketten a túlélésért küzdenek, az igazi harcot lélekben vívják. A múlt utánuk nyúl, és átcsap rajtuk. Gyarlóságuk a tudatalatti felszínére bukkan – kinek ilyen, kinek olyan formában -, és ha önmagukat képtelenek is legyőzni, de szembesíthetik magukat gyengeségeikkel. Orvos-Tóth Noémi: A generációk úgy illeszkednek egymáshoz, mint gyöngyszemek a gyöngysoron - Könyves magazin Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus és terapeuta, a párkapcsolatok szakértője, a transzgenerációs szemléletet majdnem húsz éve kezdte kutatni. Örökölt sors című kötete decemberben jelent meg, de olyan népszerű, hogy azóta gyakorlatilag tábort vert a sikerlisták élén. A könyv tanulmányokon keresztül azt a kijelentést tárgyalja, miszerint felmenőink életének történései sejtszinten öröklődnek az utódokban, és mindez hatással van a jelenünkre. Bizonyos szempontból mindketten saját életük Don Quijotéi: szélmalmaikat generációs családi minták rajzolják föl, amelyek láthatatlanul determinálják sorsukat.
Olyan szinten "sikerült" kilúgozni az eredeti koncepciót, hogy a két (három) főszereplőn és a helyszíneken kívül mindent lecseréltek, kidobtak, átalakítottak a sztoriban. Megváltozott az Aether nevű űrhajó küldetésének célja, legénységének összetétele, a közöttük lévő csoportdinamika, Augustine rádiós kapcsolatteremtésének motivációja, és még számos apróbb alkotóelem, amelyek összessége így egy teljesen más masszává áll össze, mint amit Lily Brooks-Dalton korábban megálmodott. Ha ez nem lenne elég, olyan további plusz elemek is bekerültek a történetbe, amelyeknek valójában semmi más értelme nincs, mint a néző szájába rágni, hogy ez itt most egy nagy betűs DRÁMA, tessék szépen értékelni a szenvedést és a feloldozást jelentő reménykedést. A terhessé tett űrhajósnő, a rákbeteggé amortizált sarkköri kutató, az atomszennyezettre csúfított Föld, az eredetiben sosemvolt aszteroidafelhő mind csupán odatoldott pluszinformáció, ráadásul szükségtelen, akárcsak a holografikus családi reggeli vagy a nemlétező jupiteri hold.
Ezt még megfejeli az a csapás is, hogy egy globális katasztrófa következtében nagy mennyiségű sugárzás kezd szétterjedni, ami rákényszeríti az embereket, hogy a föld alá meneküljenek. Augustine egymaga marad egy sarkköri csillagvizsgálóban, hiszen az idős éveire halálosan beteg doktor minden áron kapcsolatba kell, hogy lépjen egy távoli bolygóról éppen hazaérkező űrhajó legénységével - arra biztatva őket, hogy forduljanak vissza, ne térjenek haza… Már ennyiből is látszik, hogy a történet a hasonszőrű filmekével ellentétben csavar egyet a standard felálláson. Nem azért szorítunk hőseinknek, hogy épségben hazaérjenek és landoljanak a Földön, hanem hogy időben megkapják a csillagvizsgáló üzeneteit, ne térjenek haza. Felváltva láthatjuk, ahogy Augustine utolsó erejével is azon van, hogy figyelmeztesse a hajó utasait; ahogy a legénység egy eddig feltérképezetlen úton próbál hazajutni a Földre és ahogy Augustine a fiatal éveiben családját és szerelmét is hátrahagyva csak a munkájának él. Utóbbi kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a fiatalabb doktort nem Clooney játszotta el megfiatalítva, ahogy lenni szokott mostanság, hanem találtak egy hellyel-közzel rá hasonlító színészt (Ethan Peck), akinek orgánuma viszont akkora telitalálat volt, hogy élmény volt látni/hallani.
Azonban hogy az adás mindenképp célba érjen, hősünknek el kellene jutnia a hóviharok sújtotta, végtelen jégmezőn át egy jóval erősebb rádióadó-toronyhoz – pont akkor, amikor rátalál egy árván maradt kislányra, aki addig a kutatóbázison bujkált... Egész ígéretesen hangzik mindez, nem igaz? Bár kicsit olyan, mint Clooney előző sci-fijei, a Solaris és a Gravitáció, megfejelve némi A bolygó neve: Halál lal (már ami a bázison bujkáló, védelemre szoruló, aranyos kislányt és az A pontból B pontba való mindenáron eljutni akarást illeti). Furcsa, de szinte nincs is olyan jelenete a filmnek, ahol ne jutna eszünkbe valamelyik másik, korábban látott híres sci-fi, amelyben sokkal szebben, jobban, hangulatosabban oldottak meg mindent a készítők. Nagyon szép például a K-23 flórája és faunája, de a Pandora bolygó sokkal szebb volt az Avatar ban. Nagyon nyomasztó és szomorú, ahogy Clooney magányosan korzózik az üresen kongó kutatóbázison, de Sam Rockwell és Matt Damon sokkal szórakoztatóbban csinálták ugyanezt a Hold ban és a Mentőexpedíció ban.
Leszédült Hiába próbált egyensúlyozni, hanyattesett a lépcsőről – Most tanulok ötödjére gitározni. Egész jól megy. Van rutinom. Ma is lejátszottam a balatoni buli teljes programját, kifeszített nyakkal. Más ember összezuhanna egy ilyen tragédia után, de Tibusz előre néz. Dörzsöli Ép kezével folyamatosan dörzsölte a még béna jobb kezét – Ettől a kalodától nem is tudnék másfelé – mondta mosolyogva, és kérésünkre a balesetet is felidézte. – Gyakorlatilag, nincs róla képem. A színpad lépcsőjénél visszafordultam a srácokhoz, aztán a mentőben egy pillanatra magamhoz tértem. Annyi rémlik, hogy nem mozdult a bal kezem, és a jobbal nyúltam felé. Másnap reggel a kórházban ébredeztem – mesélte a gitáros, aki még soha nem esett le lépcsőről. – Bizony, most debütáltam, méghozzá egy olyan tarajos hanyatt-hátra-pereccel, hogy fejjel beleálltam a falba, pedig csak hat lépcsőfokot zuhantam. Dr novák zoltán felesége öngyilkos. Tízdanos karatemestert meghazudtoló villámgyorsasággal szakítottam át az intarziát, ugyanis sehol sem sértette fel a bőrömet.
De ennek a keresztény párosnak természetfölötti géniuszát a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom (nem tévesztendő össze a Mese mindenkinek című könyv királyfijával) ismerte fel, amikor Családok Angyala (Angelus Familiarum) díjat adományozott Balog Zoltánnak és Novák Katalinnak, a kabinetfőnökből államtitkárrá, majd miniszterré mentorált szentnek. Felesége etette balesete után Tátrai Tibuszt - Blikk. Balog Zoltán az Angyal díj átvételekor úgy fogalmazott, hogy "az angyalság, az apaság és az anyaság összetartozik", ami ma már nem hangozhatna el ebben a formájában, mert súrolná az alaptörvénysértés határát. Balog genderelmélete vereséget szenvedett Brüsszelben, mint ahogy azt a családbarát kormány nevében Novák Katalin elmondta, miután Magyarország sikeresen zsarolta meg az Európai Uniót, hogy a jogállamiság követelményét az uniós pénzekre korlátozza. Novák Katalin ezt a szabadság győzelmének nevezte, a szabadság pedig az, hogy nem kell Magyarországnak betartania a jogállami normákat. A bukott baloldal kisebbségben van, ezért maga mellé vette Brüsszelt, de ők legyőzték őket.
Az orvosprofesszor édesapa és államtitkár lánya az EWTN katolikus televízióban beszélgetett a legendás tévéssel. A videóban szó esik magánéletről és régi emlékekről, a család szerepéről és unokákról, a vírushelyzetről, a költészetről, utazásról és honvágyról és ezer más dologról. Novák Katalin és édesapja verset szavalnak, de előkerül Simone Weil filozófus neve is.
Dr. Novák Zoltán Nőgyógyász - csak operáló orvos Kiemelt szakterület nőgyógyászati onkológia, kismedencei sebészet • általános szülészet (vákuum és fogóműtétek, műfogások), általános nőgyógyászat kolposzkópia • nőgyógyászati daganatsebészet (radikális méheltávolítás, kismedencei és paraaortikus nyirokcsomó eltávolítás, min Nyelvtudás angol, francia Bemutatkozás, szakmai életrajz Az Országos Onkológiai Intézet Nőgyógyászati Osztályának főorvosa. Tudományos fokozat PhD Nemzetközi tapasztalat 1 éves posztgraduális képzés kolposzkópia és méhnyakkórtan témakörben, Lyoni Egyetem, Franciaország 1éves posztgraduális képzés hüvelyi sebészetből, Lyoni és Lille-i Egyetem, Franciaország laparoszkópos képzés dr. Dr novák zoltán felesége zsuzsa. Eric Leblanc mellett, Centre Oscar Lambret, Lille, Franciaország Department of Obstetrics and Gynaecology, University of Leuven, Belgium francia
A srácok is csodálkoztak, amikor a falból kihúztak, és közben az orromra vigyáztak – magyarázta Tátrai, aki megtanult a nyakmerevítővel élni. – Meglepően jól szellőzik, csak akkor dugdosom bele az ujjaimat, hogy vakargassam magam, amikor a dögmelegben pecázok – vázolta a legendás zenész, akinek kellemes meglepetést is okozott a kényelmetlensége. – Olyan édesek az unokáim! Máskor rajtam ugrálnak, most pedig vigyáznak rám. Bújnak hozzám. És zenész pályafutásom során először minden meccset élőben láthatok a focivébén. Megkérdeztük, anyagilag nem viseli-e meg, hogy 20 koncertet kellett lemondania. Palántanevelés 2020. Novák Zoltán Tiszaalpár. – Összetartó a családom, és van annyi tartalékom, hogy pár hónapot kibírok – válaszolta, és azt is elárulta, a védtelenség az egyetlen félelme. – A nyakmerevítő csökkenti az ember egészséges önbizalmát, főleg a nyóckerben. Már ha egy kutyás nőt látok, azt is inkább kikerülöm. Sz. Z. J. színpad nyakcsigolya Tátrai Tibusz Tátrai Band