A Petőfi költészete Kínában című előadás során szeretnénk megismertetni a közönséget az európai gondolkodástól oly távoli kínai mentalitásnak az eltérő kulturális hagyományok ellenére is töretlen Petőfi-népszerűség okaival, a versek kínai fogadtatásával. Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár 2022. 30 óra 37. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál Facebook Kapcsolódó cikkünk
Értékelés: 29 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: Petőfi Sándor A Tisza c. versét Madaras József adja elő. A műsor ismertetése: "Manapság, ha egyáltalán beszélünk, gondolkodunk is költészetről, igen önző módon tesszük. Az én versem, kedvenc versem, mintha rólam írták volna - így sajátítjuk ki a sorokat. Pedig a vers mindenkinek szól. Akár elefántcsonttoronyból, akár a harcmezőkről, akár a szeretett hölgy ablaka alól - a költő már nem magának, a mindenségnek írja tollal, pennával, kattogó írógéppel, ma pedig villódzó monitor előtt a strófákat. Ha eljut hozzánk, bennünk alakul, él tovább. Mindannyiunkban. Petőfi Sándor A Tisza | Vers videók. 15 éven át a Magyar Televízió juttatta el a virágirodalom kiemelkedő verseit a nézőkhöz. Ha esténként megszólalt a hárfa ismerős hangja, mindenki tudta, kicsit megáll az idő. Néhány percre semmit sem kell tennünk, csak hallgatni, befogadni, értelmezni, érezni. 157 szerző 782 alkotása engedte meg mindenkinek, hogy néhány pillanatra csak maga legyen, csak ízlelgesse a szavakat, rímeket, képeket, dallamokat.
Jöjjön Petőfi Sándor: A Tisza verse. Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére. A folyó oly símán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében, Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai fodrába'. Síma tükrén a piros sugárok, (Mint megannyi tündér) táncot jártak, Szinte hallott lépteik csengése, Mint parányi sarkantyúk pengése. Petőfi sándor a tisza vers szöveg. Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg Volt terítve, s tartott a mezőnek, Melyen a levágott sarju-rendek, Mint a könyvben a sorok, hevertek. Túl a réten néma méltóságban Magas erdő; benne már homály van, De az alkony üszköt vet fejére, S olyan, mintha égne s folyna vére. Másfelől, a Tisza tulsó partján, Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán, Köztök egy csak a nyilás, azon át Látni távol kis falucska tornyát. Boldog órák szép emlékeképen Rózsafelhők usztak át az égen. Legmesszebbről rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bércek. Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe Egy madár csak néha füttyentett be.
Ezek leggyakrabban a hazaszeretet és a szabadságvágy; melyek mind az alkotó egyén, mind a magyarság egészének szempontjából meghatározók számára. Ezt tükrözi 15 versszakos A Tisza című költeménye is. Petőfi Sándor 1846 nyarán költőbarátja, a későbbi forradalmár márciusi ifjú, Obernyik Károly biztatására Szatmár megyei körútra indult. Feltehetően általa ismerkedett meg Kende Lajossal, illetve Luby Zsigmonddal, Kende Lajos nagyari unokatestvérével. Petőfi Sándor és Luby Zsigmond között azonnal barátság szövődött. Hiteles dokumentumok tanúskodnak arról, hogy ekkor és ezt követően Petőfi Luby Zsigmond és testvére, Luby János vendégeként több alkalommal, napokig vagy annál hosszabb ideig is vendégeskedett a nagyari kúriában. Petőfi sándor a tisza vers la page. Bár művét 1847 februárjában Pesten keltezte, mégis a nagyari táj ihlette Petőfi Sándort A Tisza című versének megírására. A költőt 1846 augusztusának utolsó napjaiban a szépségével, nyugalmával rabul ejtő, ugyanakkor szeszélyes arcát is megmutató "kanyargó Tisza" és a Kis-Túr találkozási pontja néhány méter eltéréssel napjainkban is ugyanaz, mint akkoriban volt.
Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. – Késő éjjel értem a tanyára Fris gyümölcsből készült vacsorára. Társaimmal hosszan beszélgettünk. Lobogott a rőzseláng mellettünk. Többek között szóltam én hozzájok: "Szegény Tisza, miért is bántjátok? Petőfi Sándor: A Tisza - Kvíz. Annyi roszat kiabáltok róla, S ő a föld legjámborabb folyója. " Pár nap mulva fél szendergésemböl Félrevert harang zugása vert föl. Jön az árviz! jön az árviz! hangzék, S tengert láttam, ahogy kitekinték. Mint az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot! A mű címe egy adott, ma is létező folyó neve, s ennek a folyónak természeti valóságát Petőfi teljes hűséggel mutatja be. Ebből máris tudjuk, hogy igazi tájverssel van dolgunk, ugyanakkor A Tisza több, mint tájvers. Figyeljük meg, hogy mennyire emberi arculata van ennek a folyónak! Nem egy lelkes, kitűnő helyismerettel rendelkező "idegenvezető" beszél hozzánk a versből, hanem olyasvalaki, aki jól ismeri az emberi lelket, az emberi természet szélsőségeit, az emberi élet, az emberi társadalom feszültségeit és robbanásait.
A táj, a természet a romantikus költészet egyik fő motívuma. A természet ábrázolása azonban ritkán csak önmagáért való, általában a lírai én hangulatának, érzelmeinek kifejezője, metaforája, képi párhuzama. Petőfi egyik újítása, hogy magát a természetet, a táj különböző elemeit választja témául, s nem a beszélő állapotának tükreként jeleníti meg. Elbeszélő műveiben (pl. János vitéz, Az apostol, prózai művek) is fontos szerepe van a tájnak, a természetnek, s népdalaiban, szerelmes verseiben (pl. Szeptember végén) és a Felhők epigrammáiban maga is alkalmazza a romantikus konvenciót. A tájleíró költemények műfajai dalok, ódai, elégikus hangvételű versek, életképek (pl. A négyökrös szekér). Petőfi természetimádata elemi erejű, tájverseiből árad a szeretet, az elevenség, az életöröm – egyfajta panteizmus is ez a rajongás. Kedves tája, szülőföldje az Alföld ( Az Alföld, Szülőföldem, A puszta télen, A Tisza, Téli világ, A téli esték, A csárda romjai, Kutyakaparó, Kiskunság). Szemléletében a természet a harmónia és életbizalom jelképe, minden részletében képes meglátni valami értéket, s a téli táj vagy a rogyadozó csárda képe is inkább együttérző szánalmat ébreszt (beszélőben és befogadóban egyaránt), mint félelmet vagy szorongást.