Megyei értékek Irinyi János munkássága, a zajtalan és robbanásmentes gyufa Irinyi János 1817-ben született Erdélyben, a Bihar megyei Albison, Irinyi János mezőgazdász és Jánossy Róza gyermekeként. Édesapja országos hírű agrárszakember volt, aki 1830-ban tiszttartóként került a nagylétai Mandell–birtokra. Irinyi János iskoláit Nagyváradon és Debrecenben végezte, de19 évesen már a bécsi Politechnikumban tanult kémiát. Majd Berlinbe ment, ahol az akkori híres kémikusokkal keresett kapcsolatot, amit élete végéig fenntartott. Egyik professzorának, Meissner Pálnak sikertelen kísérlete kapcsán jött rá a zajtalan gyufa megoldásának gondolatára. A gyufát Irinyi János fedezte fel? – Tényleg!. Hosszú kísérletsorozat után, 1836-ban szabadalmaztatta a zajtalan és robbanásmentes gyufát, amelynek lényege, hogy a gyufa fejében a foszfort nem kálium-kloráttal, hanem ólom-dioxiddal keverte. Találmányát Rómer István gyufagyárosnak adta el és a kapott pénzből akadémiai tanulmányait finanszírozta. Tanulmányai befejezése után haza tért, és 1840-ben gyufagyárat alapított Pesten, az "Első Pesti Gyújtófák Gyárát", amelynek később eladására kényszerült.
Így jutott el a mai is használatos biztonsági gyufa õséhez. Még ebben az évben szabadalmaztatta új találmányát, azonban elegendõ tõke hiányában nem tudta elkezdeni annak gyártását. Így hát találmányát 60 forintért eladta Rómer István bécsi gyógyszerészmesternek, aki elkezdte annak tömeges gyártását, s tekintélyes vagyonra tett szert. Magyar feltalálók: Irinyi és a gyufa | Alfahír. Eközben Irinyi a kapott összegbõl berlini egyetemi, majd hohenheimi gazdasági akadémiai tanumányait fedezte. Hazatérve 1840-ben létrehozta saját gyárát "Elsõ Pesti Gyújtófák Gyára" néven, mely a város több pontján mûködött. Az Irinyi-féle biztonsági gyufa A gyufagyártás folyamata abból állt, hogy a kérgüktõl megfosztott fatörzseket 60 cm hosszú rönkök alakjában leháncsolták, majd vékony szalagokra szelték. Ezután a gyufaszálak hosszának megfelelõ méretûre vágták azokat, majd egy darabológép segítségével kis pálcikákká alakították. A nyers szálakat foszforsav, illetõleg foszforsavas ammónium vizes oldatával impregnálták, esetleg anilinfestékfürdõben megszínezték, majd meleg légáramban forgó dobokban megszárították azokat.
És Winterlnek sok követője, tanítványa volt. Mindebben az a tragikomikus, hogy Irinyi Winterl halála után nyolc évvel született, és Winterl tekintélye az általa alapított józsefvárosi botanikus kerten és Tessedik Sámuel barátságán nyugodott, tehát távolról sem kémiai természetű alapokon. Az 1848 – 49 -es szabadságharcban jelentős politikai szerepet játszott, Kossuth őt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával, és az állami gyárak felügyeletével. Őrnagyként a nagyváradi lőporgyár vezetője volt. A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. Irinyi János – Wikipédia. Szabadulása után visszavonult a politikai élettől, tudományos munkásságának élt. A mai köztudatban csak a gyufával kapcsolatos tevékenysége ismert, pedig az új szemléletű kémia egyik legelső hazai terjesztője volt, valamint jelentős szerepet játszott a magyar kémiai szaknyelv kialakításá erősen magyar érzésű nemes ember már korábban is részt vett a forradalmi mozgalmakban, a hagyomány szerint a híres 12 pontot ő szövegezte és küldte Pestre.
- Hogy ne kelljen semmilyen savas anyag a gyufa meggyújtásához, további kísérletek folytak. Ennek egyik eredményeképpen Tillmetz müncheni gyógyszerész 1815-ben elkészítette az elsõ dörzsgyufát. Ugyancsak káliumklorátos keveréket használt gyufafejként. - 1831-ben Németországban Marggraf G., Ammüller L. és Mayer W. egymástól függetlenül oly könnyen gyúló gyufákat készítettek, melyek feje arabgumi oldatban eldörzsölt foszforból, káliumklorátból és kénbõl állt. Ezek a kisüzemek a Kammerer Jakob Friedrich által 1832-ben létesített foszforos-gyufagyárral szemben életképtelenek voltak és nyomtalanul eltûntek. - Az angolok Walker John-t tartják a dörzsgyufa feltalálójának, bár Tillmetznél sokkal késõbb, 1827-ben állította elõ dörzsgyufáját, amit 1832-ben szabadalmazott. A kénezett végû szálra felvitt gyújtófej a káliumklorát, kén és a ragasztószer mellett még egy dörzsölésre könnyen felrobbanó anyagot, a durranóhiganyt is tartalmazta. - Az igen drága és veszélyes durranóhigany helyett Jones S. antimonittal (Sb2S3) készített gyújtóelegyet szabadalmaztatott 1832-ben.
A forgatás közben egymáshoz súrlódó szálak egyúttal érdes felületüket is elvesztették, lecsiszolódtak. Az impregnálás megakadályozta, hogy az eloltott gyufaszál tovább izzon. A következõ lépésben rovátkolt falécekbõl kialakított keretekbe tûzdelték be kis térközökkel a szálakat és a keret két oldalának összeszorításával rögzítették õket. A keretbõl kiálló szálvégeket elõször megolvasztott paraffinba, vagy a foszforos gyufáknál olvasztott kénbe, majd a gyufafejet képezõ gyújtóelegybe mártották. Az így megszilárdult anyagból jött létre a gyufa feje. A szálakat a gyújtóanyagba mártják Az így elkészített, immár kényelmes használatú és biztonságosan fellobbanó gyufának is volt egy nagy hibája, és pedig az, hogy a gyufa feje az erõsen mérgezõ foszfort tartalmazta. A tömeggyártásban egyre nagyobb számban foglalkoztatott munkások súlyos foszformérgezést kaptak. A foszfor-nekrózis oly mértékben lépett fel, hogy ez végül is a legtöbb országban a foszforos gyufa gyártásának betiltásához vezetett.
Még ebben az évben szabadalmaztatta új találmányát, azonban elegendő tőke hiányában nem tudta elkezdeni annak gyártását. Így hát találmányát 60 forintért eladta Rómer István bécsi gyógyszerészmesternek, aki elkezdte annak tömeges gyártását, s tekintélyes vagyonra tett szert. Hogyan készült? A gyufagyártás folyamata abból állt, hogy a kérgüktől megfosztott fatörzseket 60 cm hosszú rönkök alakjában leháncsolták, majd vékony szalagokra szelték. Ezután a gyufaszálak hosszának megfelelő méretűre vágták azokat, majd egy darabológép segítségével kis pálcikákká alakították. A nyers szálakat foszforsav, illetőleg foszforsavas ammónium vizes oldatával impregnálták, majd meleg légáramban forgó dobokban megszárították azokat. Az impregnálás megakadályozta, hogy az eloltott gyufaszál tovább izzon. A következő lépésben rovátkolt falécekből kialakított keretekbe tűzdelték be kis térközökkel a szálakat és a keret két oldalának összeszorításával rögzítették őket. A keretből kiálló szálvégeket először megolvasztott paraffinba, vagy a foszforos gyufáknál olvasztott kénbe, majd a gyufafejet képező gyújtóelegybe mártották.