Nem volt könnyű, de én olyan hálás vagyok a sorsnak, hogy így történt! Emeltem, fektettem, ha kellett. Szegény drága mama az utolsó időszakban egyszer csak elmondta nekem, hogy eldöntötte: nem megy több kezelésre. El akart menni. Ekkor még csak augusztus eleje volt, meleg nyár – mélázott el szavain Katalin, és folytatta azzal, hogy a mama nem sokkal később éber kómába esett, azaz némileg tudott arról, ami körülötte történik, de csak kevés reakcióra volt már csak képes. Emlékszem, odahajoltam hozzá, és a fülébe súgtam: indulj el, mama! Csak egy kis panik. Várnak Rád! Majd mi is jövünk – mondta Katalin felidézve azt a pillanatot, amikor elengedték egymást. Az énekesnőt fájdalmában az vigasztalja, hogy az utolsó hónapokban és az utolsó pillanatban is édesanyja mellett lehetett Forrás: Unger Tamás / Bors Pap fedezte fel Pitti Kati csodálatos hangját egy Szentesen munkálkodó pap, bizonyos József Atya fedezte fel. Kati a kórusban énekelt, és az atyának feltűnt egy kis növésű, de nagy hangú énekes kislány: ez a lány volt Pitti Kati.
Az sem kérdés többé, hogy a magány nem embernek való: a magányosok lassabban gyógyulnak meg a betegségekből, rövidebb ideig élnek, egy sokat emlegetett példa úgy fogalmaz, hogy a magány úgy hat a testi egészségre, mint az elhízás vagy napi tizenöt szál cigaretta elszívása. De hiába kezeli már a tudomány is valós veszélyként, a közbeszéd legjobb esetben is csak az idősek magányosságáról beszél, arról se eleget, miközben a jelenség éppúgy kínozza az összes többi korosztályt is. Szóval lenne okunk beszélgetni a magányról, a Katona új bemutatója, a Melancholy Rooms – zenés magány nyolc hangra ezt az eszmecserét indítja el. Csak egy kis panik szereploi. Horváth Judit / Katona József Színház Teszi mindezt úgy, hogy alig szólal meg, és úgy általában is mindenféle szokásos kőszínházi gyakorlattól meglehetősen távol helyezkedik el. A színen apró, ősz hajú nő ( Szirtes Ági), láthatólag frissen költözhetett ide, holmija dobozokban, kintről még hallani a költöztetőket. Téblábol, maga se tudja, mihez kezdjen magával. (Snitt, sötétség. )
Szerencsére van érzékük is hozzá, ezt tőlünk örökölték. " A kétszeres Európa-bajnok ezután a saját pályafutásáról beszélt, arról, hogy miért a sportot választotta és miért nem lett operaénekes, mint az édesapja. "Az NDK-ban jó volt az úszásoktatás, nekem pedig gyenge a tartásom és a fizikumom, ezért úszni kezdtem, és már gyerekként megszerettem a vizet. Magyarországon sem hagytam abba, 1978-ban lettem a Vasas a tagja, az úszószakosztályt erősítettem, majd átkerültem a vízilabdához. Ördög Éva néni volt az edzőm mindkét esetben – többedmagával ő tette le itthon a női vízilabda alapjait. Egyszer egy edzés után mondta apa, itt lenne az ideje, hogy a művészetek terén is pallérozzam magam. Akkor ezt nem értettem. Énekelni szerettem, volt zongoránk, egy-két áriát kívülről tudtam, de nem fogott meg a dolog. Egyébként sincs hallásom, anélkül pedig nehéz. Azt viszont már bánom, hogy nem tanultam meg zongorázni. A vízilabda mellett megtehettem volna. „Eszembe jut, amit a világháborúkról tanultunk” – megriadt diákok véleménye az orosz támadásról | Éva magazin. " Arra is válaszolt, van-e hiányérzete, amiért az 1999-es Eb-győzelem után a 2000-es olimpiai csapatba már nem került be.