Pár száz méter után figyeljünk, sajnos útjelzőtábla nem mutatja, hogy a Kéktúra vonala jobbra letér a széles, Pilisborosjenőre tartó útról. Amikor balról elérünk egy nagy, széles mezőt, ott kell lemennünk jobbra, átvágunk a tisztáson, és a következő K jelzést szemben meg is találjuk. A mező végétől, ha lenézünk, már láthatjuk a Teve-szikla formációit. Rövidesen a keskeny ösvényre váltó Kéktúra kiér egy szélesebb keresztútra, innen jobbra tegyünk egy kis kitérőt a Teve-szikla környékének varázslatos világába. Igazi vadnyugati hangulatban lehet részünk, a főleg naplemente idején vöröses színben ragyogó bizarr sziklatornyok, függőleges sziklafalak nem mindennapi látványt nyújtanak. Az erodálódott dolomit-tornyok jellegzetes alakjuk miatt kapták a teve nevet, míg a függőleges sziklafalak és a bennük lévő üregek bányászat hírtanúi. Visszatérve, jobbra kanyarodunk a Kék jelzéseket követve, vékony ösvény fúrja át a cserjést. Kirándulásaim hegyen,völgyön.....: Pilisborosjenő, Teve-szikla, Egri-vár makett. Rövidesen egy legelő mellett balra megnyílik a táj, szép a kilátás a Kevélyek vonulatára.
Alul a fehér dolomit nyitja a sort, melyet jóval kialakulása után elöntött a tenger, és a sekély, partmenti vízben kavicsos, törmelékes összlet rakódott rá. Ezt a színében is elütő sávot nagy kavicsszemcséiről ismerhetjük fel. Legfölül a tenger mélyülésének idejéből hátramaradt (hárshegyi) homokkő látható, mely a lerakódott kvarchomokból és kavicsokból épül fel, keménységét pedig forró, kovás oldatoknak köszönheti. A kőfejtő falának peremére állva kilátást élvezhetünk a Szénások és a Kutya-hegy csoportja felé, melyek alján a hegyoldalra felkúszó Pilisvörösvár tetői piroslanak.
A Kevélyhegyi Tanösvény állomása A környezetéből merészen kiálló, kettős ágú szirt, a Teve-szikla közvetlen közelében látványos földtani képződményeket tár elénk egy kőfejtő fala, amelynek tetejéről kilátást is élvezhetünk. A sziklafalat közelebbről megvizsgálva érdekes földtani megfigyeléseket tehetünk. A megfelelő szögből nézve, némi fantáziát is mozgósítva a Teve-szikla legmagasabb, kettős ágú szirtje a névadó állatra emlékeztet. A dolomitból álló tömböket korábban hévizes oldatok járták át, és kalcittal különösen ellenállóvá cementálták. A kemény kőzet ezért gyorsabban pusztuló környezetéből lassacskán kiemelkedett. Emellett, ahogy az egyből szembetűnik a helyszínen, a kőbányászat is rásegített a kimagasodásra: a porló dolomitot murvának fejtették, így persze a sziklafalban látható üregek is mind mesterséges eredetűek. A helyenként vöröses bemosódások vastartalmú oldatokról árulkodnak. A kőfejtő falát közelebbről, valamely törmelékkúp tetejéről szemlélve észrevehetjük, hogy különböző rétegek települnek egymásra.