Interjút adott a Vasárnap portálnak Dózsa László színész (1942–). Elismerte, hogy a 2016-ban közzétett nevezetes épületfestményeken valóban nem ő, hanem Pruck Pál szerepel, és félreértésből erősítette meg a Terror Háza Múzeumot ennek az ellenkezőjéről. Kiemelte azonban, hogy sok volt a hasonlóság, hiszen ugyanannyi idősek voltak, s hasonló ruhát, sapkát viseltek. Őt egyébként nagyon megviselte a tévedés nyomán ellene indított támadássorozat, amely megpróbálta hitelteleníteni a személyét és a forradalmat is. Úgy érzem, ebből a plakátügyből egy elvtelen lejárató hadjárat kerekedett, amely megviselt, és amelynek a nyomait ma is magamon viselem. Négy éve valóban kínszenvedésként élem ezt meg, sokan el is fordultak tőlem, a szakmában is, holott én sohasem voltam hazug. Tévedni – akaratlanul is – sokszor tévedtem, de ez keresztényi és emberi dolog. Megbocsátást remélek – fogalmazott. Beszélt arról is, hogyan került bele mindössze tizennégy évesen az események kereszttüzébe. Elmesélt egy gyerekkori történetet, ahol népligeti előadás közben ÁVH-sok rohantak fel a színpadra összeverni és elvinni egy bohócot, aki elejtett egy-egy rendszerkritikus megjegyzést.
– Ez a történetet is rendkívül valószínűtlen. Ehhez is kellenének a nevek, tanúk, a feljegyzések, a rokonoktól származó információk. Dózsa László Forrás: Nemzeti Audiovizuális Archívum – Verték a sebesült kamaszokat a rabkórházban? – Nem tudok ilyen esetről. A pufajkások, karhatalmisták félholtra verték az országot, pláne vidéken. De hogy egy súlyosan sebesült 15 éves fiút kómáig rugdossanak… Ezt nem tudom megcáfolni, lehet, hogy volt ott egy szadista állat. De azért nem tartom nagyon valószínűnek. – Dózsa azt is mondja: "Ott rettenetes élményeim voltak. Éjszaka több gyereket is elvittek akasztani. Onnan tudtam, hogy gyerekek, hogy azt mondták, bácsi kérem, ne tessék engem felakasztani. " – Ez baromság. Tudjuk a kivégzések módját és menetét. Ilyen nem volt. – Az akasztástörténetet Dózsa így is mesélte: "Míg lábadoztam, rejtegettek a leszámolások elől, de sok bebörtönzött bajtársam nem úszta meg: nagykorúvá válásuk napján felkötötték őket. " – Nyilván Mansfeld Péterre gondol, akit 1959-ben végeztek ki, de addig feltehetően nem lábadozott Dózsa a Szabolcs utcában.