Irodalom - 10. OsztáLy | Sulinet TudáSbáZis

Sunday, 02-Jun-24 02:26:26 UTC

(7 idézet) Európa Könyvkiadó Edgar Allan Poe (1809–1849), az amerikai romantika világirodalmi hatású alkotója életével és műveivel – nagy európai társaihoz hasonlóan – az önpusztító lázban korán elégõő művészsorsot testesíti meg. Bostonban született, vándorszínész szüleit kétéves korában elvesztette. Egy jómódú család fogadta magához, öt évig Angliában járt iskolába, egyetemi tanulmányait már hazájában végezte. Könyv: A holló - The Raven (, Babits Mihály Edgar Allan Poe). Byron és az európai romantika hatására epedő verseket kezdett írni, első verseskötete tizennyolc éves korában jelent meg, de költészete nem talált kedvező fogadtatásra. Különc életmódot folytatott, óriási kártyaadósságokat csinált, botrányai miatt eltanácsolták az egyetemről. Nevelőapjával is végleg szakított, katonának állt, ám sorozatos függelemsértései miatt a katonai akadémiáról is kizárták. Tovább... Edgar Allan Poe (1809–1849), az amerikai romantika világirodalmi hatású alkotója életével és műveivel – nagy európai társaihoz hasonlóan – az önpusztító lázban korán elégõő művészsorsot testesíti meg.

Irodalom - 10. OsztáLy | Sulinet TudáSbáZis

"Vers az, amit mondani kell. " – Kányádi Sándor ars poeticájában fogalmazódik meg ez a gondolat egy kisgyerek szájába adva. Valóban a vers egyszerre tartalom és "testtelen tánc" (Weöres Sándor). A holló, Poe remekműve, különösen ilyen, Szerb Antal szavaival: "verselési akrobatamutatvány". A világirodalom híres hollója papagájként kezdte pályafutását - Dívány. Népszerűségének oka, hogy egyszerre formai bravúr, dallamos-ritmusos versbeszéd és izgalmas, Poe rémnovelláira jellemző történet. Tökéletesen alkalmas a költészet megszerettetésére, és hangoskönyvként is működőképes. Szabó Ádám tanár úr Tóth Árpád fordításában tolmácsolta Poe versét: A szöveg forrása: Tóth Árpád mellett persze sokan lefordították Edgar Allan Poe: A holló című versét, ezen a linken megtalálhatók a különböző fordítások:

Könyv: A Holló - The Raven (, Babits Mihály Edgar Allan Poe)

Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón, S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár, Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant, Künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár. "Vendég lesz az", így tünődtem, "azért roppan künn a zár, Az lesz, más ki lenne már? Edgar allan poe a holló teljes film. " Óh, az emlék hogy sziven ver: padlómon a vak december Éjén fantom rejtelemmel húnyt el minden szénsugár, És én vártam: hátha virrad, s a sok vén betűvel írt lap Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár, Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár, S földi néven senki már. S úgy tetszett: a függöny leng, és bíborán bús selymü zengés, Fájó, vájó, sohse sejtett torz iszony suhogva jár -, Rémült szívem izgatottan lüktetett, s én csititottam: "Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze, S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm megbocsájtja, ugyebár? Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm, és Ön meg roppant Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár, Nem is hittem a fülemnek. "

A Világirodalom Híres Hollója Papagájként Kezdte Pályafutását - Dívány

Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyalok halk lépte jár, "Bús szív! ", búgtam, "ím, a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég Hoz vigaszt és önt nepenthét, felejtést ád e pohár! Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár! " S szólt a Holló: "Soha már! " "Látnok! ", nyögtem, "szörnyü látnok, ördög légy, madár, vagy átok, Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár, Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan, Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár: Van…van balzsam Gíleádban? Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis. …mondd meg! …lelkem esdve vár! " S szólt a Holló: "Soha már! " "Látnok! ", búgtam, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok, Hogyha istent úgy félsz mint én s van hited, mely égre száll, Mondd meg e gyászterhes órán: messzi Mennyben vár-e jó rám, Angyal néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár, Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár? " Szólt a Holló. "Soha már! " "Ez legyen hát búcsúd! ", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög, Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ!

Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár, S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen hordott Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár, – Ajtóm felett Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár, - Ült, nem is moccanva már. S ahogy guggolt zordon ében méltóságú tollmezében, Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár, S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste, Zord Holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ, Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói, mély, vad ár? " S szólt a Holló: "Sohamár! " Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár, Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó, Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár, Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny, vagy madár, Kinek neve: "Sohamár. " S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már, Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta, S én szólék, alig sóhajtva.

mondd meg -, lelkem esdve vár... " "Látnok! " búgtam, "szörnyü látnok! ördög légy, madár vagy átok! Hogyha istent úgy félsz, mint én, s van hited, mely égre száll, Mondd meg e gyászterhes órán: messze mennyben vár-e jó rám, Angyal-néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár, Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár? " S szólt a Holló: "Soha már"" "Ez legyen hát búcsúd! ", dörgött ajkam, "menj, madár vagy ördög, Menj, ahol vár vad vihar rád és plutói mély határ! Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon, Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobám, rút madár! Tépd ki csőröd a szivemből! hagyd el ajtóm, csúf madár! " S szárnyán többé toll se lendül, és csak fent ül, egyre fent ül, Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár! Szörnyü szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló, Míg a lámpa rájaomló fényén roppant árnya száll, S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll, Fel nem röppen - soha már!