Tóth Árpád Esti sugárkoszorújából meg az első strófa villant föl Szűcs fénymágiája láttán: Előttünk már hamvassá vált az út És árnyak teste zuhant át a parkon, még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Szűcs Attila fény-képei saját kis Napokként világítják be a befogadó lelki téridejét. A dolgok lélekvándorlása kézzelfoghatóvá válik a mester keze nyomán. A festmények elvarázsolnak és mágikus kisugárzásukban képesek leszünk érzékelni az idők kezdetét (az első Planck-időnyi ősrobbanást) és az idők kibomlását, az időhártyák együttes rezgését – ami az életünk. Szűcs egyik kedvenc hőse Nikola Tesla, a mai világunkat talán a legnagyobb mértékben meghatározó tudós szerb-amerikai feltaláló, aki a művész szerint valójában egész életében mindvégig azt kutatta, hogyan valósítható meg a teleportálás, a dolgok testi vándorlása téridők metszetei között.
Ezeknek a generátoroknak a hajó tatjában, egy külön kabinban volt a kontrollpanelje. Beckwith szerint a generátorok vezetékeiben nagyon alacsony frekvenciájú – valószínűleg 7, 83 Hz-es, vagyis Schumann-, másképpen ún. földfrekvenciájú – háromfázisú áram futott. Ezek az időutazást generáló berendezések három egységből álltak, és egymástól 120 elektromos foknyi távolságra voltak elhelyezve. Mindhárom egység kb. másfél méter magas és mintegy hatvan cm átmérőjű volt. Ezek a generátorok alacsony feszültséget produkáltak, ugyanakkor több mint ezer ampert adtak le. Beckwith igazi Philadelphia-kísérlete a IX-97-es fedélzetén valójában Teller Ede időutazásos teleportációja volt – Nikola Tesla 1907-es kísérletének finomított változata, amelynek során a fizikus állítólag elmozdított egy tárgyat a laborasztal egyik végéből a másikba. Tesla ezután bekapcsolta elektromos készülékét, és a tárgy visszament az eredeti helyére. Teleportáció? Láthatatlanság? Időutazás? Beléphetsz abba a tudatossági mezőbe, amelyet a mátrixenergetikával felépítettünk, mert feltettük magunknak a kérdést, hogy: Mi lenne, ha nem lennének szabályok?
2017. november 7. 14:23 Áram a levegőben 1901-ben Tesla 150 ezer dollár támogatást szerzett a korszak dúsgazdag befektetési bankárától, J. P. Morgantól. A pénzből Tesla egy 56 méter magas, gomba alakú tornyot épített Long Island északi partjainál, amely a tervek szerint az Atlanti-óceán teljes egészére képes lett volna üzeneteket és képeket továbbítani, valamint telefonkapcsolatot létesíteni az éppen úton lévő hajókkal a Földet használva –mint vezetőt – a továbbítani kívánt jelek számára. Az Wardenclyffe Torony építése közben Tesla fejében azonban egy még ambíciózusabb gondolat született meg. A feltaláló meg volt róla győződve, hogy lehetséges az elektromos áram és így az energia továbbítása a puszta levegőben, mindenféle vezeték nélkül. A tornyot ezért arra akarta használni, hogy azzal több millió volt elektromosságot továbbítson New York felé, biztosítva ezzel az egész város áramellátását. A terv megvalósításához – és az azzal járó többletköltségekhez – azonban a projektet finanszírozó Morgan már nem járult hozzá.