Victor Hugo Idézetek Fiuknak

Sunday, 19-May-24 05:08:40 UTC

Az őszinte szerelem nem fárad el soha. Csupa lélek, hát nem hidegül el. Az izzó szénkatlant elborítja a hamu, de a csillagot nem. A lelkeknek nincs szemre szükségük, hogy lássák egymást. A lét mély titok, istenivé teszi a láthatatlant, s újabb titok következik belőle: a bizalom. Ez a vallások egyetlen misztériuma. De ez a misztérium elég. A nélkülözhetetlen mennyei hatalmat nem látjuk, de érezzük. Úgy látta, ragyogó fény közeledik felé, melyet a végzet álomképnek rendelt, egy fehér felhőt látott, mely asszony alakját öltötte, egy ragyogó látomást, amelynek mélyén szív dobogott, s ez a félig felhő, félig asszonyjelenség átölelte, a látomás megcsókolta őt, s e szív szeretettel fordult hozzá. Az őszinte hála elegendő. Victor Hugo - 14 - 365 idézet • Idézetek minden témában. A hála szárnyakon repül, ahová repülnie kell. Az ima jobban tudja útját, mint te, aki imádkozol. Hányan hitték, hogy Jupiterhez könyörögnek, holott Jehovához imádkoztak. Hány amulettben bízó hívőt hallgat meg a végtelen! Hány istentagadó nem veszi észre, hogy ha jó és szomorú, már ezzel a ténnyel Istenhez könyörög.

Victor Hugo - 14 - 365 Idézet • Idézetek Minden Témában

Filozófus légy. Aki bölcs, az sérthetetlen. Amint engem látsz, én soha sem sírtam. Ezt bölcsességemnek köszönhetem. Azt hiszed, ha akartam volna sírni, nem lett volna reá alkalom? Eleinte a nőket szerettem, aztán az állatokat. Most a köveket szeretem. A kő ugyanolyan szórakoztató, mint az állat vagy a nő, és nincs benne csalárdság. Victor Hugo - 18 - 365 idézet • Idézetek minden témában. A művész a világból csak a művészetet, és a világot csak a művészetben látja. Ha a pokolból jöttél, oda is veled megyek. Úgyis megértem rá. A te poklod az én mennyországom, a te orcád fényesebb, mint Istené! Mondd, hát igazán nem kellek neked? A szárnyamra kötött zsineg végét a te lábadra hurkolta az ördög. Ó, te voltál aza lány... Megrettenve, megittasulva, megbabonázva csak téged néztelek. Addig néztelek, míg meg nem borzongtam a rémülettől, éreztem, hogy megragad a végzet. Nekünk, cigányoknak, csak ez kell: kóborlás és szerelem.

Victor Hugo - 2 - 365 Idézet • Idézetek Minden Témában

A meglepett ember végigtapogatja a tárgyakat, vajon valódiak-e, s aztán saját magát, hogy igazán ő-e az? A kisemberek félelme az összemorzsolódás. A tömegben élő mindig attól reszket, hogy valakinek a lába elé kerül. (... ) A nyugtalanság állapotát kitűnően fejezik ki e szavak: majd elválik. ) Az ember nem nyugszik meg a váratlan helyzetben. Lesi a lehetséges következményeket. Kissé ügyel az ember: vár valamit. Hogy mit? Nem tudja. Kit? Majd elválik. Ha egyszer a véletlen játszani kezd veled, készülj el rá: fordulat fordulat után ér. Ha a sors felnyitja kapuját, ontja a meglepetéseket. Victor Hugo - 2 - 365 idézet • Idézetek minden témában. Ha rést ütött, az események egymás után törnek be rajta, egymást érik a meglepetések. A meglepetés homály. Isten a kar; a véletlen: parittya; ember: kavics. Próbálj ellenállni, ha ki vagy röpítve. Nincs abban semmi meglepő, ha a legerősebb és legellenállóbb ember is elszédül egy váratlan sorsfordulat következtében. A váratlan néha úgy üti főbe az embert, mint a tagló az ökröt. ) Semmi sem olyan kegyetlen, mint az egyensúly felborulása.

Victor Hugo - 18 - 365 Idézet • Idézetek Minden Témában

Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, ezek a béke és a harmónia dogmái. Miért kell ezeket olyan félelmetes köntösbe öltöztetni? A polgártárs szabadsága ott ér véget, ahol egy másik polgártárs szabadsága kezdődik. Egy diktátor kell nekünk. Robespierre, maga jól tudja, hogy én egy diktátort keresek. (... ) A megoldás nem lehet más, csak a diktatúra. Ragadjuk magunkhoz a diktatúrát. Mi hárman képviseljük a forradalmat, mi hárman vagyunk a Cerberus fejei. A szerelem legszembetűnőbb tünete a gyengédség, amely időnként szinte elviselhetetlenné válik. Nem kísértet ő, hanem ember. ) Érző hús és ideg. Agya van és gondolkozik, szíve van és szeret; lelke van és remél. Hisz egész bűne az volt, hogy túl sokat remélt. Amíg kettesben él az ember, elviselhető a lét. A magányos úgy érzi, nem bírja tovább vonszolni. Le is mond róla. Ez a kétségbeesés első állomása. Később az ember megérti, hogy a kötelességteljesítés nem más, mint beletörődések sorozata. Az ember szembenéz a halállal, szembenéz az élettel, aztán beletörődik.

Voltak szíverősítői és italai, amikkel meg tudta hosszabbítani az aggastyánok életét. Talpra állította a bénákat és arcukba vágta: íme, lábra állítottalak. Hát csak vándorolj sokáig a siralom völgyében! Ha szegényt látott, aki már haldoklott az éhségtől, odaadta neki utolsó garasait, s ezt dörmögte: Élj, nyomorult! Zabálj! Tartsd ki sokáig, én nem rövidítem meg rabságodat! Aztán elégedetten dörzsölte kezét, mondván: minden rosszat megteszek az embereknek, amit csak megtehetek. Miért mondják: szerelmes? Azt kellene mondani: megszállott. Az ördög csak kivételesen száll meg valakit, általában nők háborítják meg az embert. Mindenki elveszti miattuk egy időre önmagát. A szép asszonynál nincs nagyobb boszorkány. A szerelem igazi neve: fogság. Az idő az építész, a nép a kőműves. Fénye felé ki-ki egymaga megy az éjben. Ha valaki szeret vagy szeretett, érje be vele. Többet ne is kívánjon magának. Más gyöngyszemet hiába is kívánna magának az élet sötét redői közt. Szeretni annyi, mint tökéletessé válni.