És a felvirult fa áll dicsően, Gazdag fürtözettel a mezőben... Most ki az, ki lombja sátorában Fenn tanyázik bizton és vidáman? A madárka fészkét oda tette, És kicsinyke párja van mellette; Nap nyilától és a vészek ellen Óva élnek boldog kényelemben. Hajlik a fa, érik szép gyümölcse, Hol van a nép, mely azt majd elköltse? A madárka hozza kis családját, S hűs galyak közt gazdag lakomát ád. Reszket a fa s ily szózatja hangzik: "Most belőlem bánat és öröm szól, Ments meg isten a bal jóslatoktól! Majd ha tél jön és a fergeteg tép, Nem hagyand-e mind el e vidám nép? Tűrni kész-e bal szerencse napján, Hogy vigadjon jobbra fordulatján? Vajha volnék az örömnek fája, Mely virágát soha el nem hányja! Vajha volnék gazdag és erős fa, Vésszel és a villámmal dacolva! Vajha volnék lelkes nép hazája, Melynek értem zengne dalimája: Úgy nem kéne félnem jóslatoktól... Most belőlem bánat és öröm szól. Tengeri állat átlátszó vér kötelez. " A rét és a virág "Borúlj reám, Kis violám: Hagyd e kéjt érzenem. Én szültelek, Neveltelek; Pihenj meg keblemen.
ez hát a szeretet? Anyád, míg ép vagy, büszkén megveted; Bágyadtan ráborúlsz, ha fogy erőd, Hogy búval és nyomorral verd meg őt. Tudod mi vár hervadt hűségedért? Kettős halál ad érte gyászos bért. " S végül, hogy a patakhoz eljutott, Feddőleg ilyen szókat hallatott: "Boldogtalan, te későn hű patak! A nagy világ képekben: közhasznú házikönyv a magyar nemzet anyagi, szellemi ... - Google Könyvek. Hullámaid szörnyen lakoltanak! Eltávozál név nélkül, idegen A csalfa báju messze téreken. Mi tarthatandott fel? a szeretet, S te szűtlen hagytad el honföldedet. " - Megszégyenűlten ekkor a patak, S virág, madár ilykép áldoztanak: Tollat, levelkét és egy csepp vizet. A kis tündér oltárhoz lebegett; Hogy feltéve a tollat: rohanó Szárnyak verése lőn kihallható. Szárnyak, minők felkérik az eget S födözni képesek egy nemzetet... S hogy a levelkét nyújták kezei: Tavaszvirány kezdett kifejleni, Tavasz, minőnek gazdag és szegény Örűlt egy hervadt ország kebelén... S hogy végre feltevé a csepp vizet; Forrott a csepp és tenger árja lett, És a tenger gazdag folyamba vitt Nem egy világrész drága kincseit.
Oly elemi erővel űz végzetem felé, Hogy zokogva, megadón borulok lábai elé. Tengeri állat átlátszó vér sorozat. Nagy hiba ha lebecsülöd, őt félvállról veszed, Hogy tapasztald erejét, ennyi kell: Próbára teszed. S ha már ismered az ellent teljes hatalmában, Döbbensz csak rá, ki trónol valójában. Régen kezdődött a küzdelmes történet, Mára szinte ki tudtam húzni a tüskémet. Te se add fel, erőd még legyen, Tűzd ki a zászlód a NoFap hegyen!
itt a cháriszok!... Az utcán por, bűz, német szó, piszok. Nem a való hát: annak égi mássa Lesz, amitől függ az ének varázsa: E hűtlen hívség, mely szebbít, nagyít - Sulykot, bizony, nem egyszer elhajít: Ez alkonysúgár, mely az árnyakat, E köd, mely nőteti a tárgyakat; E fénytörődés átlátszó habon, E zöld, esős lég egy május-napon; Ez önmagánál szebb, dicsőbb természet: Egyszóval... a költészet. Azonban azt se véld, hogy a való Kirúgva jobb egészen láb alól, Hogy némi kósza föllengésben áll A híres eszmény, vulgo: ídeál; Hogy csak néhány szó, egy kis lexikon Kell: és tiéd a Parnassz, Helikon: "Csermely, virág, lomb, szellő, hattyudal, Ábránd, minőt a sejtelem sugall, Kék távol, esti csillag, félhomály" (Tanuld meg: félig semmit se csinálj! Ádám VERSBE FOGLALT függősége! : hunnofap. ) A "Hóra, Flóra, Grácia, Pszüché" S a többi, - hogy keverd mind együvé S detur, signetur: "ideál" Hahó! Csinján, barátom: több is kell ahó! Idea: eszme. Nem szó, nem modor. Azt hát fejezzen ki vers, kép, szobor: S eszményi lesz Béranger, mint Horác, Vagy a görög, melyet ő magyaráz; Nem is kell a bajuszos Berzsenyi Vállára ó palástot metszeni: Jobb, hogy találva ő van és kora, Mint régi Hellász... fűzött bocskora!
0 Ismertetők Ismertető írása szerző: Traugott Bromme Információ erről a könyvről