2021. szept 25. 20:26 Crockett Islanden furcsa dolgok kezdenek történni az új pap, Paul Hill (Hamish Linklater) érkezése után / Fotó: Netflix Ha minőségi horrorsorozatot nézne valaki, akkor Mike Flanagan munkásságára kell rákeresni. A szakember volt felelős a Netflixen bemutatott A Hill-ház szelleméért, mely egy szellemjárta kastélyba kalauzolt. A 2019-es produkció olyan ijesztő lett, hogy a kvázi második évad, A Bly-udvarház szelleme már esti meseként hatott. Hogyan kell rabul ejteni a lelket? | Tiszatáj online - irodalom, művészet, kultúra. A szakember újdonsága, a Mise éjfélkor szeptember 24-én került képernyőre, amely szerencsére ismét egy vérfagyasztó sztori lett. De vajon felér A Hill-ház szelleméhez? A Mise éjfélkor (Midnight Mass) a legjobb olyan Stephen King sorozat, amelyhez igazából Stephen Kingnek a világon semmi köze nincsen. A Netflix új, hét részes minisorozata a horror mesterének írásaihoz hasonlóan egy, a külvilágtól elzárt és a saját magányába némiképp beleőrült közösséget mutat be, akikkel elkezdenek egyre durvább dolgok történni. Igazi "kisvárosi drámáról" van szó tehát, egy jó adag misztikummal nyakon öntve.
A Mise éjfélkor című szériában viszont nem Riley az egyetlen kívülálló, ott van a muszlim seriff, Hassan (Rahul Kohli), a New Yorkba menekült és terhesen visszatért Erin (Kate Siegel), és persze az új pap, Paul Hill (Hamish Linklater) is. Kívülállók egymás között, Erin (Kate Siegel, a képen balra) terhesen jött vissza New Yorkból, ezért ferde szemmel néznek rá / Fotó: Netflix Paul Hill-atya látszólag mellékszereplő, mégis úgy tűnik, hogy az ő érkezése bolygatja meg a maguknak való helyiek hétköznapjait. Mise éjfélkor kritika online. Miután ugyanis a pap beteszi a lábát Crockett Islandre, a helyi fiatalok arra lesznek figyelmesek, hogy egy ijesztő alak figyeli őket a bokorból, a tengerparton egy mániákus rohangál, és valaki kóbor macskákat kezd el tömegesen gyilkolászni. Mindez csak az első részben történik, így furcsaságokból tényleg nincs hiány Mike Flanagan szériájában. A szereplőgárdából Zach Gilford egyértelműen viszi a hátán a történetet, aki már a Friday Night Lightsban is egy kedvelhető figura bőrébe bújt. Ezúttal azt láthatjuk, hogy az általa alakított Riley hogyan birkózik meg azzal, hogy a mai napig kísérti őt, hogy egy ártatlan lány halálát okozta.
A három szereplő tengelye reprezentatívan képviseli a XXI. századi közéleti, kulturális térben felmerülő vallási témájú kérdéseket, aggályokat és válaszokat is kínál rájuk. Riley az atya segítségével próbálja feldolgozni alkoholizmusából következő bűnét, aminek keretében kellemesen feszült, gondolatébresztő beszélgetéseket hallgathatunk Istenről, halálról és vallásról. Mise éjfélkor kritika. Bev és Paul Hill atya karakterei pedig elsősorban az egyházon belüli kérdések megválaszolásáért felelősek, viszont motivációikról az utolsó pillanatokig nem kapunk teljes képet, így cselekedeteik megítélésére csak az adott kontextusban vagyunk képesek. Ez az egyik legfontosabb mondanivalója a filmnek, ugyanis a megtapasztalt, adott esetben pozitív vagy negatív cselekedetek csakis minden hozzá kapcsolódó információ birtokában válnak megítélhetővé, hiszen ahogyan a tárgyak, úgy a törekvések sem jók, vagy rosszak önmagukban, a használatuk során válnak egy helyénvaló vagy egy helytelen tett valamelyikévé. A dialógusok és az atmoszféra összhangja teszi igazán izgalmassá a sorozatot, szinte észre se vesszük, ahogyan megszűnik az oda nem illő jumpscare-re való igényünk, majd gondolatainkat szívja magába a cselekmény.
A sorozat második felében – ugyan szintén nem eszeveszett tempóban – beindul azért a misztikus szál is, a befejező rész pedig egyenesen slashernek is elmenne. Flanagan kedvére szlalomozik az szubzsánerek közt, miközben bőven ad gondolkodnivalót is. A súlyos szövegekhez kiemelkedő színészek és megfelelő hangulat kell, Flanagan ezen a téren sem hibázik: a nem túl ingergazdag közegből a létező legtöbbet hozza ki változatos beállításokkal és kreatív megoldásokkal. Megérkeztek az első vélemények a Mise éjfélkor című horrorsorozatról: Mike Flanagan ismét klasszikust alkotott? Még Stephen King is állást foglalt. Crockett szigetének áporodottsága szinte bekúszik a néző bőre alá. Egyetlenegyszer hibázik a külcsín terén: a sorozat két karakterét is érthetetlen módon botrányosan rosszul maszkolják, ami minden olyan néző számára spoilerrel ér fel, aki már legalább két filmet látott életében. EIKE SCHROTER/NETFLIX A sorozat abszolút koronája a színészi játék: Hamish Linklater egyszerre karizmatikus és rettentő nyomasztó papja jókora érzelmi hullámvasútra ülteti a nézőt, Samantha Sloyan Bev Keane-jéhez fogható, ennyire könnyen gyűlölhető vallási fanatikust rég láttunk képernyőn, akinek minden kérdésre van egy szúrós idézete a Bibliából.