Kányádi Sándor elmondása szerint erre a megoldásra akkor ébredt rá, amikor a Mirabeau-hídon állván, lenézvén, felidézte a költeményt, és megállapította, hogy a Szajna nem fut, nem rohan, hanem lassan hömpölyög a híd lábánál... [2] Jegyzetek [ szerkesztés]
Guillaume Apollinaire vad, féktelen, szenvedélyes és féltékeny volt. Minden időben, minden helyzetben feltalálta magát, kiírta magából érzéseit, gondolatait, az idő múlását. A modern líra klasszikusa volt, aki szinte minden avantgárd irányzattal kapcsolatot tartott, vagy azok előfutára lett, de nem csatlakozott egyetlen csoporthoz sem. Ő használja először a szürrealizmus kifejezést, elsőként alkalmazta költeményeiben az automatizmust és a szimultanizmust. Felújította a képvers hagyományát. Hatása felmérhetetlen a huszadik század lírájára. Guillaume Apollinaire költészete sajátos, egyszerű humorral, ám a jelképekkel és a verszenével átszőtt világát mindenki a maga dallama szerint élvezheti. 1908-ban megismerkedett egy fiatal festőnővel, Marie Laurencinnel, akivel 1912-ig tartó szenvedélyes kapcsolatának emlékét A Mirabeau-híd című verse őrzi. A bánatos sanzonnak ható vers lényegi mondanivalója az idő feltartóztathatatlan múlása, melyet a folyton-folyású víz jelképe erősít: "A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna".
§ A Mirabeau híd a Mirabeau utcáról kapta a nevét, a neve "csodálatos szép" jelentésű. A híd pedig két partot köt össze, tehát egy kapcsolat. Nem véletlen, hogy a két különbözőséget, két embert összekötő "csodálatos szép" kapcsolat, vagyis a szerelem jelképe. Az egyik utolsó híd, a város széle, mégpedig épp Nyugat felé, ahol a Szajna elhagyja Párizst, és ahol a Nap lebukik a horizont alá, így a messzeség, de az elmúlás is hozzá kapcsolódhat. A híd szerkezete maga is, kicsit oldalra felemelt karokra hasonlít, amelyek a szobroknál fonódnak össze, az egyik szobor maga a "Bőség". A szobrok fölött pedig Párizs címere ("armoiries... " vagy "armes ville de Paris") található. (Érdekesség, hogy az angol arms kar jelentésű. )... "Karunk hídja alatt a Szajna árja"...
Apollinaire egyik legkorábbi költeménye 1894 decemberében keletkezett Noël ( Karácsony) címmel. A vers az Album de jeunesse ( Ifjúkori album) című könyvecskében olvasható, amely Wilhelm de Kostrowitzky, a későbbi Guillaume Apollinaire 1893 júliusától 1895 szeptemberéig keletkező rajzait, festményeit és szövegeit tartalmazza. Apollinaire rajza édesanyjáról és saját magáról Apollinaire Divatok 1898-ban című rajza Apollinaire: Lovas A monacói Saint-Charles gimnázium tanulója az ötven lapból húszat a szövegeket kísérő rajzoknak, illusztrációknak szentel. Apollinaire a Saint-Charles gimnáziumban (alsó sor, balról a harmadik) A Karácsony jelentősége abban áll, hogy a költő életének abból a korszakából való, amelyről még életrajzírói is csak keveset tudnak. Magyarul nem jelent meg, ezért szerettem volna Apollinaire-monográfiámba beletenni Vörös Viktória tanárnő fordítását. Azonban tüzetesen elolvasva, le kellett mondanom szándékomról. Vörös Viktória mindjárt a vers elején meglehetősen szabadon bánik az eredeti szöveggel, amelyben szó nincs arról, hogy bárki bárhová elindulna, még kevésbé arról, hogy "szalmatörek lepné vállukat".... Szalmán feküdt kis Jézusunk, Míg csengőszóra indultunk Szalmatörek lepte vállunk Záporozott künn jégdara!
(French, August 26, 1880 – November 9, 1918). L' Adieu J'ai cueilli ce brin de bruyère L'automne est morte souviens-t'en Nous ne nous verrons plus sur terre Odeur du temps brin de bruyère Et souviens-toi que je t'attends Búcsú Letéptem ezt a hangaszálat Már tudhatod az ősz halott E földön többé sose látlak Ó idő szaga hangaszálak És várlak téged tudhatod Vas István fordítása The Farewell I picked this spring of heather Autumn has dies you must remember We shall not see each other ever I'm wainting and you must remember Time's perfume is a spring of heather G. Apollinare: ALCOOLS, transl.
Az eredeti vers: Vrai froid morne de sépulture Traversit les robes de bure De tes parents, tandis que coi Dans la crèche de paille pleine Du boeuf et de l'âne l'haleine Comme un moelleux manteau de laine Te réchaiffait, ô petit roi! Az első sor a fordításban: Csontig ható sír hidegén. Mi hatol csontig? A sír? Természetesen a sír hidege, mint azt Apolinaire írja. Azután: Marha és szamár párája/Belehelte bölcsős jászlad. Két sor, két képzavar. A pára nem tud lehelni, az ökör (nem marha! ) és a szamár leheli ki a párát. Bölcsős jászol nincs, képzavar van. A crèche de paille plein-t a fordító nem értette meg. Egyszerűen szalmával tele bölcsőt jelent. Vörös Viktória a francia nyelven kívül a Bibliá val is hadilábon áll. Marha és szamár párája − írja. Igaz, hogy a francia boeuf szónak az ökrön kívül szarvasmarha jelentése is van, ám a kis Jézus jászlánál a Biblia szerint nem marha, ökör fekszik. Csak emlékeztetőül: A betlehemi jászol évszázadok óta elmaradhatatlan figurája két állat: az ökör és a szamár.