16:52 Kedves Zoltán szívet melengető olyan jó ezt olvasni is hogy van aki így tudja szeretni a társát szívvel gratulálok Anikó Törölt tag 2016. 16:49 Törölt hozzászólás. filo-csibi 2016. 16:12 Kedves Zoltán! Szenvedély, szerelem, romantika, melyet együtt olvashattam nagyon szép versedben. Gratulálok szívet hagyva: Ilike 2016. 15:27 Nagyon szép sorok a hiányróívből gratulálokZsuzsa 195705252012 2016. 15:23 Radnóti sóhajt soraidból... Szívet hagyok, Irén Sida 2016. 15:02 Nagyon szép. Si Kicsikinga 2016. 14:59 Gyönyörű vers, férfiasan érzéki, és igényesen ízléses! Zsuzsa0302 2016. 14:58 Lenyűgöző a versed a kedves hiányáról kedves Zoltán. ''Hiányzik az ölelésed, minden kis szavad, a nevetésed, ahogy szemedbe hull hajad,... '' Szívvel olvastalak! Motta 2016. 14:52 Nagyon-nagyon kedves sorok. Motta F. I. — Hiányzik. T.. 2016. 14:40 Igazán hiányzik neked a kedvesed, szívvel olvastam soraidat, szeretettel: Tünde! Marimama 2016. 14:39 Kedves Zoltán! ehhez nincsenek szavak! Csak szív! Mária szilgyi 2016. 14:38 Szépséges szerelmes versednél szívet hagyok!
Hiányzik az ölelésed, csókjaidnak negédes érintése. Hiányzik tekinteted tisztasága, mellyel lelkem simogattad. Hiányzik szavaidnak sugallata, ahogy a fülembe súgod mindazt, amit érzel. Üresség tombol bennem mikor felkelek, mikor nyugovóra térek. Üresség van a szívemben, már a parázs is kialudt, nincs ki felébressze. Valahol mélyen még várok rád, valahol te is ugyanígy érzel. Valahol, valamikor talán egymásra találhatunk. Addig álmaimban élsz tovább. 2014. Drága M.! – 4. levél | MyMirror Magazin. április 26. szombat
Nem vagyok egyik sem. Ember vagyok. Tele örömmel, fájdalommal és szenvedéssel. Ahogy mindenki. Tíz napja temettek el, és én minden délután kimegyek hozzád. Néha csak üldögélek szótlanul és emlékezem. Máskor sírok egy sort, mert eszembe jut egy apró mozzanat a közös időnkből. De van, amikor csak jól esik a közeledben lenni. Tudom, rémisztő ezt mondani, de szeretek veled lenni most is. Ilyenkor az emlékek megfényesednek, és nem gondolok másra, csak azokra a pillanatokra, amik nekünk jutottak. Bánat, könny. Tegnap vittem neked egy szív alakú kavicsot. Hazafelé találtam a járda szélén és nem bírtam otthagyni. Alaposan megtisztogattam és letettem a sírodra, amelyen már erősen hervadoznak a virágok. Az enyém nincs köztük. Én nem viszek, nem vihetek. Nem akarom, hogy feltűnjön, hogy ott jártam. De az igazi ok az, hogy el sem hiszem, hogy ott vagy. Ha a lépteket hallok a folyosón, azonnal fülelni kezdek, és várom, hogy kis koppantásod jelezze, megjöttél. Hallom, amint a lábtörlőn súrlódik a cipőd, én meg azonnal mosolyogni kezdek.
Üdvözlettel Éva BakosErika 2016. 15:54 Gyönyörű képek. Szeretettel olvastalak, kedves Zoltán! mystynekatika 2016. április 5. 22:55 Ezt a hangodat hiányoltam én... Megvan, a régi vagy, és ez bőven'' elég! '' Ü 1970 2016. 18:12 Mintha a pillanatok fotóalbumát ''olvasnám'' és a megannyi színes képből fakadó érzést. Mégis érződik, hogy belül játszódik le mindez, ahol nem veszti fényét egyik kocka sem. Mert örök. És minden újralapozással csak erősödik a hiá szép vers! csumpi 2016. 14:37 Hatalmas erővel rendelkező érzelem ami oly erős hogy a versed olvasva megsajdítja az olvasó szívét is! Gratulálok ❤ Mondika 2016. 00:21 Nagyon, nagyon szép vers! Ezt nem egyszer, de ezerszer is elolvasnám és akkor is megborzongnék! Szívvel, irigykedve gratulálok. Engem még így nem szerettek mint te a kedvesedet! Mondika donmaci 2016. április 4. 21:43 Csodaszép verset írtál! Szívvel gratulálok: Józsi Sun68 2016. 20:17 Szép lett nagyon! uzelmanjanos956 2016. 20:10 Csodálatosan szép alkotásodat élmény volt olvasni, poéta szívvel gratulálok:János clarekri 2016.
Petőfi Sándor: A bánat? Egy nagy óceán A bánat? Egy nagy óceán. S az öröm? Az óceán kis gyöngye. Talán, Mire felhozom, össze is töröm. Bódi Irén: Búcsú Egy pálya útja véget ér. A gyorsvonat megáll, s a búcsúzó útitárs más vonatra száll. Az idő vonatán lassan döcög tovább, S ha kinéz ablakán, nem fut el úgy a táj, Ahogy elfut – az ifjúság. Az ember a múltba ezerszer visszanéz, S szeretné újraélni mindazt ami szép. Lassítaná az időt, s megállítaná a legszebb perceket, De az idő kerekét megállítani nem lehet. Amilyen hosszú volt az út, annyi szépet rejt a múlt! Ahogy este a Nap leszáll, úgy válik múlttá a jelen, Míg pirkad a hajnal, a jövő csak sejtelem. Könnyűnek látszik a búcsúzás, de búcsúzni mindig nehéz. A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta. A hiánya azt jelzi, hogy szeretem. Gyóni Géza: Nem bánat az..... Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved, Ha már Tiéd volt, s akkor elveszíted.
20:00 Ez annyira gyönyörű! Csodaszép! Szívecskémmel gratulálok: Klári dreaming58 2016. 19:05 Ez olyan szép, hogy nehogy megtörjem a varázslatot, most csak (majdnem) némán egy szívet hagyok itt... 111111 2016. 18:32 Ó ez gyönyörű, az effajta hiányérzet... és a vers is kedves Zoltán, szívvel: Piroska Doli-Erzsi 2016. 17:54 Szépséges versed nagyon meghatott! Erzsi Törölt tag 2016. 17:28 Törölt hozzászólás. Trombone 2016. 15:48 Átérezve olvastam! Szuper! Gratulálok! Törölt tag 2016. 13:57 Törölt hozzászólás. arkhe 2016. 13:24 Gyönyörű... kuruczjudit 2016. 12:47 Hát ez csodaszép! Gratulálok! ilonawirth 2016. 12:38 Kedves Zoltán! Ez csodaszép költemény lett! Szívvel gratulálok. Ilona 620620620777 2016. 11:00 remélem becsüli kinek ez a szép vers szól nefelejcs 2016. 10:46 Kifejező, szépséges! Szeretettel gratulálok! Anikó Bugatti350 2016. 10:02 Szívvel gratulálok! Szép és őszinte vers! Nehéz mit mondani.... :( Üdv: István PiszarEva 2016. 06:59 Nagyon megható vallomás! Mikor hiányzik kedvesünk, valóban ilyen.