A kávéházakban az emberek nagyon sokáig nemcsak kávézni jártak, hanem kulturálódni, művelődni, szórakozni és – bizony – beszélgetni is. A kávéház eredetileg egy olyan vendéglátóipari egységnek számított, ahol csak kávét szolgáltak fel. Az első kávéházak az 1550-es években, Isztambulban nyíltak, és a számuk igencsak gyorsan nőtt. Elsősorban férfiak látogathatták, akik egyébként azért is jártak el ezekre a helyekre, hogy a kávéivás ürügyén kiszabaduljanak abból a zárt világból, ahol éltek. A kávéházakban társaságra leltek, szórakoztak, és más emberekkel beszélgethettek, akik talán értelmiségiek, vagy csak szimplán idegenek voltak. Egyre nagyobb népszerűségükre példa, hogy időről időre a hatalom megpróbálta betiltatni ezeket, hol egy esetleges ellenzék kialakulásától tartva, hol pedig az iszlámmal való összeegyeztethetetlenség címén, de véglegesen sosem sikerült megtennie. A kávéházak tovább virágzottak, és végül is fűtöttél a kereskedelmet, ill. adóbevételhez juttatták az államkincstárt.
Végül a hatóság nem törődött a zárt ajtók mögött kávézókkal, a kávéházak lassan újra kinyitottak, az új mufti kijelentette, hogy a kávénak semmi köze a szénhez, így aztán nemsokára több kávéház üzemelt, mint valaha, és a nagyvezér adót szedett a tulajdonosoktól. A kávéházi élet mindenkinek tetszett, már akkor is:) A XVI-XVII. században a Balkán és Észak-Afrika felé terjeszkedő török birodalom magával vitte a kávézás szokását. Velencében is hamarosan megjelent a kávé. Francesco Morosini, a Velencei Köztársaság követe, 1582-es konstantinápolyi jelentésében megemlíti, hogy Keleten számos olyan üzlet van, ahol az emberek naponta többször találkoznak egymással egy forró, sötét ital mellett. Az 1600-as évek első felében megnyílt az első velencei kávéház, és az olasz ízlésre átformált kávézók gyorsan szaporodtak az itáliai városokban. A fanatikus hívők ezúttal VIII. Kelemen pápát próbálták rávenni arra, hogy tiltsa be "az ördögi italt". VIII. Kelemen – a legenda szerint – megkóstolta a kávét, és úgy vélte, kár lenne, ha csak a hitetlenek fogyasztanák.
A 18. század elejére a hollandok kávéültetvényeket létesítettek Indonéziában, és a franciák elvittek néhány ültetvényt Martinique-ra, míg a spanyolok a Karib-tenger térségében, Közép-Amerikában és Brazíliában kezdtek kávét termeszteni. Így jutott Brazília kávéhoz, és ennek eredményeképp napjainkra Brazília vált a világ egyik legnagyobb kávétermesztő országává. A németek eljuttatták a kávét Kelet-Afrikába, Kenyába és a Kilimandzsáró lejtőire. A 19. századra a Ráktérítő és a Baktérítő sávjában a kávé egyenletesen elterjedt, majd a 20. századra Európa–szerte és a világ több pontján is közkedvelt élvezeti cikké vált.
És ha már azt hisszük, hogy mindent tudunk a kávé történetéről, akkor nagyot fogunk csalódni, ha beiratkozunk egy barista tanfolyamra ahol igazán profik vezetnek be a kávék világába és kávékészítés rejtelmeibe.