Topogásod muzsikás romlás, falam ellened örök omlás, düledék árnyán ringatózom, leheletedbe burkolózom. Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e, szívemhez szívvel keveredsz-e, látlak, hallak és énekellek, Istenek téged felellek. Hajnalban nyujtózik az erdő, ezer ölelő karja megnő, az égről a fényt leszakítja, szerelmes szívére borítja. SZERELEM (szerelmes versek, képek, idézetek). Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú Előttünk már hamvassá vált az út És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s csenddé. Titkok illata Fénylett hajadban s béke égi csendje, És jó volt élni, mint ahogy soha, S a fényt szemem beitta a szívembe: Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, Vagy áldott csipkebokor drága tested, Melyben egy isten szállt a földre le S lombjából felém az ő lelke reszket? Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek, - Egyszerre csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetődtek, És éreztem: szívembe visszatér, És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek!
Élete legnagyobb ajándéka és boldogsága a két lánya, de csak ritkán látja őket: "Szanaszét van mindenki, ez az én nagy tragédiám". A kisebb lánya, a 16 éves Boglárka Kaposváron, míg a nagyobbik, Tímea – akinek már van egy kisfia – Mexikóban él.
Nekem nem középpontom senki se. Vándorolok egy szívtől másikig, s vissza megint, s mondom magamban: szeretnék szeretni, - de rév nem int. Szerelmes szép idézetek gyerekeknek. Én azt hiszem, hogy volt egy örök Arc, s az mint a köd elfoszlott százfele. Én azt hiszem, hogy volt egy Szerelem, elporlott, s tele lett a föld vele. Én azt hiszem, hogy volt egy Meteor, nekem hullt le, – de csillagtörmelék, sok arcon meg-megcsillan egy jele, de nem az egész, – s én megyek odébb. Én azt hiszem, hogy volt valaki Egy, s az Egyből itt a földön lett a sok, - sok-sok szívből tevődik össze Egy, szívtől szívig azért barangolok.
Percy Bysshe Shelley: Indián szerenád Első álmom rólad volt, Első álmom elröpült, Még az esti szél nyögött, Még az égen csillag ült. Lábaimban lakik egy Szellem; az rejtélyesen Húzott, hozott, vezetett Ablakodhoz, édesem! Csitt! A fekete folyón Illat és szél úgy alél, Mintha mákos álmokat Tépegetne ott az éj. Apadoz a zokogás A csalogány csöpp szívén, Mint ahogy a tieden Kell hogy elapadjak én. Jaj, bűvölj föl fűből! Halok! Hullok! Ájulok! Szórja csókkal szám-szemem Szerelmed mint záporok! Arcom fagyos és fehér, Szívem dobzörgése vad: Szorítsad szíved fölé, Talán ott majd megszakad. Reményik Sándor: Szeretnék szeretni Szeretnék szeretni. Mert nem szeretek mélyen, igazán, halálos, nagy ragaszkodással senkit talán. Szomorú ez, mert annyian szeretnek jobban, mint őket én, s több könnyük volna engemet siratni, mint nekem, ha őket elveszíteném. Szép szerelmes idézetek? (2109522. kérdés). Szétszóródtam, – ők nagyon sokan vannak, én egyedül vagyok. Ölelni őket száz kar kellene, és én a semmiségbe karolok. Hiányzik valami: szívem központ-teremtő ereje.