A szoros emberi kapcsolatok hiánya, viszont erősen hozzájárul, a magányhoz, ami a depresszió melegágya. Önbecsülés Marslow érezte, hogy a szeretet és a tisztelet mellett még nagyon fontos a megbecsülés. Mindannyian egyediek és kiemelkedőek lehetünk valamiben, ha a képességeinket észrevesszük. Ha valaki rendelkezik az önbecsülés és a bizalom bizonyos mértékével, akkor pszichológiai szabadságát nyeri el. Általa személyes növekedést, kreativitást, valamint mások felé bőkezűséget tud nyújtani. Abraham Maslow motivációs szükséglethierarchiája. Te a piramis melyik foka felé tartasz ? | Ejva.R photography and blog. Mindenki keresi a helyét a társadalomban, ebből ered az elismerés iránti igényünk és igyekszünk elfogadtatni magunkat és bizonyítani minden helyzetben a rátermettségünket. Ha egyéniségünket elismerik, nő az önbecsülésünk is. Önmegvalósítás A Maslow-piramis csúcsa az önmegvalósítás. Az önmegvalósító emberek minden szempontból élvezik az életet, hiszen hajlamosak a jólétre és az életüket teljes megelégedettséggel élik. Maslow szerint az önmegvalósító emberek, pontosan érzik a valóságot, a félelmet, a csodát és a hálát is az élettől.
Ahogy a #metoo előtt-alatt befutott Hatalmas kis hazugságok is ráérzett a levegőben lógó, bántalmazásról, beleegyezésről, kiállásról szóló témákra, úgy a Tudhattad volna is húsba vágó kérdést pendít meg: hogyan egyeztethető össze az imádott emberről alkotott képünk a felszínre kerülő borzalmas titkokkal? Tudhattad volna online store. Melyik arca az igazi, az empatikus és érzékeny, vagy az aljas és zsarnoki, és hogyan béküljünk meg vele, ha mindkettő? Nagy erejű, ráadásul aktuális dráma rejlik ezekben a felvetésekben, amelyek aztán teljes mértékben elsikkadnak a végig a felszínen szánkázó sorozatban. A Tudhattad volna olyan érzést kelt, mintha elponyvásítottak volna egy karaktertanulmányt, és mivel Kelley csak kiindulópontnak használta Jean Hanff Korelitz könyvét, élünk is a gyanúperrel, hogy pontosan ez történt. Amivel alapvetően semmi baj nem lenne, ha nem akarták volna mind forgalmazásában (az HBO -n látható), alkotógárdájával (a dán Dogma-melodrámák nagyasszonya rendezte) és kiállításában (New Yorkot Lars von Trier és Danny Boyle operatőre, Anthony Dod Mantle fényképezte szépségesen ridegre) presztízsprodukcióként eladni, amely a puszta rejtélymegoldáson felül valami mélyebbet, valami tartalmasabbat is kínál, és amikor ez elmarad, akaratlanul is csalódást kelt.
És persze akkor sem lenne vele baj, ha a Tudhattad volna flottul működne ponyvaként. De csak elvétve, ideig-óráig működik – leginkább a tárgyalótermi szakaszban, amikor az annak idején jogi sorozatok ( Ally McBeal, Ügyvédek) specialistájaként ismert David E. Kelley hazai terepre viszi az eseményeket. Tudhattad volna 1. évad 3. rész - Catch The Net. Susanne Bier viszont mindvégig idegen terepen mozog, hiába kóstolt bele az elmúlt években a brit sorozatokba ( Éjszakai szolgálat), és a netflixes sikerfilmgyártásba is a Madarak a dobozban poszt-apokaliptikus horrorjával. Ő ugyanúgy a sablonjait durrogtatja, mint Kelley, és (szuper)közelikben fotografálja (anti)hősei legapróbb rezdüléseit is, csakhogy az Esküvő után nal vagy a Hogy szeretsz? -szel ellentétben most nem pszichológiai melodrámát rendezett. Sztereotípiáknál ez a mélyfúrás – Kidman nagytotálban rebbenő tekintete, Grant kinagyított grimaszolása – már-már parodisztikusan hat, arról nem is beszélve, hogy a premier plánok a legelőnytelenebb (viasz)arcát mutatják Nicole Kidmannek, amikor a mimika hiányára irányítják a figyelmünket.
Ígérete szerint hamar lezavarja és a lehető legkorábban vissza induló légijárattal érkezik majd. A feleség egyedül jut haza, másnap a férjét hiába próbálja telefonon elérni. Annak mobilja – a nap végére kiderül – a saját lakásukban egy fiók mélyén pittyegi vissza a feleség üzeneteinek érkezését. A feleség a férjet azért akarta elérni, hogy tragikus hírt tudasson vele, az ifjú hölgyet az éjjel brutális módon megölték. Könyv: Tudhattad volna (Jean Hanff Korelitz). A férj nem érkezik vissza sem másnap, sem harmadnap. A sajtó és a média rászáll a gyilkosságra, az elitiskola is a figyelem középpontjába kerül, az áldozat az adakozó estet követően halt meg. A rendőrség kezdi keresni a férjet, a feleséget is faggatják. Közben a feleség saját maga is tudakozódásba fog. Szembesülnie kell azzal, hogy férje már három hónapja nincsen a kórház állományában. Az orvos a halott hölgy másik gyermeke – a rákbeteg Miguel – gyógykezelése alatt etikátlan kapcsolatba került az édesanyával, ki is rúgták érte. Ezt megtudva a feleség őrlődik, feltámad benne sok minden, de le is lohad, jólelkű férjére és 14 éves házasságukra gondolva.