További fotók a tópartról és a strandról a galériában!
A Velence Resort & Spa wellness szálloda közvetlenül a Velencei-tó partján helyezkedik el. Kültéri medencék, nyáron füvesített strand, sétány és vízi sporteszköz kölcsönző várják Önt pihenése alatt. Medencék, strand, sétány 25 méteres tanmedencénk, illetve kis élménymedencénk egész évben nyitva tartanak. Kültéri élménymedencénket és a sodró folyosót az időjárás függvényében, tavasztól őszig használhatják nyaralásuk alatt. Nyári időszakban színes nyugágyak és napernyők teszik igazán kényelmessé a pihenést. A tóparton kialakított sétány pihenő padjain ülve a Velencei-tó egyik legszebb panorámájú, varázslatos naplementéjében gyönyörködhetnek a nyári estéken. Velencei tó játszótér tervezés. A kis élménymedencét ősztől tavaszig gyógyvízzel töltjük fel, így akár hóesésben is élvezhetik a tóparti gyógyfürdőzést. Játszótér A parkban az Európai Unió szabványainak megfelelő játszótér, hinták, csúszdák, kötél mászóka várja a gyerekeket. Vízi sporteszköz kölcsönző Szállodánk strandján kapott helyet a vízi sporteszköz kölcsönző - ahol többek közt - vízibicikli, vagy SUP is bérelhető.
A kicsiken kívül a nagyobbak és a felnőttek is nagyszerűen érezhetik magukat itt, hiszen a sekély, homokos, napvédett partrészen kívül játszótér, füves, fás terület, vízi ugrálóvár, vízibicikli, sup, kajak bérlési lehetőség és kis csúszda is várja a gyerekeket. Nagyobbaknak és felnőtteknek három strand röplabda pálya áll rendlekezésre a strand területén, ezenkívül focipálya, kosárlabda pálya és lábtenisz is kiváló programlehetőséget kínál a strandon tartózkodóknak. Velencei Szabadstrand környéki szálláshelyek - játszótér - 24 ajánlat - Szallas.hu. Büfék, öltözők és mosdóhelyiségek adják a teljes kikapcsolódás és kényelem érzését az ide érkezőknek. Agárdi Szabadstrand Az agárdi szabadstrand szállásunktól pár perc sétával könnyen elérhető, ahol hoszan elnyúló füves terület várja a strandolókat. Mivel a víz itt egyből derékig vagy mellkasig is érhet, ezért kisebbeknek úszógumi nélkül nem ajánlott! Több vízbe vezető lépcsőn juthatunk a tóba, bérelhetünk szörföt, vízibiciklit, supot, napágyat, kajakot kedvünkre, s ha megéheztünk, számos büfét, fagyizót, lángosozót találunk.
Fésűs Éva: Télkergető hóvirág Amikor a tél megérkezett, erdőn-mezőn dermesztő lett a csend. Mindenki behúzódott előle, ki odúba, ki kuckóba Ez a tél nagyon goromba legény volt, befagyasztotta a vizeket, hóbatyuját jól kirázta, aztán ráérősen végigdőlt a kopár lankákon, és akkorát fújt, hogy a gyengébb madarak lefordultak a faágról. Ínséges idő köszöntött az erdő, mező népére. Mindent beborított a hideg hótakaró. Csak az ökörszem dala és a cinegék csettegése tartotta ébren a reményt, hogy lesz még újra kikelet. Mindenki dideregve tűrt és várta, hogy majd csak cihelődni fog ez a mogorva tél is, mint a többi tette. Nyújtózik egyet, megcsikorgatja a fogát, azután odébb áll, és csupa kis ezüst tócsa marad a lépte nyomán, mint megannyi villogó víztükör, amelyekben már a fiatal tavasz nézegetheti kék szemét. Így álmodoztak egymáshoz bújva a fázós kis állatok, egészen addig, amíg egy nyúl körül nem szaladt a rettenetes hírrel: - Nem megy el a tél! MESE MÁJUSRA - OVIS ÖTLETEK. Itt marad örökre! Támadt erre nagy ijedelem! - Kitől hallottad ezt ugrifüles?
- faggatták a nyulat. - Magától a téltől! Éppen a fülemet hegyeztem a dombon, amikor nagyot sóhajtott és azt mondta: "Hej de jól érzem magam ezen a tájon! Sose megyek el innen! " - Jaj nekünk! Éhen veszünk! - remegtek a nyulak. - Tennünk kell valamit! Mivel lehetne távozásra bírni ezt a dermesztő, hideg hatalmat? - Bízzátok csak ránk! - mondták a farkasok. – Majd mi elkergetjük. Addig üvöltünk a fülébe, míg világgá nem szalad. Minden este olyan hangversenyt rendeztek, hogy zengett tőle a téli táj. Hanem a tél meg se moccant, sőt, hogy ne hallja a farkas zenebonát, még vastagabb hótakarót húzott a fejére. Fésűs Éva – Pöttömke (mese) – Mária Rádió. Az éktelen lármára felriadtak a medvék. - Nektek is befellegzett, mackó bácsik! Sose láttok többé lépes mézet, mert nem megy el a tél! - szólt a nyúl. Több se kellett a medvéknek! Pozdorjává zúzzák a tél sok-sok drága jégkristályát, akkor biztosan elszalad. - gondolták. Felmásztak a dombra, onnan görgették a hatalmas kődarabokat a tó meg a patak jegére. Csörömpölt, recsegett, ropogott a jég.
Tégy próbát, tündérke! — Próbát? — Azt bizony! Meglátod, jelentkező akad bőven, de igazi csak egy. A májusi szélnek igaza lett, mert alig vitték szét az aranybundás darazsak a hegedű hírét, máris zsongani kezdett a rét. Fésűs éva májusi mese. Pontosan a közepén, ahol kört alkottak a százszorszépek, gyülekezni kezdett az izgatott bogárnép. Katángok szárán, gyöngyikék szirmán és a nadály nagy, bolyhos levelein annyian kapaszkodtak, hogy egy hangyatojást sem lehetett volna közéjük ejteni. De nemcsak ők futottak össze, hanem még a zsémbes hörcsög is kiállt a lakása ajtajába, a kíváncsi gyíkgyerekek pedig ráhasaltak a meleg kövekre, onnan lesték torkukban lüktető izgalommal, hagy mi lesz. A nagy tolongásban a fürge futrinkák igyekeztek rendet tartani. Körbefutkostak és vigyáztak, nehogy valami veszekedés vagy zavar támadjon a rögtönzött mezei hangversenyteremben. Mert a rétek és mezők tündére ott állt a százszorszépkör közepén, kezében a parányi ezüsthegedűvel, és szép sorjában mindenkit magához szólított, aki a hegedűt szerette volna.
Jobbról is, balról is virágok mosolyogtak, gyíkocska ragyogó szeme csillant, és fénylett a bogarak fekete háta, amint a fűszálakon hintáztak. Mindenütt fény – csak a sün orra alatt árnyék. Mert lógatta, bizony! Annyira lelógatta, hogy Brekuci, … Kajlatapsi olyan lusta volt, mint az útszéli kő. Az sem mozdult, csak ha valaki odébb lökte. Kajlatapsi is naphosszat feküdt volna a zizegő vetés gyöngeszép árnyékában, ha szomszédai oldalba nem bökik: — Hé, Kajlatapsi, indulás! Megyünk répát egyelni! Fésűs éva gyümölcsös mese. Kelletlenül tápászkodott fel, és beállt a sor… – Süss fel nap, fényes nap! …-ezt a dalt énekelte télidő végén néhány kipirult arcú, csillogó szemű kisgyerek – de olyan szépen, hogy a felhőkbe takarózott nap nem is tudott ellenállni a kedves hívogatásnak. Először csak egyetlen elszánt fénysugár keresett magának rést a a vastag fellegek…
Szélfiúcska legszívesebben egy szöszi kislány mellett táncikált, aki ho-mokvárat épített a parton. Amikor elkészült a vár, megcsattogtatta a tornyába tűzött papírzászlót. A kislány kacagott örömében: — Fújjad, csak fújjad, aranyos szellőcske! A szélfiú másnap is egyenesen a homokvárhoz futott, és lebegtette, lobogtatta a zászlót, de a szöszi kislány nem jött. Helyette egy siheder szél csapódott oda, és kinevette a szélfiúcskát: — Én meg a barátaim ennél sokkal jobb játékot tudunk. Gyere velünk, ha van erőd és bátorságod! Hogyne ment volna a szélfiúcska!... A siheder és társai — megannyi zabolátlan, hajat kócoló, port keverő szélgyerek — ott kergetőztek a víz felett, és egy tarka-barka, pillekönnyű strandlabdát görgettek a hullámok hátán, ide-oda. A sekély vízben egy kislány kapdosott vidáman a labda után. Mese egy vadkörtefáról | Fésűs Éva meseíró hivatalos oldala. Szélfiúcska boldogan ismerte fel benne az ő szöszi játszótársát. Mindjárt odapöccintette neki a labdát, hogy megfoghassa, de a siheder szélgyerekek kiütötték a kezéből, és újra elsodorták.
A kisfiú eleinte csak hunyorgó cicákat bosszantott vele, de azután merészet gondolt és úgy tartotta a tükröt, hogy a haszontalan napsugár belevillanjon róla a járókelők szemébe. A sugárkának tetszett a mulatság. Ez igen! Így mindenki észreveszi! Nicsak, máris milyen nevetségesen kapkodja a fejét a sarki újságárus néni! – Ide nézz, milyen vakító vagyok! – Ide nézz, te padon üldögélő bácsi, hogy elkápráztatlak! – Csodáljatok meg, emberek! Ilyen az igazi napsugár! – Ámulj-bámulj, te rollerozó kislány, akkora ragyogást varázsolok a szemed elé! Különösen fényeset akart kacagni, amikor a rolleros kislány ijedten a szeme elé kapta a kezét, elengedte a kormányt és nagyot esett. Csúnyán megütötte a térdét és hangosan sírva fakadt. A fákon haragosan lármázni kezdtek a verebek. Fésűs éva mese a vadkörtefáról. – Mit csináltál, te haszontalan, semmirekellő napsugár? Megállj csak, bepanaszolunk Nap-anyónál! A napsugárka maga is megijedt a váratlan balesettől, akárcsak az ablakban a csintalan kisfiú, aki most megszeppenve bújt el a függöny mögé.
– Bezzeg az erdei tölgyeken kettő is akad! Aztán a csókák lármáztak elégedetlenkedve körülötte: – Sehol szomszédság, akivel jót lehetne veszekedni! – És elrepültek az erdőbe. Körtéit szívesen leszórta, de még a süncsalád se telepedett le alája. – Brr! – mondta az öreg sün, amint belekóstolt a fanyar gyümölcsbe, és inkább eldöcögött a gyümölcsösbe. Ott illedelmes sorokban álltak a nemes gyümölcsfák. Fiatalok voltak, jól ápoltak, és piros almáikkal, csengő barackjaikkal nemegyszer csúfondárosan kinevették a vadkörtefát. Az ő ágaikat minden évben megnyesték, és permet védte őket a kártevőktől. A vadkörtefát nem védte semmi. Egyszer harkály doktor végigkopogtatta, és rosszallóan csóválta meg a fejét: – Meglehetősen kukacos vagy, öregem! Miért nem vigyázol magadra? És milyen girbe-gurbán állsz itt! Mintha egyszerre háromfelé akarnál elindulni. Végy példát a tölgyről, vagy a jegenyéről és húzd ki magad! – Megpróbálom! – reccsent nagyot a vadkörtefa, de bizony csak egy száraz gallya tört le. Összekoccantak a bóbitás virágfejek, amint közéjük bukott a fűbe.