A Barcelona elleni összecsapás volt Luka Modric 400. tétmérkőzése a Real Madrid színeiben. A Real Madrid elnöke emlékmezzel lepte meg a horvát középpályást a jeles alkalommal, Modric pedig nyilatkozott is röviden a jubileum apropóján: "Hihetetlen, nagyon büszke vagyok rá, hogy már 400 meccsem volt a Real Madridban. Nagyon boldog vagyok, és nagyon büszke. Remélem, hogy még sok meccsen tudok itt játszani, kíváncsi leszek, hogy még mennyi van bennem". "Minden egy hihetetlen élmény számomra, ami azóta történt itt velem, hogy csatlakoztam a csapathoz. Soha nem gondoltam volna előtte, hogy ilyen dolgokat érhetek el itt. Modric: "Hálás vagyok mindenért, amit átélhettem itt eddig" - Madridom.hu. Több mint kilenc év tele örömmel és álmokkal. Nehéz ezt szavakba önteni". Modric: 400 tétmérkőzés a Real Madridban "Az érkezésem pillanatától fogva élvezem az itt töltött időt, és egy álmom vált valóra azzal, hogy a Real Madrid játékosa lehetek. Csodálatos, hogy mi lett ebből az idő elteltével. Soha nem gondoltam, hogy ennyi minden fog történni. Boldog és hálás vagyok mindenért, amit átélhettem itt eddig, és most hajtunk arra, hogy még többet érjünk el".
És gyakran rettenetesen kiábrándító ez a pálya. Szerencsém volt, hogy reklámból filmbe, filmből tévébe evezhettem, mindenütt megtaláltam a helyem, folyamatosan foglalkoztattak. Talán, mert soha nem kentem oda semmit, mindig mindenütt keményen megdolgoztam. Akár mosolyogni kellett egy filmfesztiválon, akár felavatni valamit, akár eljátszani egy főszerepet. Én soha semmit nem vettem félvállról. Boldog voltam, hogy hívtak. Hogy engem hívtak. - Honnan szorult beléd ilyen szigorú munka-etika? - Mindig a tökéletesre törekedtem, soha nem értem be azzal, ami jó, mert a jónál is van még jobb. Hogy ez honnan ered? Amikor kilencéves koromban először a kamera elé álltam, csak az motoszkált bennem, hogy ha nem rontok, mindenki szeretni fog. „Hálás vagyok mindenért” - Hírnavigátor. Azt akartam, hogy szeressenek. Tehát a lehető legjobban viselkedtem. Ebből nőtt ki a profizmus, aztán a tehetség, és az a vágy, hogy folyamatosan dolgozhassak. És később biztos ezért leckéztetett meg az élet, amikor megszülettek a gyerekeim, hogy végre megtanuljam, néha muszáj megbocsátanom magamnak, hogy mégsem vagyok egészen tökéletes.
Talán nem csak én vagyok úgy vele, hogy imáimban csupán kérek, és nem adok hálát azért, amit az Úrtól kaptam. Pedig életem minden mozzanatáért hálás lehetek. Tavaly egyházközségemmel együtt én is elzarándokoltam Máriapócsra, hogy feltöltődjek lelkileg. Ott vásároltam egy imafüzetet, melynek tartalma hívta fel a figyelmemet a köszönet kifejezésére. De miért lehetünk hálásak? Hálás lehetek a fűtésszámláért, mert az azt jelenti, hogy meleg van a lakásomban. Hálás lehetek, hogy valaki falsul énekel a templomban, mert ez azt jelenti, hogy hallok. Hálás lehetek az óra csengéséért hajnalban, mert ez azt jelenti, hogy élek, és van értelme az életemnek, van munkám vagy járhatok iskolába. Ezen gondolatok után ébredtem rá, hogy azért is köszönettel tartozom, ami frusztrál, amit úgy élek meg, mint Isten csapását. Rádöbbentem, hogy életem minden pillanatát meg kell köszönnöm az én Teremtőmnek. A testnevelés órák miatt is hálásnak kell lennem, mivel ez azt jelenti, hogy mozgok és egészséges vagyok.
Martin Roos 1942. október 17-én született a Temes megyei Temeskenézen. Leiprecht püspök szentelte pappá a rottenburg-stuttgarti egyházmegye számára. Augustin Pacha és Sebastian Kräuter főpásztorokat követően Martin Roost 1999. június 24-én nevezték ki a temesvári egyházmegye harmadik püspökévé, majd 1999. augusztus 28-án, Szent Ágoston napján Jean-Claude Perisset érsek, pápai nuncius szentelte fel. Több kötet szerzője, közülük kiemelkedő a temesvári egyházmegye történelmét átfogóan és részletesen taglaló Erbe und Auftrag – Die alte Diözese Csanád című többkötetes munka. Idén júliusban Prinz-Eugen-Nadel kitüntetést kapott. – Püspök úr, időutazásra, emlékezésre kérjük pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából. Milyen utat járt be a szülői háztól a püspöki székhelyig, vagyis az indulástól a megérkezésig? Hogyan emlékszik vissza a gyermekkorára? – A gyermekkorom örömteli volt, mert mindig voltak, akik gondoskodtak rólam, mivel a szüleim nem voltak otthon, mellettem. Édesapám a háborúban volt, majd angol hadifogságba került, az édesanyámat kényszermunkára hurcolták Oroszországba, úgyhogy engem a nagyszüleim neveltek, és szerencsére még jó erőben voltak ahhoz, hogy gondoskodni tudjanak rólam.
A mindig remek Stephen Graham pedig olyat hajtott végre idén, amire korábban még valószínűleg nem nagyon volt példa a BAFTA történetében, nem elég, hogy a BAFTA TV Awards-on két alakításért is jelölték, mint főszereplő a Help című tévéfilmben és mint mellékszereplő a Time című börtöndrámában, de az idei BAFTA Film Awards-on is jelen volt, mint legjobb férfi főszereplő a Boiling Point-ban nyújtott alakításáért. Ez utóbbit ugyan nem ő kapta, de talán a tévés díjátadón végre díjra tudja váltani ötödik vagy hatodik nominációját (vagy akár mindkettőt). Ami a legjobb nemzetközi sorozat ot illeti, itt van ugyan természetesen a Squid Game és a Mare of Easttown is, de a legnagyobb esélyesnek a Succession harmadik évadja tűnik, ami most először nem csak ebben a kategóriában van jelen, hanem az írásnál is felbukkan Jesse Armstrong személyében és Matthew McFadyen is bejutott a legjobb mellékszereplők közé. A BAFTA idén is két részletben fogja a díjakat átadni, az egyik este a technikai kategóriák (British Academy Television Craft Awards), a másik este a "fő" kategóriák (British Academy Television Awards) lesznek középpontban.
És talán ebben kereshetjük a siker titkát. Az alkotók remek érzékkel gyúrták össze az életünket meghatározó ideológiákat, és mentek el minden problémafelvetéssel a falig. A képernyőn a fejlett világ feloldhatatlan ellentmondásait látjuk viszont laboratóriumi körülmények között, nézőként így nem kell részt vennünk a gyilkos küzdelemben, elég a fotelben ülve rémüldöznünk az áldozatok pusztulásán, majd megtisztulnunk a bűneinktől a győztes tragédiákkal tűzdelt diadalát látva. A katarzissal ugyanakkor a sorozat voltaképpen újratermeli mindazt, ami ellen a fiktív világban a játék létrejött. A Squid Game a kiváltságos helyzetünk allegóriájává válik, mi magunk leszünk az arctalan főnök és a szórakozó milliárdos – még akkor is így van, ha a vezető a játék ötletgazdájával együtt lelepleződik a fináléban –, és talán eszünkbe sem jut, hogy valójában az egymáson taposó versenyzők egyike vagyunk. De mi, "szerencsések" legalább uniformist ölthetünk, hogy a másik elpusztításával feljebb jussunk. Az emberek tekintélyes részének lehetősége sincs rá, hogy a Netflixre előfizetve a saját nyomorúságán szórakozzék.
A jelentős hagyományokkal – és a mai napig jelentős néző- és rajongótáborral – rendelkező magyar szinkron kapcsán csupán akkor vetül reflektorfény a fordítóra (vagy, ahogy a szakmában kissé cirkalmasan nevezik: a szinkrondramaturgra), amikor óriásit hibázik, vagy olyan silány munkát végez, hogy az már a befogadói élményre is negatív hatást gyakorol. Az esetek többségében a magyar szöveget megalkotó, azt szájra illesztő és az alapanyagot ezerszer meg még egyszer újranéző, minden létező szempontból kielemző dramaturg szinte láthatatlan; akkor végzi jól a munkáját, ha észre sem lehet venni. Ez, ha nincs is teljesen rendben, legalábbis érthető: a szinkron természeténél fogva kiszolgáló iparág, alkalmazott írás és filmes alfeladat; semmiképpen sem arra hivatott, hogy módosítson az alapjául szolgáló művészi produktumon, sokkal inkább híven kell szolgálnia azt. Mivel a Squid Game címen ismertté, imádottá és vitatottá vált Netflix-sorozat magyar szinkronszövegét (vigyázat, a feliratot nem) én írom, és higgyék el, megszenvedtem, amivel meg kellett, természetesen van véleményem a széria angol szinkronja körül kirobbant botrányról.
Nap mint nap hozunk döntéseket élet és halál kérdésében, ezek végeredménye azonban láthatatlan marad számunkra. A túlzásba vitt húsevéssel az amazóniai esőerdők felett mondunk ítéletet, az elektromos autóval az afrikai kobaltbányákban robotolók életét rövidítjük meg, a ruháinkat ázsiai gyermekmunkások varrják, a napi elpazarolt vízmennyiségünk tucatnyi családot tarthatna életben. Kényelmes életünket mások kárára éljük, felelősséget azonban természetesen nem vállalhatunk ezért, hiszen amit teszünk, az mindennapjaink magától értetődő része, mintha semmi közünk sem lenne a távoli földrészek szenvedőihez. De mi történik, ha az áldozat karnyújtásnyira van tőlünk, ha az örök kényelmet biztosító túlélés érdekében kell kegyetlen döntést hoznunk? Ezt a kérdést teszi fel a Squid Game (Odzsingogeim, Nyerd meg az életed) című dél-koreai sorozat, amely néhány hét alatt letarolta a világot. Elsöprő sikerét jól példázza, hogy akkora adatforgalmat generált, amit már nem győznek az internetszolgáltatók, egyikük be is perelte a produkciót gyártó Netflixet, mondván, a nézők túlságosan leterhelik a hálózatot.
Figyelt kérdés Szóval én megnéztem a squid game-t, és a húgom is meg akarja nézni de ő nem tud angolul és olvasni se tud olyan gyorsan hogy elolvassa a feliratot. Én erősen kétlem hogy nem lesz magyar hangja, hiszen nagyon népszerű, de eddig nem hallottam róla semmit, ti tudtok valamit? 1/9 anonim válasza: 72% Szerintem néhány hónapon belül lesz. 2021. okt. 5. 21:24 Hasznos számodra ez a válasz? 2/9 anonim válasza: 74% Nem hinném hogy lesz. 21:37 Hasznos számodra ez a válasz? 3/9 anonim válasza: 2021. 22:14 Hasznos számodra ez a válasz? 4/9 anonim válasza: 85% Nem lesz, nem éri meg, nincs rá ok. A sorozatot már "leadták" nem hozna sokkal több nézőt ha szinkronos lenne (főleg hogy a jogtulaj Netflix nem is akarná egyenlőre kiadni a kezéből). Viszont nagyon sok pénzbe kerülne a szinkron - nem hozná vissza az Netflix üzleti modelljében az árát. Akkor jöhetne vissza a szinkron ára ha a Netflix értékesítené a sorozatot valamelyik nagy magyar kereskedelmi adónak, de azok egyre kevesebb nagyköltségű sorozatot vesznek.
Erről röviden: a koreai közönség nagy része, valamint bizonyos szakértők szerint a világnyelvre történő átültetés során sérült az eredeti üzenet, elvesztek bizonyos nüanszok, jelentéstartalmak, és ez ismét rávilágított arra, milyen fontos a szakszerű és alapos fordítói munka. Bár én magam talán nem törnék ilyen gyorsan pálcát az angol fordító(k) fölött – elvégre a koreai több szempontból trükkös és nehezen átültethető nyelv –, az minden bizonnyal felvet kérdéseket, ha a szájra írt szöveg tartalmát a szükséges változtatásokon túlmutatóan módosítják, elvéve bizonyos helyzetek, kifejezések, emberi viszonyok élét, valódi jelentését. Ez bűn, még akkor is, ha belátható, hogy a nagyban eltérő nyelvek között nehéz megfelelő átjárást találni (egyetlen szótag sokszor egész mondatokat fejez ki és fordítva, hehe, fordítva). • "Az önfeledt cosplayőrület éppen az alkotás valódi üzenetéről tereli el a figyelmet. " • "A sorozat egyáltalán nem országspecifikus, ahogy nem is bűnös élvezetet kínáló »gyilokpornó«"