L. Ilona ASCJ: "Nehéz élethelyzetben voltam, amikor lelkivezetésre kezdtem el járni, és felfigyeltem a Mese utcai ház többi programjára is. Megismerkedtem a táncimával, ami segített abban a helyzetben, amikor már szavaim sem voltak az imára, és azóta is segít a Jóistennel való beszélgetésben. Romagyilkosságok: újabb zavarok a szerető vallomásában. Majd a nővérek által szervezett kommunikációs tréningen vettem részt, amiről úgy gondoltam, hogy a sok munkahelyi kommunikációs tréning után már nem sok újat tud nyújtani, de tévedtem. Egy olyan ítéletmentes kommunikációval ismertetett meg az önreflexió módszerével tanítva, amit azóta is nap mint nap gyakorlok. Így lassan-lassan a gyermekkoromból hozott büntető istenkép, szerető istenképpé változott. A nővérektől tanultak mára már átszövik a mindennapjaimat, ahogy tudatosan igyekszem a Jóisten szeretetét sugározni a kollégáim és beosztottjaim felé, »kiszeretve« belőlük az elérni kívánt célt. Mindig ott a kérdés bennem, hogy hogyan tudok ott lenni a családom és barátaim számára a hétköznapokban és nehéz helyzeteikben egy mosollyal, figyelmes meghallgatással vagy egy szerető öleléssel.
Sosem mentünk már kettesben sehova, még egy moziba sem ültünk be. Egyre többet veszekedtünk, szép lassan úrrá lett az életünkön a rosszkedv és a fásultság. "Megint férfinak éreztem magam, akit imád egy dögös nő" – Feleslegesnek éreztem magam otthon. Ahelyett, hogy megbeszéltük, esetleg megoldottuk volna a problémáinkat, egyre érdektelenebbeké váltunk egymás iránt. Nem hittem, hogy lenne segítség a levertségemre, ezért házon kívül kerestem a boldogságot. Ekkoriban ismertem meg Barbarát. Hamar lángra lobbant a szerelmünk, és Barbara visszahozta az életembe a fiatalos lendületet. Megint férfinak éreztem magam, akit imád egy fiatal, dögös nő. Egy idő után döntenem kellett, és én végül Barbara mellett tettem le a voksomat. Elköltöztem a feleségemtől, amit utólag nagyon megbántam. Bár kezdetben boldoggá tett a sok szerelmeskedés és a kötöttségek nélküli élet, egy idő után mégis üresnek éreztem magam. "Hiányzott a családom, már nem volt elég a szex" – Szörnyen hiányzott a családom. Esténként a kislányomra gondoltam, vajon mi lehet vele, mit csinálhatnak otthon ketten a feleségemmel.
Nagy csalódás ez a férfiaknak, hogy alig – alig van olyan bátor nő, aki a feminizmus veszélyes szélsőségeire rámutatna. Örömteli kivétel ez alól a Talita keresztény női online újság, vagy Tamási Erzsébet, aki évek óta vívja magányos harcát a férfiak érdekében. Aztán a következő tény, amibe belefutottam a kutatásom során: a férfiak nem kívánnak lelki dolgaikról beszélni. Olyan két férfi mesélte csak el a történetét, akik személyiségfejlesztéssel is foglalkoznak, vagy kifejezetten mentálhigiénés végzettségűek. A többiek inkább a hallgatás ködébe burkolóztak. Van egy remek keresztény társkereső hétvége, a Single Cross és a szervezője, Bráz Szilvia mesélte, hogy a férfiakat úgy kell vadászni oda. Pedig ők is jól érzik magukat, ha már ott vannak. Intimitás, érzések, érzelmi bensőségesség magukkal, másokkal, akkora kihívás ez egy férfinak általában, hogy inkább elkerüli. Ha az előnyei nincsenek újra és újra a szemük elé téve, akkor teljesen elkerülőként viselkednek. Általában művészek, szellemi alkotók kivételek ez alól.
Hősünk, az analfabéta Henri Fortin, az egykori bokszbajnok barátságot köt a Ziman családdal, akik a zsidóüldözés elől menekülnek. Fortin elvállalja, hogy teherautóján segít nekik a menekülésben, s közös útjuk során tőlük hall először Victor Hugo regényéről. A nyomorultak (film, 1998) – Wikipédia. Nagy hatással van rá a szökött fegyenc nemes jelleme, s a kalandok és csapdák között, melyek a hosszú úton vár rájuk, a valóság és a képzelet lassan összekeveredik. Fortint elfogják, börtönbe kerül, de ő megszökik, és visszatér, hogy igazságot tegyen, bosszút álljon élete megrontóin, ahogyan regénybeli példaképe, Jean Valjean tette.
Értékelés: 62 szavazatból Hősünk, az analfabéta Henri Fortin, az egykori bokszbajnok barátságot köt a Ziman családdal, akik a zsidóüldözés elől menekülnek. Fortin elvállalja, hogy teherautóján segít nekik a menekülésben, s közös útjuk során tőlük hall először Victor Hugo regényéről. Nagy hatással van rá a szökött fegyenc nemes jelleme, s a kalandok és csapdák között, melyek a hosszú úton vár rájuk, a valóság és a képzelet lassan összekeveredik. Fortint elfogják, börtönbe kerül, de ő megszökik, és visszatér, hogy igazságot tegyen, bosszút álljon élete megrontóin, ahogyan regénybeli példaképe, Jean Valjean tette. A nyomorultak 1995 1. Claude Lelouch, az Egy férfi és egy nő rendezője Victor Hugo híres regényének szellemében a tizenkilencedik századi remekművet a huszadik század eseményeibe ülteti át. Stáblista: Szereplők Henri Fortin/Jean Valjean Díjak és jelölések Golden Globe-díj 1996 Legjobb idegennyelvű film BAFTA-díj 1996
Csendesen érkezik hozzánk Victor Hugo híres regényének - nem tévedés - huszonegyedik filmbéli adaptációja! Nemhiába az egyik legkedveltebb családeposz, hiszen örökérvényű emberi dilemmákat jelenít meg: bűn és megváltás, szerelem és szerelemféltés, törvény és igazság, mindez a nagy francia forradalom utáni zavaros időkbe helyezve. A Bille August rendezte filmben sokak kedvenceit, Liam Neesont és Uma Thurmant láthatjuk. Igazi filmcsemege, amely a zsenge mozi terjesztés miatt nem vívta ki magának a méltó visszhangot. A nyomorultak / Les Miserables (1995, DVD) 10. évfordulós Royal Albert Hall előadás. A történet szerint Jean Valjean közel húszévi kényszermunka után kiszabadul. Büntetését élelemlopásért kapta és megélhetéséért újra lopni kényszerül. Éjjelre befogadja egy püspök, akitől reggelre ellopja ezüst gyertyatartóit. Mikor Valjeant elfogják, a püspök nemhogy vádat nem emeltet ellene, hanem odaadja a szegény embernek az ezüsttárgyakat. A gesztus mély nyomot hagy benne. Letelepedik egy kisvárosban, ahol idővel az egyik legbefolyásosabb üzletember és polgármester válik belőle.
Díjak és jelölések: Golden Globe díj (1996) - Legjobb idegennyelvű film
Nihilchan 2020. április 14., 11:22 Mindenhol azt olvastam, hogy ez egy nagyon jó film. Les misérables / A nyomorultak (1998) - Kritikus Tömeg. Ami nyilván igaz, hiszen nem véletlenül tetszik egy csomó embernek, akik ráadásul értenek is hozzá. Én laikusként csak azt tudom írni, hogy nem azt kaptam, amit vártam, nagyon nem jött át ez a modernebb környezetbe helyezett történet. Ráadásul kegyetlenül hosszúnak éreztem és végig azon gondolkodtam, hogy ezt miért is nézem. De jó volt látni Jean-Paul Belmondót.