Be volt festve az egész szép pirosra, tán a kötele is selyemből volt. Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy úr volt akkor Bíró Pali is, Bíró Gyuri is, mind a kettő csak húzatni akarta magát. Engem fogtak be, meg egy másik szegény gyereket, a Favágó Jánoskát. – Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne – biztattak a bíró fiai. Bántuk is mi a csúfolódást, csakhogy hozzáférhettünk a szánkóhoz. Gyuri, Pali elnyújtózkodtak nagyurasan a puha ülésben, mi ketten nyakunkba akasztottuk a cifra istrángot, szél se érhetett a nyomunkba aztán. Meg se álltunk az ötödik fordulóig, ott is csak lélegzetet venni. Így tartott ez egy hétig, hanem Favágó Jánoska már akkor olyan búsan lógatta a fejét, mint egy igazi ló. Meg is kérdezte tőle a kisebb gazdánk, a Bíró Pali, hogy tán kevesli az abrakot? – Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba – motyogta félősen Jánoska –, csak egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a másikig! Móra ferenc:a szánkó tévé film. Bíró Gyuri nevetve csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát: – Mást nem kívánnál, kis rongyos?
Nem olyan gúnyához csinálták ezt a szánkót, mint a tied. Pali még jobban rákiáltott: - Örülj, hogy húzhatod. Gyi, Szellő, gyi Bogár! Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a két gazdánk kigurult a hóra. Olyat hemperedtek, hogy öröm volt nézni, ámbátor igyekeztünk elhordani az irhát. Hanem aztán megbántuk, amit tettünk. Másnap majd meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak a ház előtt. Most már a Szabó Gergőék húzták őket. Ekkor énnekem egy gondolatom támadt: - Jánoska, van egy hatosod? - Volt tavaly, de labdát vettem rajta. - Tudod mit, Jánoska? MÓRA FERENC: A SZÁNKÓ - Mesenapok. Ha neked is volna egy hatosod, nekem is, vennénk rajta szánkót. Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam, mert segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a márvány golyóját meg a bicskáját a molnárinasnak. Délután lementünk a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerősítettük a láda két oldalára.
Nem olyan gúnyához csinálták ezt a szánkót, mint a tied. Pali még jobban rákiáltott: - Örülj, hogy húzhatod. Gyi, Szellő, gyi Bogár! Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a két gazdánk kigurult a hóra. Olyat hemperedtek, hogy öröm volt nézni, ámbátor igyekeztünk elhordani az irhát. Hanem aztán megbántuk, amit tettünk. Másnap majd meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak a ház előtt. Most már a Szabó Gergőék húzták őket. Ekkor énnekem egy gondolatom támadt: - Jánoska, van egy hatosod? - Volt tavaly, de labdát vettem rajta. - Tudod mit, Jánoska? Ha neked is volna egy hatosod, nekem is, vennénk rajta szánkót. Másnapra kerítettünk pénzt. A szánkó - Quiz. Én a Csacsadér vargától kaptam, mert segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a márvány golyóját meg a bicskáját a molnárinasnak. Délután lementünk a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerősítettük a láda két oldalára.
A ládát félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerősítettük a láda két oldalára. Megvolt a szánkó. Biz az nem egészen olyan volt, mint a bíró fiaié, de éppúgy csúszott. Az udvaron próbáltuk ki, mert az utcára szégyelltünk kimenni a másik szánkó miatt. Hanem az udvar kicsi volt. Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére, ahol senki se lát. Közökön, zigzug utcákon bujkáltunk kifelé, hogy ne találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél kegyetlen, sodorta a tetőkről az arcunkba a havat, de nem törődtünk vele. Csak arra gondoltunk, hogy milyen jó lesz szánkóba ülni. Először Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdőig, ő meg engem vissza. Jaj, istenem, de jó lesz! Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg koldusasszonyé. Rogyott kis szalmás kunyhó, se udvara, se kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész kunyhó, csupa dér még az ajtókilincs is. Móra ferenc szánkó. A Kati néni kutyája, a szegény Morzsa, ott nyöszörgött a küszöbön.
Megtekintések száma: 1 717 Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni. Először a báránybőr sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk. A fülünk megfázott, a sapka a tetőn maradt, s ami a legnagyobb baj volt: a jégcsap se esett le. Még jobban szerettünk a hóban játszani. Akkora hó volt, hogy alig látszottunk ki belőle, ástunk is benne akkora barlangokat, hogy akár a medvék királya ellakhatott volna bennük. Persze a medvének több esze volt, mint hogy hópalotában lakott volna. A szánkó. Nem is fagyott el se keze, se lába, mint nekünk. Legkülönb mulatság mégis csak a szánkázás volt. Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott a fiainak olyan szánkót, hogy annál szebb még nem volt a világon. Még most is sokszor álmodom vele így tél idején. Kőrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószőrvánkos, beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szőnyeg.
Be volt festve az egész szép pirosra, tán a kötele is selyemből volt. Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy úr volt akkor Bíró Pali is, Bíró Gyuri is, mind a kettő csak húzatni akarta magát. Engem fogtak be, meg egy másik szegény gyereket, a Favágó Jánoskát. – Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne – biztattak a bíró fiai. Bántuk is mi a csúfolódást, csakhogy hozzáférhettünk a szánkóhoz. Gyuri, Pali elnyújtózkodtak nagyurasan a puha ülésben, mi ketten nyakunkba akasztottuk a cifra istrángot, szél se érhetett a nyomunkba aztán. Meg se álltunk az ötödik fordulóig, ott is csak lélegzetet venni. Így tartott ez egy hétig, hanem Favágó Jánoska már akkor olyan búsan lógatta a fejét, mint egy igazi ló. Meg is kérdezte tőle a kisebb gazdánk, a Bíró Pali, hogy tán kevesli az abrakot? – Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba – motyogta félősen Jánoska -, csak egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a másikig! Bíró Gyuri nevetve csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát: – Mást nem kívánnál, kis rongyos?
Az akusztikus burkolatot a Somogybabod közelében lévő szakaszon alakították ki. A Sonline jóvoltából mi is megnézhetjük és meghallgathatjuk az aszfaltzenét. A magyarországi közúthálózat fejlesztésének keretében jelenleg is zajlik a 67-es út építése, mely a Balaton déli partján fekvő Balatonszemest és a horvát határ közelében elterülő Szigetvárt köti össze. A Kaposváron is áthaladó 2x2 sávos főút egy különleges funkciót is kap, hiszen az aszfaltba épített barázdák segítségével "zenélni" fog az úttest. 67 Es Út Zenélő Szakasz - Már Keresik A Kivitelezőt A 67-Es Út Hiányzó Szakaszának Megépítéséhez | Barcsihirek.Hu. A SONLINE által megosztott videóban egy ideiglenes tesztre alkalmas szakaszt építettek ki ilyen módon, ahová a speciális burkolati elemeket az út szélére fektették. Ezzel pedig a Republic együttes örökzöld slágerének, a 67-es útnak egy részlete hallható, miközben egy autó áthalad a különleges, barázdált burkolati elemeken. A "muzsika" egyelőre egy rövid részletet idéz a magyar klasszikusból, a nyomvonal itt egyébként szélesebb lesz, így aki a csendet szereti, az kikerülheti a mókát. Azt viszont egyelőre nem tudni, hogy a főút melyik szakaszán helyezik majd el végleges formájában ezt a kis játékot, ahogyan arra sem derült még fény, hogy milyen hosszú lesz a dallam.
2020. 01. 05. vasárnap 10:23 Durván két éve adtunk hírt először arról, hogy zenélő szakaszt készítenek a kétszer kétsávosra bővülő 67-es főúton. A zenélő út a Republic talán legnépszerűbb slágerét, a 67-es utat játssza. A szakemberek szerint a legjobb "zenei élményt" akkor érheti el aki arra jár, ha 80 kilométer/órás sebességgel hajt az 500 méteren elhúzódó bitumenkottára. Elegük van a mernyeiknek a zenélő útból. A egyik friss cikkéből azonban kiderült, hogy nem mindenki örül a zenélő útnak. Amióta elkészült a 67-es főút Kaposfüred és Látrány közötti szakasza, azóta nem telik el úgy egyetlen perc sem, hogy valaki ne próbálná ki a zenélő aszfaltot. Jáger Róbert, Mernye polgármestere szerint megoszlik az emberek véleménye: van, akit nem zavar, a többség azonban nem örül a folyamatos lármának. A falu egész területén hallható a zene. Nagyon behallatszik, ez tény. Most még elviselhető, de rossz belegondolni, hogy mi lesz nyáron, nagy forgalomnál, nyitott ablaknál. Egy kis keresés után a "zenélő részt" egy még nem átadott részen találtuk meg.
A Facebook oldalára feltöltött videóban azt mondja, már a négysávosítás hírére is megnőtt a befektetői érdeklődés, felkerült Kaposvár a beruházók térképére. Szerző: Benke Róbert, Róth-Balázsi Hunor