Mi sütiket használunk a tartalom és hirdetések személyre szabásához, a közösségi média funkcióinak és a weboldalunkhoz való hozzáférés elemzéséhez. A weboldalunk használatával kapcsolatos információkat megosztjuk közösségi médiapartnereinkkel, hirdetőkkel és elemzőkkel. Partnereink egyesíthetik ezeket az információkat a rendelkezésükre bocsátott egyéb információkkal, illetve azokkal, amelyeket a szolgáltatások használatának részeként gyűjtöttek össze. Bama kék hírek. Ön beleegyezik a cookie-k használatához, amennyiben továbbra is használja a honlapunkat.
február 21-én 12 órakor lesz a pécsi köztemető urnacsarnokából. Gyászoló lánya, veje, unokái Fájó szívvel mondunk köszönetet minden kedves rokonnak, barátnak, főiskolai társaknak, ismerősöknek, akik felejthetetlen férjemet, édesapámat, apósomat, testvéremet, nagyapánkat, dédnagyapámat, unokatestvérünket, sógoromat, keresztszülőnket VAJDA JÓZSEF okleveles üzemmérnököt utolsó útjára elkísérték, részvétükkel, koszorúkkal, virágokkal, fájdalmunkat enyhítették. A gyászoló család Fájó szívvel tudatjuk, hogy DR. KORONICS KÁROLY életének 79. évében elhunyt. február 14 én, a 14 órakor kezdődő szentmise után lesz a pécsi köztemető kápolnájából. A gyászoló család Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik EMBER GYÖRGYNÉ temetésen részt vettek és gyászunkban osztoztak. Külön köszönetet mondunk a Memento Temetkezés dolgozóinak a lelkiismeretes munkájukért. Svegál és Ember család Tudatjuk mindenkivel, aki ismerte és szerette ANDRICS JÓZSEFNÉ "Postás" Gizi néni január 30-án, a 78. Bama kék hitek.fr. születésnapján itt hagyta fáradt és beteg testét.
Egy másik fiú fügét hozott, a harmadik almát, a negyedik mákos kalácsot, kisvártatva úgy be volt terítve mindenféle finom pószpásszal az egész padka, akár egy cukrászdabolt kirakata. A kis bice-bóca pedig zavartan kapkodott hol egyikhez, hol a másikhoz: – Ez az enyém? Ez is az enyém? Mind az enyém? De hát mit csináljak én ezzel a sok mindenfélével? Utolsónak a nagy Cintula érkezett meg, s mikor meglátta a kuckó körül a nagy sokadalmat, úgy füttyögött, mint nyári éjszaka a tehervonat. – Baj, baj – állott közénk mentegetőzve –, de hát minálunk csak suhintott leves volt az ebéd, és nem hozhattam semmit. Hanem tudod mit, kis bice-bóca? Kar-tótágast állok a tiszteletedre! Meg is próbálta, de úgy vágódott hanyatt, hogy csak úgy nyekkent. Persze annál nagyobb nevetés lett belőle. S én még arra is mernék fogadni a legszebb tollszáramra, hogy a nagy Cintula csak azért nem tudta megcsinálni a kar-tótágast, mert nem akarta. Valaki megsúgta neki, hogy a kis bice-bócának nem lehet nagyobb fájdalom a világon, mint ha valaki a nyomorékságát juttatja neki eszébe a maga nagy testi erejével.
Theresie viszont nem szomorkodik többet, le sem lehet törölni a mosolyt az arcáról, újra csacsog és játszik. Az árvaház vezetője, Sister Willy mindeközben megállás nélkül dolgozott a földeken. Az egyik nap végén, amikor már sántított a sok munkától, Theresie meglátta és odaszólt neki: "Olyan vagy, mint én! Szólj Pankának, felvisz Nairobiba, majd lesz Neked is másik lábad és többé nem fog fájni. " Reméljük, hogy két év múlva újra két egészséges lábon tud majd szaladni a kislány.
Hát köpni nyelni nem tudtam. Még rá is kérdeztem, hogy mit mondott?! Megint elmondta, hogy ő adott öltönyt a pasimnak. Jeleztem, hogy tudomásom szerint nincs pasim, de javítson ki, ha szerinte tévedek. Erre morgott egy kicsit Robiról, az öltönyről, meg minden egyébről. Betudtam a stabilan fixált fájdalomnak a vállában és igyekeztem nem foglalkozni vele. Itthon ismét szóba került az öltöny, ami ott lógott a szekrényen várva, hogy haza vigye. Megemlítettem, hogy jól esett volna, ha mondd valamit a képekről. Erre dohogni kezdett, hogy minek mondjon, ha én elmeséltem Neki, hogy ki mit mondott, kinek mi a véleménye és szakmailag meg úgyse tudja értékelni, meg különben is úgyis tudom. Hát elszakadt a cérna és közöltem Vele, hogy egy nőnek ilyen helyzetben jól esik, ha mindösszesen ennyit mondanak: csinos vagy a képeken. Erre közölte, hogy ezzel én nyilván tisztában vagyok és mások is nyilván mondták. És?! És akkor mi van? Akkor már Tőle nem akarhatom hallani?! Akkor már Neki nem lehet ilyesmit mondania?!
Hiába tetszett az nekünk a múltkoriban annyira, hogy ott tölthettünk Kisfaluban két hetet, iskolás gyerekünket magára hagyva és hiába gondoltuk, hogy a nagy sikerre való tekintettel ezt megismételjük, és hiába, hogy az említett iskolás gyermekünk azt mondta, hogy tőle menjünk csak nyugodtan, mégiscsak ő köpött bele a levesünkbe. Holnap lesz már két hete, hogy egy kézilabda edzőmeccsen csúnyán megrándította a bokáját, annyira csúnyán, hogy erre még a sebészeten is azt mondták, hogy nagyon csúnya és rögtön fekvőgipszet is adtak rá. Akkor ez csak egy hétig tartó ideiglenesnek tűnt, de egy hét után meghosszabbították még egy hétre. A mindenféle gipsz pedig összesen hat hétig lesz rajta. Egy begipszelt gyermeket pedig csak nem hagyhatunk magára, főleg egy fekvőgipszeltet. A mozgása eleinte nehézkes volt, mert az első orvosi vizsgálatnál az apukája volt vele és a két pasi nagyon okosan teljes bizonyossággal állította, hogy van mankónk. Azt nem mondom, hogy sosem volt, egyszer, sok-sok éve kölcsönkaptunk egy párat egy-két hétre.