Aiken és az IBM 1939-ben megállapodást kötött a közös fejlesztő munkára, amelynek eredményeképpen 1944-ben elkészült az elektromechanikus elv en működő Mark-I. A gépet egy papírszalagra sorosan felvitt utasítássorral lehetett vezérelni. A készülék kb. százszor volt gyorsabb, mint egy jó kézi számolókészülék, megállás nélkül dolgozott, egy nap alatt hat hónapi munkát végzett el. Első generáció (1946 és az 1950-es évek) Az ötvenes években a Neumann-elveket felhasználva kezdték építeni az első generációs számítógépeket. Az első elektronikus digitális számítógép az ENIAC. Második generációs számítógépek – A számítógép története. Itt kell megemlítenünk az EDVAC és UNIVAC gépeket is. Tulajdonságaik: működésük nagy energia-felvételű elektroncsöveken alapult, terem méretűek voltak, gyakori volt a meghibásodásuk, műveleti sebességük alacsony, néhány ezer elemi művelet volt másodpercenként, üzemeltetésük, programozásuk mérnöki ismereteket igényelt. Második generáció (1959 – 1964) A tranzisztor feltalálása az ötvenes évek elején lehetővé tette a második generációs számítógépek kifejlesztését.
1943-1946 között készült el az ABC után a második teljesen elektronikus számítógép, az [ENIAC] "(Electronic Numerical Integrator and Calculator)" a Pennsylvania Egyetemen. Ez még nem Neumann-elvű gép volt, csak a számításhoz szükséges adatokat tárolta, a programot kapcsolótáblán kellett beállítani. Jellemzői: elektroncsővel működött, a programozása kizárólag gépi nyelven történt, sok energiát használt fel, gyakori volt a meghibásodás (átlagosan 15 percenként), a sebessége mindössze 1 000 – 5 000 művelet/másodperc volt. A gép súlya 30 tonna volt, és 18 ezer rádiócsövet tartalmazott. A rádiócsövek nagy hőt termeltek. A programozáshoz 6000 kapcsolót kellett átállítani. Az elektronikus számítógépek logikai tervezésében kiemelkedő érdemeket szerzett a magyar származású Neumann János. Alapvető gondolatait – a kettes számrendszer alkalmazása, memóriaegység memória, programtárolás, utasításrendszer – Neumann-elvekként emlegetjük. Neumann János irányította az EDVAC megépítését is 1944-ben, amelyet 1952-ben helyeztek üzembe.
A gépi kódú programokat direktbe töltötték be egy időben a gépkezelők (operátorok). A legegyszerűbb módszer szerint a mérnöki pulton (konzol) 8 db kapcsolóval állították be, hogy a 8 bit melyike legyen 1, melyike 0. Ezzel írtak be egy 0.. 255 közötti számot. Egy újabb kapcsolóval jelezték, hogy a bitek állapota megfelelő, a számot a gép tárolhatja a memória következő rekeszében. Ezt ismételték meg minden egyes számra. El lehet képzelni, hogy amennyiben egy számot kihagytak véletlenül a listáról, az egészet lehetett kezdeni előlről, mivel beszúrás, vagy törlés nem létezett ezen a szinten. De az még a jobb eset volt, ha észrevették egyáltalán hogy hibáztak. Amennyiben a rögzítés hibátlannak tűnt, egy újabb kapcsoló lenyomásával utasították a processzort a végrehajtásra. A legelső utasítás kódjával kezdődött a végrehajtás, a továbbiakban a processzor engedelmeskedett a számkódoknak, és végezte a dolgát. Amikor a processzor megállt, a program befejezettnek minősült. Ha a processzor nem állt le, akkor lehetett gondolkodni mi volt a hiba, mit csinálhat vajon a processzor.
De pont egy éve életmódot változtattam, szerencsére semmi különös oka nem volt, mint leadni a karácsonykor felszedett kilóimat:)Azóta… Tovább »
A XIX. században készíthették el először, és vannak olyan hírek is, miszerint valószínűleg Franz Sachernek is volt köze a dologhoz elkészítése során, ugyanis ő az Eszterházy családhoz szegődött cukrásznak. Sacher nevéhez kötődik a híres Sacher torta is. Magyar finomság – Eszterházy szelet, ahogy nagymamám készíti. Emiatt terjedhetett el ez a népszerű sütemény mind az osztrákoknál, mind a németeknél is rendkívül gyorsan. Azóta a recept rendkívül sokat fejlődött és változott, de alapvetően az eredeti négy vagy öt diós piskótalapot tartalmazott, melyek között vajas krém töltelék volt, melyet csokoládéval borítottak, melyet még a dermedés előtt igazítottak mintára. Bár most nem a torta elkészítéséről lesz szó, érdemes tisztában lennünk eredetét tekintve egy-két dologgal, még ha ezekről rendkívül változatos történeteket olvashatunk, hallhatunk. Cikkünkben ugyanis most elárulom, hogyan lehet isteni Eszterházy szeletet készíteni, nagymamám bevált receptje alapján. Hozzávalók (nagyjából 10 adag) Tésztához - 25 dkg cukor - 15 db tojás - 0, 5 dl napraforgó olaj - 25 dkg kekszmorzsa - 25 dkg darált dió - 8 dkg rizsliszt - 1 csomag sütőpor Krémhez - 10 dl tejszín - 3 csomag vaníliás cukor - 5 dl víz Cukormázhoz - 3 evőkanál víz - 1 teáskanál citromlé - 25 dkg porcukor - 1 teáskanál kakaópor (cukrozatlan) A tojások fehérjét verjük kemény habbá a megfelelő mennyiségű cukorral.
Kb. fél órára hűtőbe tesszük a félkész indiánereket. 5. Az összeragasztott piskóta-gömbök felső harmadát egy fűrészes késsel levágjuk – ez lesz a fánkok kalapja. A fánkok alját és kalapját fejjel lefelé fordítva egy rácsra sorakoztatjuk, ami alá tálcát teszünk. 6/A. A fondantmasszát a holland kakaóporral együtt óvatosan megmelegítjük (kb. Sütnijó! - Eszterházy torta. 40°C fokra): közben lágyulni-hígulni fog, de egy kevés víz hozzáadásával lehet még óvatosan tovább hígítani. Egy evőkanál segítségével egyenként leöntjük a fondantmasszával a rácsra helyezett fél indiánereket. Hagyjuk, hogy a felesleges fondantmassza a tálcára csepegjen, és a bevonat megszilárduljon. Ekkor a legegyszerűbb egy késsel alávágva leválasztani a rácsról. 6/B. Ha csokoládét használunk a bevonáshoz, ezt szintén megolvasztjuk a vajjal, majd rácson leöntjük vagy kézzel kimártjuk a fél indiánereket az olvasztott csokoládéban. Hűtőbe tesszük, míg a csokoládé megszilárdul. 7. A tejszínt a porcukorral, a vaníliarúd magjaival és a habfixálóval kemény habbá verjük, jó magasan az alsó indiáner-felekre nyomjuk habzsák segítségével, végül óvatosan ráhelyezzük a kalapjukat.
Az egyik legjobb barátnőmmel kitaláltuk, hogy Eszterházy-tortát fogunk készíteni a másik legjobb barátnő szülinapjára (aki nagyon-nagyon szép tortákat tud csinálni, így merész vállalkozás volt! ). Aztán hirtelen beugrott, hogy még a DG Food Show-n milyen isteni Eszterházy-krémes étcsokikelyhet kóstoltam a Pelle-Molnár házaspárnál. Na, nekem sem kellett több, rögtön kitaláltam, hogy én is csinálok Eszterházy-bonbonokat, és ezzel díszítjük majd a tortát - mintha nem lenne amúgy is elég macera az Eszterházy díszítése! De az eredmény... Eszterházy-torta. hát, meg voltunk magunkkal elégedve, és az ünnepeltnek is nagyon ízlett:) Hozzávalók a tortához (18 cm): Tészta: - 5 tojásfehérje - 15 dkg cukor - 15 dkg darált dió - csipet fahéj - 5 dkg liszt Krém: - 4 dl tej - 1 cs. vaníliás pudingpor - 10 dkg porcukor - 15 dkg vaj - 10 dkg darált dió - rum ízlés szerint Díszítés: - 10 dkg darált dió - 10 dkg fehércsoki - 4 dkg étcsoki A tésztához a tojásfehérjéket a cukorral kemény habbá verem. Hozzáforgatom a lisztet, a fahéjat és a diót.
Az Eszterházy-torta a grófról kapta a nevét, de először nem Magyarországon, hanem Ausztriában készítették el. Diós lap, diós tejhabkrémmel összetöltve, teteje fondannal áthúzva. Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy az igen gondos előkészítés mellett is előfordulhat, hogy a csonthéjas gyümölcsöket tartalmazó termékeink csonthéjat tartalmazhatnak!