Az elismeréseket a Budapest Music Centerben adják át. A díjátadó több éve a zenei és irodalmi szcéna találkozóhelye is egyben, kulturális esemény, ahol komoly- és könnyűzenei fellépésekkel, írói felolvasással adnak ízelítőt díjazottjaink műveiből. Alapos kutatómunka előzte meg a regény elkészülését Kováts Judit nyíregyházi születésű és itt élő író. Éveken át készített életút-interjúkat idős emberekkel, akik még élő szemtanúként számoltak be a háborúról, a kommunista diktatúráról, kitelepítésekről, munkatáborokról, a kisebbségek üldözéséről. A Magvető Kiadónál megjelent regényeiben a 20. század olyan kevéssé ismert történelmi traumáit dolgozza fel, mint a magyar nők sorsa a front és az orosz megszállás alatt (Megtagadva, 2012), vagy a kollektív bűnösséggel sújtott felvidéki magyar és német kisebbség háború utáni szenvedéstörténete (Elszakítva, 2015 és Hazátlanok, 2019). Vallja, hogy fontos feladatunk szembenézni múltunkkal, megismerni annak árnyoldalait is. A r egényei főszereplői kisemberek, akiket – akár akarják, akár nem – "elsodor" a történelem.
Felolvasószínházi ősbemutató Nyíregyházán! A regényből azonos címmel multimediális irodalmi, felolvasószínházi produkció készült. Az ősbemutatót március 9-én 17 órától tekinthetik meg Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színház MŰvész Stúdiójában. A Nemzeti Kulturális Alap által támogatott estet az év első felében bemutatják Mátészalkán (03. 27), Budapesten (04. 21. ), Kassán (05. 13. ) és Vaján (06. 27. ) is. Az ősbemutatóról szóló cikkünket megtekinthetik itt. Kováts Judit a MŰVÉSZASZTAL irodalmi-színházi est sorozat ötletadó háziasszonya és dramaturgja. A koncepcióját tekintve is egyedinek mondható rendezvénysorozat eddig 11 kortárs magyar írót mutatott be Nyíregyházán, nemcsak beszélgetve velük, hanem műveikből alkotott színpadi produkciók (felolvasó színház) révén. Kováts Judit 2018-ban magyar irodalom kategóriában megkapta a Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei Prima Díjat. További információk az íróról és regényeiről: Kováts Dénes
nyíregyházi író nyert 2020. 02. 25. 09:48 Az Artisjus Irodalmi Díjat próza kategóriában az idén Kováts Judit nyíregyházi író veheti át Hazátlanok című regényéért. Az Irodalmi Nagydíjat Kovács András Ferencnek ítélték oda. Requiem Tzimbalomra című verskötetéért Kovács András Ferenc nyerte el idén az Artisjus Irodalmi Nagydíjat, mellette Kováts Judit, Cselényi Béla, Szajbély Mihály és Mártonffy Marcell vehet át elismerést a március 2-ai budapesti díjátadó ünnepségen. "Kováts Judit regénye a szlovákiai, késmárki németajkú kisebbség második világháború utáni szenvedéstörténetét dolgozza fel. A szerző a profi levéltáros képzettségével és a felelős író elszántságával évekig kutatott, sok tucat túlélőt szólaltatott meg. Egyetlen ponton sem csap át túlírásba, érzelmi vagy stilisztikai túlzásba. Ebből adódik a mű tárgyi és nyelvi ereje: a tagadhatatlan valóság drámáját idézi meg. " – írja Szkárosi Endre a kötetről szóló méltatásában. Kováts Judit nyíregyházi író. Éveken át készített életút-interjúkat idős emberekkel, akik még élő szemtanúként számoltak be a háborúról, a kommunista diktatúráról, kitelepítésekről, munkatáborokról, a kisebbségek üldözéséről.
De mondhatnék bármilyen más nemzetiséget is, amelyik kisebbségben van, mindegyikre igaz, hogy már-már kiutálják őket onnan, ahol élnek. "…Szlovákia nekem nem hazám, Késmárk sem hazám, nem tudom, hová megyek, és lehet, nem is lesz többé hazám, de miért ne lehetne haza nélkül is vígan élni? " Sosem lesz igazi otthonuk, mindenhol csak betolakodók, "gyüttmentek", hazátlanok lesznek. A legszomorúbb az, hogy ez a fajta diszkrimináció mai napig létezik különböző népeknél, különböző kisebbségeknél – ezért is tartom fontos műnek a Hazátlanokat, mert rávilágít erre a ma is élő problémára. Lili történetét olvasva akaratlanul is elképzeltem, én hogyan tudtam volna állni a sarat ilyen idősen – mennyi terhet bír elviselni egy tizenéves lány, a sorscsapások közepette honnan tud még újra és újra erőt meríteni a továbblépéshez, a túléléshez? A könyv legelején még picit tartottam attól, hogy ha Kováts Judit egy tizenéves "lánykára" bízza a narrátor szerepét, mennyire lesz hiteles, nem lesz-e túl ifjúsági regény "íze".
Bővebb ismertető " Szlovákia nekem nem hazám, Késmárk sem a hazám, nem tudom, hová megyek, nincs, és lehet, nem is lesz többé hazám, de miért ne lehetne haza nélkül is vígan élni? " Lilli, a késmárki diáklány vallomása ez a regény, akit a történelem sodor magával a második világháború végén. Német nemzetisége miatt előbb a partizánok elől kell menekülnie, azután édesanyjával, várandós nővérével és sorstársaival elűzik, táborba zárják, majd a romokban heverő Bajorországba deportálják, mert az új Csehszlovákia kizárólag a cseheké és a szlovákoké. Apja börtönben, sógora valahol hadifogságban, ő támasz nélkül sínylődik volt zsidó koncentrációs táborokban, küzd éhezéssel, betegséggel, lesz tanúja a bosszú vezérelte vérengzésnek. Kiszolgáltatottan, hazátlanul éli meg a béke első éveit, mégis derekasan helytáll, pedig olyan csapások érik, amelyekből egy is sok lenne egy átlagos életben. Közben humora és életkedve sem hagyja cserben: sorsa útmutató lehet mindannyiunk számára. Kováts Judit Hazátlanok című kötete az első sortól kezdve az utolsóig feszültségekkel teli.
Mindenki a végsőkig redukált létben igyekszik életben maradni, vagy épp egy aprócska előnyt kicsikarni magának, amely lehet, hogy éppen az életet jelenti. A múlttal való szigorú szembenézésre sarkall ez a könyv, és bár olvasmányként is izgalmas, érdekfeszítő alkotás, jelentősége túlmutat az irodalmon. 264 oldal, 2990 Ft Részlet a kötetből Valamikor délután váratlanul nagy csend lett. Annyira nagy, hogy az addigi dörgések, robbanások után egyenesen ijesztően hatott. Vártunk és rettegtünk. A két orosz egyetlen mozdulattal lökte be a bunker ajtaját. Hirtelen, a semmiből érkeztek. Valahonnan előkerült egy gyertya, azzal kezdtek el végignézni bennünket. Az egyik a bejáratnál maradt, a másik a géppisztolyával ránk mutatva sorra felállított, és az arcunkba világított. Az öreg Trézi nénit, majd anyánkat a nagy hasával látva azonban csak legyintett, és tovább lépett. Utánuk én következtem. Lassan álltam fel, vállamat előre ejtve meggörnyedtem, szemem a földre szegeztem. Géppisztoly hideg csöve érintette az államat, és emelte erővel felfelé a fejemet.
Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre
A bohózat történetének meséjét Horváth Jenő (zeneszerző) és Szenes Iván (dalszövegek) dalai segítően színesítik, benne olyan slágerekkel, mint a "Mások vittek rossz utakra engem", a "Róza, magában túlteng a próza", vagy a címadó dal, "A szabin nők elrablása". A történet elején Bányai Mártont, egy kisváros nagy tiszteletben álló főgimnáziumi tanárát ismerhetjük meg, aki titkon drámaírói ambíciókat dédelget, ám egy ifjúkori zsengéjét eleinte csak Rózának, a szobalánynak meri felolvasni. Élete nagy pillanata akkor jön el, amikor a városkába vándorszíntársulat érkezik. Rettegi Fridolin, a színigazgató ugyanis körbejárja a kisváros előkelőségeit, hogy látogatókat és támogatókat szerezzen pénzügyi nehézségekkel küzdő társulatának, s Bányaiékat is felkeresi, a tanár úr cserfes házvezetőnője pedig elfecsegi, hogy gazdájának van egy ifjúkori színdarabja: "A szabin nők elrablása". Rettegi a garantált sikerben bízva – hiszen a szerző egy helyi potentát – ráveszi Bányait, hogy társulata színre vigye művét.
A bohózat történetének meséjét Horváth Jenő (zeneszerző) és Szenes Iván (dalszövegek) dalai segítően színesítik, benne olyan slágerekkel, mint a "Mások vittek rossz utakra engem", a "Róza, magában túlteng a próza", vagy a címadó dal, "A szabin nők elrablása". Jegyár: 3700 Ft A történet elején Bányai Mártont, egy kisváros nagy tiszteletben álló főgimnáziumi tanárát ismerhetjük meg, aki titkon drámaírói ambíciókat dédelget, ám egy ifjúkori zsengéjét eleinte csak Rózának, a szobalánynak meri felolvasni. Élete nagy pillanata akkor jön el, amikor a városkába vándorszíntársulat érkezik. Rettegi Fridolin, a színigazgató ugyanis körbejárja a kisváros előkelőségeit, hogy látogatókat és támogatókat szerezzen pénzügyi nehézségekkel küzdő társulatának, s Bányaiékat is felkeresi, a tanár úr cserfes házvezetőnője pedig elfecsegi, hogy gazdájának van egy ifjúkori színdarabja: "A szabin nők elrablása". Rettegi a garantált sikerben bízva – hiszen a szerző egy helyi potentát - ráveszi Bányait, hogy társulata színre vigye művét.
Romulus mi mást tehetett volna: furfanghoz kellett folyamodnia. Kihirdette, hogy Neptunus Consus isten tiszteletére ünnepi játékokat rendez, s meghívta a szomszédos telepek lakosságát. A vendégek megérkeztek; köztük főképp a szabinok jelentek meg szép számban, mégpedig feleségükkel és lányaikkal együtt. Amikor a mulatság tetőfokra hágott, a római férfiak adott jelre körülfogták a szabin lányokat, és elrabolták őket. Haladéktalanul gondoskodtak arról Is, hogy feleségükké és gyermekeik anyjává váljanak. A szabin nők elrablása nem maradhatott következmények nélkül: az apák, akik elvesztették a lányukat, s az ifjak, akiktől ellopták a kedvesüket, arra kényszerítették Titus Tatius királyt, hogy üzenjen háborút Romulusnak. A római férfiak, akiket jobban lekötött a feleségük, mint a hadakozás, nem szívesen fecsérelték idejüket a csatamezőn, s a városfalak mögé húzódtak. Ott azonban elszántan védekeztek. A szabinok erre megvesztegették Tarpeiát, az erődítmény parancsnokának, Spurius Tarpeiusnak a lányát, s az egy arany karperecért titokban kinyitotta a városkaput.
Romulus és Mettius Curtius, szabin hadvezér döntő ütközetre készültek Róma közelében. A szabinok jó jelnek vették, hogy Curtius kiszabadult a mocsárból (Curtius-tó). A seregek felálltak a síkságon. A Palatiumi kapun Hersilia vezetésével az elrabolt szabin nők gyermekeikkel karjukon a síkság közepén a két hadsereg közé álltak és kérlelték őket, hogy hagyjanak fel egymás öldöklésével, hiszen rokonok lettek a házasság által, és nem szeretnének özvegyek és árvák lenni. Kérlelésük meghallgatásra talált, s Róma hatalma növekedett a befogadott szabinok által, bár egy ideig két király is volt Rómában (Romulus és Titus Tatius). Források [ szerkesztés] Római regék és mondák - A szabin nők elrablása MEK, FELDOLGOZTA: BORONKAY IVÁN, SZERKESZTETTE: BALÁZS SÁNDOR, TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE ELŐSZAVÁVAL: (romai_regek_es_mondak)/cikk/a__szabin_nok_elrablasa_ Kapcsolódó szócikkek [ szerkesztés] Szabinok Monda
Eljöttek a szabinok feleségeikkel, fiaikkal, leányaikkal. A rómaiak körülvezették őket a városban, megmutogatták házaikat, falaikat. Azok meg nem győztek csodálkozni a látottakon.
Korona Kiadó, Bp., 2000. 96-97. o. ] Romulus azonban pontos haditervet állított össze, amivel lesöpörte a 3 szervezetlen kis falut. Közbe a szabin nők beletörődtek sorsukba, s végül hozzámentek feleségül a rómaiakhoz, így lett boldogság minden háznál, s szép lassan gyerekzsivaj töltötte be Róma utcáit. A szabin szülőknek még mindig fájdalmas volt lányaik elvesztése, hatalmas gyász ült továbbra is szívükben. Forralták a bosszút. A szabin hadsereg vezére is okosan taktikázott, haditerve neki is volt, óriási csatára számíthattunk. Azonban akadt a rómaiaknál egy áruló, a hadsereg kapitányának szép lánya, ki aranyékszerért elárulta a római csapatokat. A szabinok nem cicóztak, az éjszaka folyamán lemészárolták a rómaiakat, ezzel elfoglalva a fellegvárat, majd az árulót halállal büntették (jutalmazták). Ezek után a rómaiak már majdnem elvesztették a várost, mikor Romulus az istenekhez fohászkodott. A kért segítséget megkapta, s már támadott is volna a szabin seregre, mikor a nők eléjük álltak, tűzszünetet kérve.