Kántor Péter 1949-ben született, Budapesten. Költő, műfordító. 1973-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán angol-orosz, majd 1978-ban magyar szakon szerzett diplomát. 1973 és 1976 között budapesti középiskolákban dolgozott nyelvtanárként. 1984 és 1986 között a Kortárs munkatársa. 1990-91-ben Fulbright ösztöndíjas az Egyesült Államokban. 1997 és 2000 között az Élet és Irodalom versrovatvezetőrseskötetei: Kavics (1976), Halmadár (1981), Sebbel-lobbal (gyerekversek, 1983), Grádicsok (1985), Hogy nő az ég (1988), Napló 1987-1989 (1991), Fönt lomb, lent avar (1993), Mentafű (válogatott versek (1994), Búcsú és megérkezés (1997), Lóstaféta (2002), Trója-variációk (2008), Kétszáz lépcső föl és le (gyerekversek, 2005), Megtanulni élni – Versek 1976-2009 (2009), Köztünk maradjon (2012). A brémai muzsikusok című gyermekdarabját 1999-ben a Stúdió K mutatta be (Fodor Tamás rendezte). Fontosabb műfordításai: Pilnyak: Meztelen év (1979), Remizov: Testvérek a keresztben (1985), Puskin: A kapitány lánya (2009).
Válogatásában jelent meg az Új kabát, utolsó esély – kortárs brit költők antológiája (1993). Visszanéző címmel kortárs költők esszé-antológiáját válogatta és szerkesztette (2000). Verseit több nyelvre lefordították; több nemzetközi költői fesztiválon szerepelt Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, Afrikában, Kínában.
A szerző portréját Szilágyi Lenke készítette.
279 Messziről sűrű hó 282 Jelentéstétel 283 Jó annak 284 Disznószag 285 Nyúl 286 Egy zsák 287 Mit kell tudnia istennek? 288 Kétszáz lépcső föl és le (2005) (Gyerekversek) Fut az erdei ösvény 293 Nagy bummtól nagy reccsig 295 Nagypapa 296 Nagymama 297 Bújócska 298 Kalapos 299 Reggeltől estig 300 Fekete Gáspár 301 Hétfő, kedd, szerda 302 Torony Ernő 304 Álmodozik Torony Ernő 305 Két hangra 306 Kutyabaj 307 Ejha!
A gyermekek életének legnagyobb részét a játék és a mese- élmények töltik ki. Színes, kedves rajzocskákkal teli könyvünkkel mi az utóbbi, a mesék világába repítjük őket. Közös, meghitt pillanatokat élhetünk át gyermekeinkkel meseolvasás közben, amely nemcsak kellemes szórakozást nyújt számukra, hanem alakítja a jó ízlésüket, a fantáziájukat, gazdagítja azon képességeiket, amelyekre a való életben szükségük van. Gyerekmanok - G-Portál. Olvassunk gyakran nekik, hogy mire kisiskolás korba érnek, önállóan is szívesen vegyék majd kezükbe a rengeteg izgalmat rejtő könyveket.
Így szólt egyszer a tyúkocska tyúkanyóhoz: - Éhes vagyok, kérlek szépen, süssél nekem kalácsot! - Jól van, tyúkocskám, sütök neked kalácsot – mondta tyúkanyó. – Most menj szépen, és hozzál nekem fát az udvarról, hadd rakjak tüzet, anélkül nem sül meg a kalács. Ment a tyúkocska, ment az udvarra a fáért. Ahogy az udvarra ért, szembe jött vele egy nagy-nagy kandúr. A nagy-nagy kandúr azt mondta a tyúkocskának: - Miau, ham! Én most téged bekaplak, meg is eszlek! - Ne egyél meg, kérlek szépen, ne egyél meg engem! Fát viszek most tyúkanyónak, tyúkanyó majd kalácsot süt nekem, s ha nem bántasz, kapsz egy nagy darab kalácsot tőlem! A macska úgy gondolta, sokkal többet ér egy nagy darab cukros kalács, békén hagyta hát a tyúkocskát. A tyúkocska összeszedte a fát az udvaron, bevitte tyúkanyónak. - Jaj, tyúkanyó, nagy baj van! – mondta. A falánk tyúkocska. - Mi a baj, tyúkocskám? - Az a baj, hogy az udvaron összetalálkoztam a macskával, az – ham! – be akart kapni, meg akart enni, én meg azt mondtam neki, ne kapjon be, ne egyen meg engem, inkább adok neki a kalácsomból.
Eleven, csodaszép, gondosan elkészített könyv. Nagyon köszönöm! " mucilanya
– mondta. - Mi a baj, tyúkocskám? - Az a baj, hogy az udvaron összetalákoztam a kandúrmacskával, s kandúrmacska – hamm! – be akart kapni, meg akart enni, én meg azt mondtam neki, ne kapjon be, ne egyen meg engem, inkább adok neki a kalácsomból. - Egyet se búsulj, tyúkocskám. – mondta tyúkanyó. – Olyan nagy kalácsot sütök neked, hogy akár három kandúrmacskát is jóllakathatsz vele! Hamarosan megsült a nagy kalács. Tyúkanyó enni hívta tyukocskáját és így bezsélt hozzá: - Egyél, tyúkocskám, egyél jó étvággyal! De el ne feledd, hogy a kandúrmacksának is jár ebből a kalácsból! Megígérted neki! - Tudom – mondta a tyúkocska, s azzal nekilátott enni. Ette, ette a finom cukros kalácsot, addig ette, míg az utolsó morzsát is megette. Csak akkor jutott eszébe a kandúrmacska meg az, hogy ígért neki. - Jaj, tyúkanyó – siránkozott-, mind megettem a kalácsot, egy morzsát sem hagytam belőle, jaj, most mitévő legyek? A falánk tyúkocska mesekötény - Meska.hu. - Ó, te falánk, ó te szószegő tyúkocska! - Ne haragudj rám, tyúkanyó – siránkozott a tyúkocska.