Csak kinyomtatom magamnak két másik kisregényemmel együtt egy közös kötetbe, és felteszem a könyvespolcomra. Illetve innen sok szeretettel letölthető PDF formátumban. ❤️
Olyannyira, hogy a Szabad ötletek keletkezésének, utókori történetének, valamint az életműbe való beágyazottságának kérdéseivel több mint hét oldalon keresztül maga is foglalkozik. (Csak így zárójelben: addig, amíg a negyedik kötetben Szabolcsi meg nem ismételte idézett véleményét, a Szabad ötletek... ominózus csonkított formában való közzétételét lehetett úgy is értelmezni, hogy a 2327 soros szövegből a közreadó 216-ot átcsempészett a nyilvánosságba... Elkészült a nagy mu.wordpress.org. ) S ugyanígy: a költőnek az illegális kommunista párttal való kapcsolatát aligha lehetett volna néhány esztendővel korábban a maga lehető teljességében, úgy feltárni, összefoglalni, ahogy Szabolcsi most megtette. Immár nem kellett az éppen aktuális pártkorifeusok időről időre változó szempontjaira ügyelnie, figyelembe csak az egymással kibékíthetetlenül perlekedő visszaemlékezéseket, valamint a nem egy esetben maga feltárta dokumentumokat vette. Az egyes ügyekben az övétől eltérő álláspontokat pedig mindenkor, rövidítés ide vagy oda, pontosan, a mondandóhoz illeszkedően és pontosan idézi, hogy aztán, ha úgy érzi, rögzíthesse a saját álláspontját is.
Sajnos, eljött az utolsó nap is, de ez tartogatta a legszebb ajándékot, a munkám eredményét, a szövetemet, amit az általam megfont gyapjúfonallal szőttem. Ezekből a gyapjakból kártoltam a battot Így fontam a rokkával Meg így Szörnyikém:-) Már látszik az alagút vége Befejeztem a szövést, lehet rojtozni Boldogság! A többit kérlek, tekintsd meg itt:
Bizonyítva a darwini fordulatot: az ember nem Isten teremtménye, sem ura univerzumának, sőt Freud után, már saját magának sem. Ez ölt testet a londoni szín végén, ezért tűnhet már itt tökéletes lezárásnak a Tragédia. Ám a rendező Madách-csal karöltve elbeszéli a jövőt is egy harmadik felvonásban, hogy a szellem bukása után teljes legyen a valós fizikai szétbomlás is. Iza a konyhában: Elkészült a nagy mű!. Jankovics filmjén sajnos meglátszik, hogy túl sokáig készült. A technikák keveredése, az aláfestő zene állandó ismételgetése (amúgy is közhelyes Mozart Requiemje), a kissé archaikus eredeti szöveg és a párhuzamosan, néhol követhetetlenül túlburjánzó (Démonkrácia), máskor lelassuló szimbólumfolyam (Minden oly sötét) egyaránt a film negatívumai közé sorolhatóak. Didaktikussága miatt néhol olyannak tűnhet, mintha a magyar népmesék Jankovicsa csak egy komolykodó tanmesét készített volna. Sokak szemében talán ennyi is fog maradni, mégis úgy gondolom, hogy – esetlenségeit és hibáit nem figyelmen kívül hagyva – komoly mű született.
Számomra szerkesztőként az egyik legérdekesebb kérdés továbbra is Arany János szerepe a Tragédia történetében: "A Madách-filológia – írja Balogh Csaba – örök kérdése, hogy milyen mértékű és mélységű volt Arany János korrekciója. A Tragédia kritikai kiadásának mérlege szerint Arany a négyezer-egyszáztizenhét soros drámai költeményen ötezer-hétszáztizennyolc javítást ejtett, ezek közel háromnegyedében a helyesírást pontosította, huszonhárom százalékban pedig a kiadás szerkesztését segítette. Elkészült a nagy mű, az alkotó pihen - Felvidék.ma. Csupán a fennmaradó három százalék korlátozódik a stílusra, a szókincsre, és mindössze négy olyan, Aranytól származó sor látható Az ember tragédiájának szövegében, amelynek nincs közvetlen tartalmi előzménye. " Az Irodalmi Magazin Madách- számának borítója Fotó: Magyar Napló Balogh Csaba azt is számbaveszi, milyen okokat találtak a kutatók és érdeklődők az évek során arra, hogy Arany a maga súlyával és tekintélyével miért foglalkozott ilyen szinte Madáchcsal, miért állt ki mellette az ismert mértékben: "A válaszok három fő csoportba sorolhatók.
Egyrészt mert áporodott szag nélkül sikerült visszaadnia az eredeti drámai költeményt, másrészt, az a rengeteg kulturális AHA! -élmény, amelyet a film eklektikussága hordoz, a vizuális ötletek, s a mű pazar, de olykor kíméletlen megvalósítása mindenképpen (többször) nézni való intellektuális élményt nyújthat, amiért érdemes volt ennyit várni, s talán még tovább is érdemes lenne. Tisztességes lezárása egy életműnek.
Embereken, terhes nőkön, magzatokon, babákon, gyerekeken és állatokon történő kísérletezés. A sok izgalmas akció mellett emberi természettel is foglalkozik és annak sokszor a negatív részével.