Rögtön az első útszakaszon rettenetes hányingertől szenvedtem, és azt követően minden alkalommal, amikor csak busz közelébe kerültem, elfogott a félelem meg az émelygés, és menthetetlenül rosszul lettem. Úgy tizenkét éves lehettem, amikor az észak-indiai Serab Ling kolostorban eltöltött év után haza készültem, hogy meglátogassam a családomat. A velem utazó segítő megvette az éjszakai útra szóló buszjegyet Delhiig, majd onnan a repülőjegyet Katmanduig. 8 komoly hiba, amit gyakran elkövetünk lazac sütésnél. Alig vártam az indulást, de már hetekkel az utazás előtt rettegtem a buszúttól. Ragaszkodtam hozzá, hogy két helyjegyet vegyen nekem a buszra, hogy le tudjak feküdni, mert azt gondoltam, akkor nem fordul fel a gyomrom, de alighogy elindultunk, és végigfeküdtem az ülésen, rá kellett jönnöm, hogy így még rosszabbul vagyok. Segítőm könyörögve kért, hogy egyek valamit, vagy igyak egy kis gyümölcslevet, de annyira felfúvódtam, hogy egy kortyot sem tudtam lenyelni. Amikor a busz megállt útközben, nem voltam hajlandó kiszállni. Nem akartam megmozdulni, és hosszú órákon át meg sem moccantam, míg végül leszálltam, hogy elmenjek a mosdóba, és igyak egy kis gyümölcslevet.
Ma hogy állunk mindezzel? – Igen, régebben jobban hittek a közmondások igazságában, sőt sokszor még a törvénykezésben is nagy szerepet tulajdonítottak nekik, lásd például a Szemet szemért, fogat fogért kifejezést. Szólást azonban ma is viszonylag sokat használunk, bár a fiatalok, talán mert kevesebb szépirodalmat olvasnak, gyakran nem ismerik pontosan vagy eléggé ezek jelentését. Fát tenni a tűzre - Részlet a Filosz Kiadó SZERELEMBEN A VILÁGGAL című. Pedig a szólások képszerűbbé, hatásosabbá teszik a kifejezésmódunkat, a közmondások pedig nagyon sok szituációra fogalmaznak meg frappáns, találó életbölcsességeket. Ma is használjuk például a Vén kecske is megnyalja a sót közmondást, de régen voltak ennek egyéb variánsai is: Vén ló is megröhögi az abrakot és Vén darázs is megdongja a mézes körtét. És hogy mára egészen kiveszett szólásokat is említsek, a farkaskaszára jut, azaz elprédálják, eltékozolják, vagy a megfejné az ágast is, azaz igen fösvény kifejezés teljesen eltűntek. Jó volna, ha ezt a folyamatot meg tudnánk állítani valamelyest, mondjuk úgy, hogy az iskolában többet foglalkozunk a szólásokkal, közmondásokkal.
A megtisztított vesepecsenyét megmossuk, fehér sós szalonnával megkeljük, besózzuk és egy teljesen ép zománcos tálban vagy cseréptálba, vagy lábasban félretesszük. Ekkor elkészítjük a páclevet a következőképpen: Egy lábasban vizet teszünk a tűzre a hús mennyiségéhez képest egy fél, vagy egy liternyit, és annyi ecetet teszünk bele, hogy jó savanykás íze legyen, aztán beleteszünk 2—3 fej vöröshagymát szálasra vágva, 2—3 darab babérlevelet, 5—6 szem fenyőmagot és 10—15 szem borsot. Ezekkel együtt jól felforraljuk, a megspékelt besózott húsra ráöntjük és befedve, hidegre tesszük, így el lehet tartani pár napig is. Használatkor aztán tepsibe tesszük a páclével együtt, ráteszünk a hús mennyiségéhez képest 2—3 kanál fagyos zsírt és a sütőbe tesszük sülni a hús nagyságához mérten 1—2 óra hosszat. Sót vet a tűzre day. Gyakori öntözgetés mellett végül szépen megpirítjuk. Akkor a pecsenyét kivesszük és lefedve meleg helyre tesszük; legjobb forró víz fölé tenni, hogy ne száradjon ki. Ekkor megcsináljuk a tejfölös levét a következő módon: A tepsiben, ha sokalljuk a zsírt, leöntünk belőle, aztán hozzáadunk vagy 2 merítőkanál vizet és a lesült barna részeket jól felkapargatjuk, hogy szép barna színe legyen és felfőzzük.
A Szeretet lemondóan elfordult, s ekkor megpillantotta a Vidámságot közeledni… odaszaladt hát ismét a parthoz és kiabálva kérlelni kezdte…de a Vidámság gyorsan elhúzott a Szeretet mellett, mert annyira elégedett és olyan boldog volt, hogy észre sem vette a Szeretetet, meg sem hallotta a kérését. Szeretet teljesen magára maradt, s ekkor hirtelen megszólalt egy hang: – Gyere Szeretet, én elviszlek Téged. – s Szeretet látta, hogy egy öregember szólt hozzá. Tanmese a szeretetről. Szeretet annyira hálás és boldog lett, hogy elfelejtette megkérdezni az öregember nevét, s ez csak akkor jutott eszébe, mikor már újra biztonságban volt, de megkérdezni tőle már nem tudta, mert alig értek partot, az öreg máris tovahajózott… Szeretet úgy érezte sokkal tartozik neki, ezért felkereste a Tudást, s kíváncsian kérdezte tőle: – Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem? – Az IDŐ volt, – felelte a Tudás. – Az IDŐ? – kérdezett vissza Szeretet – vajon miért segített rajtam az IDŐ? A Tudás így válaszolt: – " Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a Szeretet. "
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang: Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem? Az IDŐ volt, mondta a Tudás. Az IDŐ? Tanmese az időről és a szeretetről - Asajah. - kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ? A Tudás válaszolt: "Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET! " Jó áramlást a Csodák felé. Merd megélni őket hiszen létezenek! 🙂 Namaste 🙂
Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat. Szeretnéd tudni, mi ebből a tanulság? Mindannyinknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyinkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. TANMESE A SZERETETRŐL - Holdtündér. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban. Addig nem lehetsz boldog, amíg nem tanulsz meg önzetlenül szeretni, és amíg nem találod meg a helyedet a világban. ------------------------------------------------------------------------------------------ "Volt egyszer egy király, akinek vára egy magas hegy tetején állt, és a birodalmára nézett. Az uralkodó annyira népszerű volt, hogy a közeli város lakói minden nap ajándékokat küldtek neki, és születésnapját az egész királyságban megünnepelték. Az emberek szerették, mert közismerten bölcs és igazságos volt az ítéleteiben. Egy napon tragédia sújtott le a városra. A város vize beszennyeződött, és minden férfi, nő és gyermek megőrült.
Csak a király nem, akinek saját kútja volt. Nem sokkal a tragédia után, a bolond városlakók beszélni kezdték, hogy a király különösen viselkedik, az ítéletei nem helyesek, és a bölcsessége színlelés csupán. Néhányan azt is feltételezni merték, hogy a király megőrült. Népszerűsége hamarosan szétfoszlott. Tanmese a türelemről és kitartásról: a pillangó | Gyógyító szeretet. Az emberek már nem hoztak neki ajándékokat, nem ünnepelték a születésnapját. A hegy tetején élő magányos királynak nem maradt senkije. Egy nap elhatározta, hogy lemegy a hegyről és ellátogat a városba. Meleg nap volt, ezért ivott egyet a város kútjából. Aznap éjjel hatalmas ünneplés volt a városban, az emberek boldogok voltak, hogy imádott királyuk visszanyerte a józan eszét.
Ez a tanulságos történet, arról szól, hogy milyen ereje van, ha csupán önzetlen szeretetből segítünk valakinek. Ezek a történetek, mindannyiunkat inspirálnak. Segítenek máshogy látni a világot. Felnyitják a szemünket, felmelegítik a szívünket és a legjobb, hogy tanítanak nekünk valami fontosat. Volt egy Yankel nevű zsidó ember, akinek volt egy péksége, Brooklyn szívében, Crown Heights-ben. Sokszor jártam hozzá és mindig azt mondta, a törzsvevőinek: "Tudja, miért vagyok ma még itt? " Udvariasan megvárta a választ, ami általában a "Nem" volt és folytatta: "Gyerek voltam még, csak egy tinédzser Németországban, amikor elhurcolták a zsidókat… Egy vonaton voltunk, amelyet a nácik Auschwitzba vittek. Éjszaka volt, és halálosan hideg volt a vagonban. A németek néha napokig, táplálék nélkül hagytak minket. Nem volt még takarónk sem, hogy melegen tartson. Hó borított mindent. Hideg szél csapott az arcunkba, minden másodpercben. Több száz emberrel voltunk összezárva, abban a borzasztóan hideg éjszakában.