Lassan bomlik ki a szemünk előtt egy súlyos bosszútörténet, senki ne számítson a szokásos Guy Ritchie-féle poénokra és pörgésre! Színpompás stílusosság helyett itt komor sötétség uralkodik, pergő vágások helyett komótosan vonuló, hosszú beállításokat kapunk, szerethető gazfickók helyett kisszerű arcokat, halott lelkű gonoszokat és egy Supermant. Igen, sajnos a film leggyengébb pontja a főszereplő karaktere, aki megakadályozza, hogy igazán súlyosnak érződjön ez a bosszútörténet, Guy Ritchie minden mesterségbeli tudása ellenére is. Ha ugyanis egy elpusztíthatatlan, mindenkivel fejlövéssel végző, tökéletes akcióhős Jason Statham áll a történet középpontjában, akkor ez sajnos egy B-film marad, hiába a lassan, megfontoltan, hidegen tálalt bosszú. Egy nagyon ügyes kézzel átírt cselekménnyel rendelkező, baromi jól megrendezett B-film, ami nem tudja elérni azt, hogy mi is ugyanolyan komolyan vegyük, mint amennyire ő komolyan veszi magát. Az Egy igazán dühös ember a Magyar Filmadatbázisban! 119 perc, brit-amerikai Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó cikkek: A láthatatlan ember 10.
Egy igazán dühös ember - Szinkronos előzetes (16E) - YouTube
Még egy óra van hátra a filmből, amikor nagyjából kibogozódnak az addig szándékosan csűrt-csavart történetszálak, feltűnik többek között Andy Garcia, a még mindig tehetségtelen Josh Hartnett (Pearl Harbor, A Sólyom végveszélyben) és a remek mellékarc, Jeffrey Donovan (Minden lében négy kanál, Sicario, A vér földje stb. stb. ), így minden együtt áll ahhoz, hogy egy látványos tűzharc végén H végre megnyugvást találjon. Vagy mégsem? Páncélautó nem? Páncélautó igen! Bár valóban nem vérbeli Guy Ritchie film, inkább kommerszebb krimi-heist-akció az Egy igazán dühös ember, rossz szavunk nem lehet rá. Statham jól hozza Stathamet, az akciók, csavarok a helyükön vannak, a karakterek ugyan halványabbak és kevésbé őrültek a megszokottnál, de még ez is belefér. Egyetlen probléma van csak, amit a rutinosabb nézők kiszúrnak majd: a szereplőválasztás alapján sejthető, hogy ki lesz a rosszember és ez egy teljesen logikátlan módon elfecsegett titokkal együtt némileg rontja a film élvezeti értékét. De ne legyünk dühösek: a Ritchie – Statham duó nagy nevekkel – Aubrey Plaza, Cary Elwes, Hugh Grant – kiegészülve jövőre bemutatja a most még cím nélküli ötödik közös (kém)moziját, ami remélhetőleg újra a régi szép Anuta-érzést hozza majd vissza az életünkbe.
És ehhez még csak nem is kell felhasználni a stílusjegyeit, a rá jellemző vizuális és dramaturgiai megoldásokat. Az Egy igazán dühös ember ugyanis nem egy szokványos Guy Ritchie film, hanem egy "diétás" Guy Ritchie film. Bár az intrója ennél jobban már nem is lehetne szerzői (igaz, kicsit szokatlan, mert az ilyen jellegű bevezetők már a sorozatvilág sajátjai), erősen hiányzik a filmből a Ritchie-ség. Nincsenek expozíciós, helyszínekről helyszínekre, szereplőkről szereplőkre pattogó, ún. ugróvágások (jumpcutok), érzelmi pillanatokat, impressziókat megragadó és kimerevítő lassítások, és a cselekmény sem épít sokat a Ritchie-re olyan nagyon jellemző "fenyegető aurás, szellemes, keménykedő privát beszélgetésekre", a verbális játszmákra, amiknek a csattanóit imádják ismételgetni a nézők (Persze van némi szóbeli pöcsméregetés, de nem olyan erőst, mint általában Ritchie filmjeiben). A becenevek azonban maradtak, a főszereplő itt is alvilági figura és a gonoszok is egy társadalmi igazságtalanság eredményei és a történetét is – igaz kicsit máshogyan –, de többszálasítva meséli el.
A produkció elegáns, szinte monokróm színpalettát alkalmaz, míg a zeneszerző, Christopher Benstead tagadhatatlanul Zimmer-szerű, kettős basszusú zenéje folyamatosan fűrészeli az idegeinket, és két órán keresztül tartja is a feszültséget. Akárcsak a főszereplő: H, az Egy igazán dühös ember, mint film is egyszerre magabiztos, profi és igazán hatásos. Francia krimi alapján készült Bár Ritchie és "Az úriemberek" társ-forgatókönyvírói, Marn Davies és Ivan Atkinson sok mindent átalakítottak a sztoriban, de "Az ember haragja" összességében Nicolas Boukhrief 2008-as Le Convoyeur című francia filmjének remake-je, amely egy feszes, 95 perces thriller, melyet Franciaországon kívül kevesen láttak. A felállás ugyanaz, bár jobb, ha homályban marad, tekintve, hogy milyen szórakoztató, ha az új film rejtélyes első órájában H indítékait találgatjuk: Vajon a kormány ügynöke? Bűnözői lángelme? Saját rablást tervez? Vagy azért csatlakozott Forticóhoz, hogy meghiúsítsa a következő rablást? A cím nyilvánvalóan támpontot ad, és idővel Ritchie feltárja az indítékokat: egy szinte katonai pontossággal végrehajtott stratégiai puccsból indul, amely során egy építőmunkásnak álcázott csapat feltartóztatja a Fortico teherautóját, és ellopja a tartalmát, miközben megöli az őröket és néhány civilt is.
Ahelyett, hogy csak felújítaná Boukhrief filmjét, Ritchie inkább saját, eredeti struktúrával áll elő, és a stílus tekintetében a már említett Nolan-féle "A sötét lovag" és Michael Mann Szemtől szembe című thrillerének stílusjegyei keverednek. User Rating: Be the first one!
A Sydney-i Új-Dél-Walesi Egyetem és a Nyugat Ausztráliai Egyetem közös kutatócsoportjának 2017 májusában sikerült mintát vennie a kőzet mélyéből, amelyet a felszínt uraló folyamatok nem alakítottak át. A fúrással a felszínihez hasonlóan az egykori vizes környezetben élt egysejtűek nyomait találták meg, ám érintetlen formában. A 3, 5 milliárd éves sztromatolit hullámos, gyűrt rétegeket alkot, amelyen nagy felbontású elektronmikroszkópos szerkezeti, spektroszkópos ásványtani és kémiai elemzést tudtak végezni. Nyugat australia ősföld. A rétegekben olyan mikroszkopikus pórusokat tartalmazó pirit kristályokat azonosítottak, amelyekben zárványként nitrogént is tartalmazó szerves anyagok, egykori mikrobák maradványai vannak. A szerves anyagok szálas, illetve telepes szerkezetként találhatóak (ez a ma élő mikrobaszőnyegekre is jellemző), azonban hasonlót az erodált, felszínen található kőzetekben nem sikerült megtalálni. A piritkristályokba zárt anyag széntartalmának izotópelemzése is azt mutatta, hogy élő szervezetekből származnak ezek a zárványok.
[1] [2] [3] [4] Fontos lehet még a Pilbara területén feltárt ősi kövületek és mikrobák nyomait tartalmazó kőzetek megismerése asztrobiológiai szempontból is, például a marsi életnyomok keresésében. Épp ezért 2019 szeptemberében a NASA és az Európai Űrügynökség szakemberei is végigjárták a terepet ausztrál kutatók vezetésével, mivel a Mars-missziók egyik kulcskérdése, hogy miként ismerhetik fel az automata járművek az ősi életnyomokat. Az amerikai Mars 2020 rover, illetve az európai ExoMars Rosalind Franklinről elnevezett marsjárója is vizsgálni fogja a marsi kőzeteket az életnyomok után kutatva, ehhez pedig kiváló tanulási lehetőséget biztosított a vörös kőzetekből felépülő ausztrál "marsbéli táj", ahol egy hetet töltöttek el a vizsgálatokkal a két űrügynökség szakemberei. Ausztrália határai, tájai, vízrajza - Diagram. Jegyzetek [ szerkesztés]
Dél-Korea, India, Japán, Kína, Kuvait, Szaúd-Arábia, Thaiföld, Törökország; Hongkong, Kalkutta, Kanton, Mumbai, Peking, Sanghaj, Szingapúr, Szöul, Tokió, Újdelhi. Ausztráliai-alföld, Nagy-Artézi-medence, Nagy-Vízválasztó-hegység, Nyugat-ausztráliai-ősföld, Új-Guinea, Grönland, Hawaii; Murray. Ausztrália, Új-Zéland; Melbourne, Perth, Sydney. Északi-sarkvidék, Déli-sarkvidék (Antarktisz). Európa részei; Észak-atlanti-áramlás. Az Európai Unió tagállamai és fővárosuk; Strasbourg, Vatikán. Brit-szigetek, Francia-középhegység, Londoni- és Párizsi-medence, Mont Blanc, Pennine; La Manche, Rhône, Szajna, Temze. Anglia; Birmingham, Glasgow, Lyon, Manchester, Marseille; Közép-angliai-iparvidék. Alpok, Kaukázus, Lengyel- és Német-középhegység, Szudéták, Cseh-medence, Kelet-európai-síkság, Német–Lengyel-alföld, Kaszpi-mélyföld; Ruhr-vidék, Szilézia; Boden-tó, Dnyeper, Don, Duna–Majna–Rajna vízi út, Visztula, Volga. Oroszország, Svájc; Brno, Frankfurt, Gdańsk, Hamburg, Katowice, Köln, Krakkó, Moszkva, München, Plzeň, Stuttgart, Szentpétervár, Volgográd.