Hollywood-i akták sorozatunk 47. epizódjában az Utolsó tangó Párizsban. Az utolsó tangó Párizsban (1972) Bertolucci álma Bernardo Bertolucci 1970-ben hatalmas közönségsikert aratott Alberto Moravia regényének adaptációjával. A megalkuvó című, a fasizmus polgári gyökereit feltáró alkotás komoly nemzetközi visszhangot kapott, amire nyilvánvalóan Hollywoodban is felfigyeltek, többek közt az a Marlon Brando, akit ekkoriban maga Mario Puzo győzködött, hogy vállalja el regénye filmváltozatának főszerepét, és bújjon bele Vito Corleone bőrébe. Bertolucci-nak ekkoriban volt egy visszatérő álma, melyben az utcán találkozik egy fiatal nővel, akivel aztán felvonulnak egy üres szobába, és ott anélkül szexelnek, hogy egyáltalán ismernék a másik nevét. A rendező sokáig töprengett rajta, vajon milyen tudatalatti ok húzódhat meg az álom hátterében, aztán úgy döntött, bármi is legyen az, megkísérli a mozgókép nyelvén megfejteni a titkot. Miután az ötlet nyomán Franco Arcalli, Bertolucci, és Antonioni állandó forgatókönyvírótársa elkészítette a végleges szövegkönyvet, a rendező rögtön fel is kérte a főszerepekre a Jean-Louis Trintignant-Dominique Sanda színészpárost, akikkel előző, A megalkuvó című filmje is forgott, ám Trintignant visszautasította a lehetőséget a szövegkönyv túlzó és kendőzetlen szexuális tartalmára hivatkozva, és bár Sanda belement volna, épp akkoriban derült ki róla, hogy gyermeket vár, így kénytelen volt nemet mondani.
Ha a pornóra vágyó, infantilis néző és a hármaspontok atyai aggodalmú felelőse még mindig és már megint ugyanabba a kétesen kanyargó utcába sétál be, vajon szigorúan a fejükre kell-e olvasni Bertolucci saját szavait: ez a film igenis "nagyon erkölcsös"? Másfelől viszont: tényleg olyan erkölcsös film ez? És csakugyan semmi köze Bertolucci művészi szándékainak a körülötte támadt sok botrányhoz? Vagy Az utolsó tangó ra is érvényes volna Szilágyi Ákosnak A Hold dal kapcsolatban tett megállapítása ( Filmkultúra, 1982/3. ), mely szerint a botrány éppenséggel a Bertolucci-film saját életéhez tartozik: a mű így, botrányosan (a tudattalanra építve) fogadtatja el magát a befogadóval? Nehéz mindezekre a kérdésekre válaszolni. Nehéz pedig főként azért, mert maga Bertolucci nem segít a válaszadásban. Filmjei tanulságosak; de sokféle tanulságuk csak méginkább elbizonytalanítja azt, aki Bertolucci világára kíváncsi. Sok minden közös ezekben a filmekben. Közös a szándékolt sematizmusuk, egy-egy mondatban összefoglalható történetük.
De maga a közösülés a filmben nem történt meg. ) A másik az a magyarázat, mely szerint jellemzően a szexuális erőszakot még mindig csak akkor hiszi el a közvélemény, ha egy férfi is elismeri azt - amíg csak Schneider beszélt róla, addig a kutyát nem érdekelte a dolog, írja a feminista Jezebel. A harmadik ok pedig az lehet, hogy az utóbbi időben lett érzékenyebb a közvélemény a szexuális erőszakra, ráadásul az ügy bele is illik a színésznőket terrorizáló és kihasználó rendezők hosszú sorába, Hitchcocktól kezdve Kubrickon át Lars Von Trierig. Igaz, Hitchcock brutális bánásmódja is ismert volt a Madarak forgatásakor Tippi Hedrennel, mégis átlag négyévente újra körbemegy a világsajtón, szóval a Slate már most figyelmeztet, hogy ne lepődjünk meg, ha 2020-ban újra Bertoluccival és Schneiderrel lesznek tele az újságok. Megszólalt az össztűzbe került Bertolucci is, aki félreértésnek nevezte az ügyet: "Egyesek azt hiszik, hogy Maria nem tudott arról, hogy a jelenetben nemi erőszak lesz, ami nem igaz.
D. W. Griffith és sztárja, Lilian Gish nevéhez fűződnek az olyan klasszikus "ártatlanlány"-filmek, mint a Letört bimbók ( Broken Blossoms, 1919) vagy az Árvák a viharban ( Orphans of the Storm, 1921). A '30-as években aztán elindult az anyafilmek divatja, "amely egyaránt népszerű volt Hollywoodban, valamint a későbbiekben Japánban, haha-mono néven. A II. világháború idején vált közkedveltté a bátor, független nőtípus, elsősorban Barbara Stanwyck, Bette Davis és Joan Crawford figuráinak köszönhetően. Az eleinte többnyire nagypolgári környezetben játszódó melodráma a '30-as, '40-es években élte fénykorát. " Ebben a műfajban bukkantak fel a mozitörténet legnagyobb női sztárjai, rendezőegyéniséget azonban a műfaj mindössze egyet adott a filmtörténetnek: "az amerikai Douglas Sirk '50-es években készült alkotásaiban a melodráma keretein belül maradva nyújt kíméletlenül pontos társadalomrajzot az elidegenedett, rasszista, képmutató középosztályról". A melodráma a hatvanas évek óta sokat veszített korábbi rangjából, s a kifejezés – melodráma, melodramatikus – a már-már ízléstelenül érzelgős, szenvelgő mozi szinonímájává vált.
A most vihart kavaró interjú sem új, három évvel ezelőtt hangzott el egy College Tour című holland tévés talkshow-ban. Ebben Bertolucci elmondta, hogy a vajas jelenet nem volt benne a forgatókönyvben, hanem ketten találták ki Brandóval, amikor együtt reggeliztek, ám Schneidert nem avatták be, mert a rendező azt akarta, hogy ne színészkedjen, hanem a valódi érzéseit mutassa: "Azt akartam, hogy Maria érezze, és ne eljátssza a megaláztatást és a dühöt. A nő, és nem a színésznő reakcióját akartam megmutatni. " Bertolucci bevallotta, hogy szörnyű dolog volt, amiért nem szóltak Schneidernek a vajról, és utólag sem sajnálja, ami történt, bár bűntudata azért van: "Ha az ember filmet csinál, és meg akar teremteni valamit, teljesen szabaddá kell válnia" - indokolta a döntését, és ezen még az sem változtatott, hogy jól tudta, Schneider neheztel rá az eset miatt. Ne aggódj, ez csak egy film! Ezt a hároméves műsorrészletet töltötte fel november 23-án a YouTube-ra egy spanyol nonprofit szervezet, és ezt kapta fel hirtelen a Twitter, és ezt kezdték el osztani egymás után a filmsztárok.
#124 - Az igazi tepertős - töpörtyűs pogácsa recept - YouTube
Van már egy tepertős pogácsa, – vagy ha jobban tetszik töpörtyűs pogácsa – recept az oldalunkon, az alábbi leírás azonban valamennyire eltér tőle. Élesztővel és rum hozzáadásával készítjük a tésztát. Hagyományos nassolnivaló a pogácsa, borozgatáshoz, sörözéshez kiváló! Disznótor idején még sokan kisütik a zsírszalonnát, kinyomják belőle a zsírt, a visszamaradó töpörtyűvel azonban – mivel nem szeretik. Nem tudnak mit kezdeni. Tévedés! Omlós töpörtyűs pogácsa receptje Hozzávalók 60 dkg liszt, 20 dkg töpörtyű, 2 dkg élesztő, 10 dkg zsír, őrölt bors, 3 dl tejföl, 3 cl rum, 2 tojás sárgája, 1 tojás, só. Elkészítése Az élesztőt 10 dkg liszttel, kevés langyos vízzel elkészítjük, letakarva megkelesztjük. A töpörtyűt ledaráljuk és összedolgozzuk a langyos zsírral. A durvára szitált lisztbe morzsoljuk a bekevert töpörtyűt, megsózzuk, borssal fűszerezzük. Hozzáadjuk a tejfölt és a rumot, valamint a megkelt kovászt és a tojások sárgáját. Jól összegyúrjuk és hideg helyen 2-3 órát pihentetjük. Pogácsaszaggatóval (megfelelő méretű pohárral) kiszúrjuk, felvert tojással megkenjük, forró sütőben megsütjük.
keresd fel a Pénzcentrum megújult személyi kölcsön kalkulátorát. (x)