Endogénné válva (a szervezetben keletkezett, ott belül megjelenő vírusként) saját genomjukat integrálják a gazdaszervezet (host) genomjának származéksorába (germline) úgy, hogy ettől kezdve a gazdaszervezet leszármazottai is öröklik ezt a vírust. Ami a B. 1 variánst illeti, az ezzel szembeni neutralizáló antitestes válaszok a Pfizer-BioNTech- és a Moderna-vakcinák esetében voltak a legmagasabbak. Eközben a Johnson & Johnson- és az AstraZeneca-oltás váltotta ki a legalacsonyabb semlegesítő aktivitást a variáns ellen. Ellenanyagválasz részleges vakcináltság esetén A következőkben a kutatók azt nézték meg, hogy milyen a kétdózisúakból csak egyetlen oltás után az ellenanyagválasz, összehasonlítva azzal, amikor az egydózisú J&J-vakcinát alkalmazták. Teszteltük, van-e még antitestünk covid után - EREDMÉNY. Az mRNS-vakcinák esetében megfigyelhető volt a tüskefehérje ellenében mutatkozó antitestkötő titer, már az első dózis után. Ezzel szemben az AstraZeneca első dózisa esetében azt figyelték meg, hogy 42 egyén közül 5-nél, a Johnson & Johnson esetében pedig 13 egyén közül 1-nél a vakcinálás első dózisa után nem mutatkozott ellenanyag.
Illetve azt sem tudjuk még mennyiségileg meghatározni, hogy a mérhető ellenanyag-mennyiség mekkora része úgynevezett neutralizáló antitest, vagyis semlegesítő ellenanyag, amely a betegség ellen védő antitest. Leegyszerűsítve, koronavírus-fertőzés esetén ezek az ellenanyagok mintegy letakarják a vírus azon részeit, melyek a fertőzőképesség szempontjából lényegesek. Jelenleg folyamatban van ilyen tesztek kifejlesztése, forgalomba hozatala, ami az összes mérhető ellenanyag közül számszerűsítve megmutatja a neutralizáló ellenanyagok számát. Várhatóan ezek a tesztek lesznek igazán informatívak. Jelenleg tehát sem a celluláris, vagyis sejtes immunitás mértéke, sem a neutralizáló ellenanyagok pontos szintje nem mérhető. Ami biztos, az az oltóanyag gyártása során végzett, a vakcinák klinikai fázis tesztek alapján meghatározott hatásossága. Így tehát azoknak sem kell aggódni, akik a jelenleg forgalomban levő antitest tesztek alapján alacsonyabb számú ellenanyagot produkálnak. Fontos, hogy mindig a tesztet végző labor mérési zónáit kell alapul venni, ez minden leleten fel van tüntetve, ezekben laboronként eltérések lehetnek.
Ez utóbbi akár a gyógyulást követően is kimutatható. Maga a gyorsteszt azonban nem ad információt arról, hogy a vérben milyen mennyiségű IgG termelődött, kialakult-e a védettség, megfelelő-e az immunválasz, így ez is csak a fertőzöttség megállapítására alkalmas. Ez a megoldás is egy gyorsteszt, szintén egy egyszerhasználatos tesztkazetta segítségével működik, és a Covid – 19 vírus tüskefehérjéje ellen, a szervezet által termelt ellenanyagokat mutatja ki. A legösszetettebb a harmadik módszer, az ellenanyagszint-mérés. Ez vénás vérből történik egy laboratóriumi körülmények között. Az elemzés után az adott labor egy mutatószámmal (AU vagy U) adja meg, hogy a vérben milyen mennyiségű, S fehérje ellen termelt IgG van jelen. Az IgG védettségi szint fokmérője labortól függően 50 AU vagy 1U lehet: ha ettől magasabb ellenanyagszintet mérnek a vérben, akkor a védettség igazolható. A jelenlegi gyakorlatban a laborokban a Covid–19 tüskefehérjéje (S) elleni, szervezet által termelt IgG szintjét mérik.
A vállalati összköltség jele TC (Total Cost). Az összköltséget (más költségfajtákhoz hasonlóan) a vállalat által előállított javak kibocsátásának függvényében is felírhatjuk:. (Gyakori egyszerűsítés, hogy csak egy jószág van, ekkor. ) Fontos megállapítás, hogy a profitmaximalizáló tényezőkombináció egyben az adott kibocsátási szinten költségminimalizáló is, valamint hogy az összköltségfüggvény – a termelési függvényhez hasonlóan – minden információt hordoz a vállalat technológiájáról. Ennek oka a profitmaximalizálási és a költségminimalizálási feladat kettőssége. A költség a vállalat-gazdaságtanban és a számvitelben [ szerkesztés] A vállalat-gazdaságtan és a számvitel élesen szétválasztja a költség, a ráfordítás és a kiadás fogalmát; ráfordítás alatt minden olyan tételt értenek, ami a vállalkozások eredményét csökkenti, kiadás alatt pedig a ténylegesen felmerült kifizetéseiket. A lehetőségköltség (lásd lejjebb) kivételével minden költség ráfordítást jelent és előbb vagy utóbb kiadással jár, de fordítva ez a megállapítás már nem áll fenn.
Az önköltség a termékhez (szolgáltatáshoz) kapcsolódó közvetlen költségek és a felosztott közvetett költségek összegeként adódik. (A közvetett és közvetlen költségek definícióját lásd lejjebb. ) Az önköltségszámításra egyebek mellett azért van szükség, mert a Számviteli törvény alapján a saját termelésű készleteket a vállalkozásoknak (közvetlen) önköltségen kell nyilvántartaniuk. Ugyanez a törvény előírja, hogy a vállalkozásoknak az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot kell készíteniük. Az önköltségszámítás legnagyobb hátránya, hogy a közvetett költségeknek az előállított termékek (szolgáltatások) közötti felosztása alapvetően önkényesen történik, így előfordulhat, hogy a kapott önköltség nem mutatja meg a termék (szolgáltatás) valódi értékét. A költségek csoportosítása [ szerkesztés] Lehetőségköltség [ szerkesztés] Részletesebb leírását lásd a Lehetőségköltség című szócikkben. A lehetőségköltség ( alternatívaköltség, angol opportunity cost) különleges költség, amely abból adódik, hogy egy gazdasági tevékenység választásakor lemondunk más, ugyancsak nyereséggel kecsegtető lehetőségekről, alternatívákról.
A határköltségfüggvény a termeléselmélet modelljében a vállalatok profitmaximalizálása során jut fontos szerephez. Átlagköltségek [ szerkesztés] Átlagköltségnek vagy fajlagos költségnek (jele AC) egy "átlagos" kibocsátott jószágegységre jutó költséget nevezünk. Egyjószágos modellben az átlagköltség az összköltség és a kibocsátás hányadosaként határozható meg: Beszélhetünk átlagos (fajlagos) változó költségről és átlagos (fajlagos) fix költségről is. Egyéni és társadalmi költségek [ szerkesztés] Közvetlen és közvetett költségek [ szerkesztés] A számvitelben és a vállalat-gazdaságtanban közvetlen költségnek hívjuk mindazt a költséget, amelynél meghatározható, hogy a vállalat által előállított melyik termékhez vagy szolgáltatáshoz és milyen mértékben kapcsolódik. Ilyen lehet például az alapanyagok beszerzési költsége. Közvetett költség ennek megfelelően minden olyan költség, amely nem áll közvetlen összefüggésben egyetlen, a vállalat által gyártott termékkel vagy szolgáltatással sem. Ilyenek például a vállalat fűtési költségei.
Egy termelő vagy szolgáltató költségeinek azon része, amely nem függ (közvetlenül) az aktuálisan előállított termék- vagy szolgáltatás-tömegtől, azaz amit a szervezetnek a tevékenységtől függetlenül mindenképpen ki kell fizetnie. Ilyenek az aktuális bér jellegű kiadások, és a rezsi jellegű kiadások zöme. A kórházak esetében fix költség például a bér, az őrzés-védés díja, és fix költség a villanyszámla nagyobbik része is, amit például világításra költenek.