Könnyek az Esőben. Mint Rutger Hauer (nem jobb), saunters sokkal hangsúlyosabban be a történet, ahogy fejét Másolat Roy Batty, a kép alakul ki, még mindig több. Kísért líraiság kezdődik pulzáló el együtt Vangelis' borda remeg techno pontszámot, míg Jordan Cronenweth van filmművészet hozza Scott mesteri látomásod az élet, a fő karakter egy, meg minden. Vizuális, hallási, pompa, sötét thematics - szóval, mit is jelent embernek lenni? - Valóban, göndör, mint egy csodálatos filmes eredmény. Számos darabok a film ott vannak, mind a rajongók, de Scott Final Cut az egyik, hol volt teljes művészeti központ, valamint a bozót munka az egész fórumon szó szerint lélegzetelállító. Szárnyas fejvadász 1982 relatif. 10/10 jocosta3 A film története nem sok, viszont találtam egy részét zavaró. Utána néztem kiderült, hogy láttam, ahogy a "Final Cut", amely egy teljesen más a vége, valamint a különböző következményeit a színházi kiadás. Én nem értem azokat a következményeket, nem szükséges, hogy néz ki a végét online. Hogy ez azért van, mert a film zavaros vagy, hülye vagyok, nem tudom megmondani.
Egy másik ok az lehet, mert túl lassú azoknak hoztam fel a Star Wars; vagy csak túl unengaging azok számára, nézi a gyilkos-rejtély terv (emlékszem, egyszer olvastam, hogy az eredeti változat volt a Ford egy Marlowesque voice over). Szárnyas fejvadász 1982. Lenyűgöző film, ami egy kellemes, különleges hatások, valamint a tisztességes teljesítményt Ford. De persze nekem az igazi öröm volt Roy "Meghalsz" a beszéd végén. Ha volt egy Oscar-díjat a legjobb beszéd a film nyerte volna könnyedén!
Nem is csoda, hogy a három zürichi felújítás közül ( L'Orfeo - Il ritorno - Poppea) ez aratta a legnagyobb közönségsikert. Ez annak is köszönhető, hogy dallamvilága már sokkal jobban közelít ahhoz a stílushoz, amit a mai fül értékelni képes. 1977 januárjában mutatták be a Poppeát Zürichben, de megint csak nem egy eredeti, ottani előadás felvételét látjuk, hanem egy azon az előadáson alapuló operafilmet, amelyet 1979 januárjában, Bécsben rögzítettek, bár a hangfelvétel a zürichi operaházban készült. Puristák (ortodox régizenészek) már akkor panaszolták, hogy miközben Harnoncourt olyan autentikusságra törekszik, amilyenre csak lehet, a színpadi megvalósítások messze vannak a barokk ideáltól. Még inkább így van ez a film esetében, hiszen Ponnelle olyan lehetőségeket is kihasznál, mint a közelképek, alsó kameraállás, valamint a szereplők mozgatása, és az egymással való szóbeli vagy testi érintkezéseik bemutatása is egészen modern, következésképp filmszerű elvek szerint történik. Monteverdi - poppea megkoronázása. De talán így is kellett ezt, az autenticitásra való törekvés helyett sokkal jobban szolgálta Monteverdi operáinak ügyét egy olyan előadás, amely a drámai jelleget kidomborító, a modern közönség igényét szolgáló módon mutatta be a remekeket.
Főképp azonban az igazolja itt ezt a koncepciót, hogy néhány rendezésbeli túlzást leszámítva - mivel a mű szövegében és zenéjében is jelen vannak azok a mozzanatok, amelyek ezeket a megoldásokat lehetővé teszik - koherens színpadi-filmes alkotás jöhetett létre. A zene, mint az olasz barokk operák általában, vázlatosan lejegyezve maradt fenn, Haroncourt volt az, aki a töltőszólamok megírásának feladatát és a hangszerelést magára vállalta. A vonóskar mellett furulyák is szerepelnek, melyek főleg a szerelmi szál zenei jellemzését segítik, valamint pommerek, ezek a harcias, vagy a gúnyos, komikus jellegű jelenetekben játszanak. Poppea megkoronázása – Opera. Tipikus túlrendezési ötlet, amikor "belejátszanak" a képbe. A színpadra állítás az egész vállalkozás trilógiajellegébe illeszkedik. Ugyan az a színpadkép, a díszletépület most fényes palota, a szereplők enyhén az ókort idéző, vagy barokkos öltözékekben pompáznak. A szokásos Virtú, Fortuna, Amore felállású prológus után Ottone jeleneik meg a színen. Paul Esswood alakítja, stílusosan, természetesen.
Claudio Monteverdi – Bella Máté: Poppea megkoronázása Monteverdi utolsó színpadi műve 1642-ben született, tehát az operaműfaj hajnalán. Szokás az első igazi operaként említeni a hetvenöt éves mester zenéjét, melyet akkor és azóta sokan méltattak eredetisége, dallamossága, valamint a karakterek emberi vonásának sokrétű ábrázolása okán. Mindebből kitűnik, hogy a Poppea korszerűsége mit sem változott az évszázadok során. A darab rendhagyó formában szólal meg az Eiffel Műhelyházban: Bella Máténak az Opera felkérésére készült, újrahangszerelt, kortárs zenei elemekkel dúsított átiratában lesz látható Almási-Tóth András rendezésében.