A napokban szokásos szeánszomat tartottam, ahol is nagyon sok gyászoló volt jelen. Ilyenkor nem hívom a lelkeket hanem ha éppen abban a pillanatban, amikor én befogadó vagyok, neki pedig engedélye van, akkor tud jönni és elmondani, amit itt a földön már nem tudott. Egy öt éves Kisfiú lelke keresett fel. Hírtelen gombócot éreztem a torkomban, mit keres egy öt éves gyerek odaát? Üzenet a túlvilágról videa. Majd szelíden megnyugtatott. Kérlek az Anyukámnak szeretnék üzenni. Parancsolj mondtam Neki én. Soha nem tudom előre, hogy az adott lélek halálát mi okozta, azt akkor mutatják meg nekem, amikor megkeresnek a lelkek. A Kisfiú tovább mondta… Kérlek mond el Anyukámnak, hogy tudok már labdázni és mond el Neki, hogy már nem fáj semmi, ne sírjon, engedjen el mert tudtuk, hogy nekem csak öt év járt a Földön, köszönöm neki, hogy fogta a kezemet halálom pillanatában, és köszönöm Neki, hogy Ő volt az Anyukám! Itt ennél a résznél sírásba törtem ki, egyrészt nem értettem, mi is történhetett vele, de éreztem, hogy zsibbadnak a lábaim amíg vele beszélek.
A halál közeli élmények második legfontosabb üzenete az elsővel szorosan egybekapcsolódik: az átlépés, a szellemi világban való létezés megtapasztalása következtében a félelem okafogyottá válik. Az ember megtapasztalja, tudatosítja magában, hogy halál – elmúlás értelemben – valójában nincs is, hanem átlépés van egyik dimenzióból a másikba, a földi síkról a szellemi világba. A halálból "visszajött" emberekből teljesen elmúlik a halálfélelem. Belőlük lehetnek és lesznek is a leghitelesebb kísérők, akik segítik a másik világba készülőket félelmeik legyőzésében, a békés, tudatosabb átlépésben. Könyv: Üzenetek a túlvilágról (Theresa Cheung). "Ha valaki átéli a halált, mint ahogy én is átéltem, akkor tudja valójában, hogy egyáltalán nincs is halál. Az ember csupán átmegy egyik életéből a másikba…" (egy halál közeli élményt átélt ember vallomása) A harmadik nagy hozadéka a túlvilági élményeknek az, hogy aki járt "odaát", visszajőve más ember lesz, teljesen megváltozik lelkisége, szellemisége, a világhoz és emberekhez való hozzáállása. Ezek az emberek magasabb morális szintre kerülnek, javul az önértékelésük, sokkal elfogadóbbak, megértőbbek lesznek embertársaikkal szemben, mint az élményt megelőzően.
A bútor sem vetemedik egész nap. Mivel magyarázzuk a sok furcsa dolgot (szellemek érzékelését), mikor már minden logikus, reális, ésszerű ötletből kifogytunk? Könyv: Üzenet a túlvilágról (Novák Béla Dénes). Az asztrális sík összekötő kapocs a földi lét (fizikai lét) és a szellemvilág között – túlvilágnak is hívják. A szellemek, akiket mi látunk, vagy érzékelünk, ezen a síkon tartózkodnak. Azonban nem csak szellemekkel találkozhatunk itt – rengeteg entitás megtalálható az asztrálsíkon. Nézzünk szét! Folytatás →
LELKIPATIKA Amikor a szív nem ver tovább, a vitális működés leáll, mert nem kerül vér az agyba, a májba és a vesékbe. Az élet véget ér. Aki hisz a túlvilági létben, úgy véli, hogy az egyén személyisége vagy tudata tovább él a test halála után. A továbbiakban 7 olyan üzenetet olvashatsz, amely megváltoztatja a felfogásodat az élettel kapcsolatban. Ezek lennének az üzenetek: Az egyik legmeghatóbb történet egy MC Neal nevű nő története volt. Halálközeli élményben volt része, és az ebből levont tanulság drágább volt, mint bármi más az életében. Kajakozás közben találkozott a halálközeli élménnyel és abban a pillanatban jött rá, hogy mi a legfontosabb az életben. Ezt a tapasztalatot felhasználva élte meg a fia halálát is, mert tudta, hogy a halál valami nagyon szépnek és békésnek a kezdete. Abban a pillanatban értette meg, hogy a legszörnyűbb dolgok is vezetnek valami széphez. 4 üzenet a túlvilágról, ami megváltoztatja az életed | nlc. Szólj hozzá Te is! OLVASS TOVÁBB! 7 kristály, ami felerősíti az intuícióidat és aktivizálja a harmadik szemedet A kristályok különböző rezgésszinttel rendelkeznek és vannak olyanok, amelyek aktivizálják a harmadik szemet, illetve felerősítik a me... LELKIPATIKA 5 módszer arra, hogy meghalld a belső hangodat - Erősítsd a megérzéseidet!
Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy ha véleménye szerint szellemtevékenységre utaló jelek vannak a lakásban, akkor olvasson a témába vágó könyveket, weblapokat – így csökken a félelem. Sok szellem pont a félelmünkből merít erőt – ne hagyjuk. Az is nagyon félelmetes tud lenni, mikor nem történik semmi, nem látjuk és nem halljuk a szellemet, csak érezzük, hogy nem vagyunk egyedül a szobában. Ilyenkor kedvesen és határozottan el kell küldeni a szellemet: kérjük meg, hogy menjen ki és hagyjon minket békén – lehet hangosan, vagy gondolatban is, de a kimondott szónak nagyobb a súlya. A legtöbb esetben megremeg az ajtó vagy az ablak, de utána érezzük, hogy megnyugszik a lelkünk, mert távozik a szellem. Vannak persze bonyolultabb esetek is, de erről már írtam… Időnként megmagyarázhatatlan dolgok történnek velünk. Mintha hangokat hallanánk. Beszédet, amit vagy értünk, vagy nem – sokszor nem is a mi nyelvünkön szól. Mi lehet ez? Akik elutasítják a szellemvilág létezését, szerintük biztosan skizofrénia.
Biztosan vannak, akik az ékszereket eladják, de ha valaki nagyon közel állt hozzánk, legtöbbször kincsként őrizzük, rakosgatjuk és használjuk a szeretett személy örökölt ékszereit. Nagyon sok embert foglalkoztat az a kérdés, hogy mi történik velünk azután, ha meghalunk, ha befejezzük a jelen földi életünket. A halál pillanatában csak a testünk hal meg, lelkünk visszatér a szellemvilágba. A halál akkor következhet be, ha a testet a szellemmel összekötő perisprit elszakad. Gyakran hallani olyan esetekről, mikor valaki visszatér a halálból. A halálból nincs visszatérés. Ha valakinek eljön az ideje, akkor már nem térhet vissza, vagyis ha a szellem már lekapcsolódott a testről. Ha valakinek halálközeli élménye van, akkor az azt jelenti, hogy a lelke kilépett már a testből, de a kettőt összetartó láthatatlan fonál (peresprit) még nem szakadt el. Lehet, hogy az illető már látja fentről saját testét és vissza is tér bele – de ez csak akkor lehetséges, ha a fonál nincs elszakadva. Ellenkező esetben már nincs visszaút.
Nem szerveztek demonstrációkat, nem dobálóztak kővel, vagy házi készítésű rakétákkal, kézigránáttal, Molotov-koktéllal. Semmi ilyesmit nem csináltak. Próbálták folytatni életüket, újrakezdeni, dolgozni, ahogy azelőtt. Mások hajóra szálltak, hogy hosszú tengeri utazás után, őseik földjén az angolok megöljék, börtönbe, vagy internáló táborba zárják őket, vagy egyszerűen csak visszafordítsák hajóikat Németország felé. Sokan eleve ott maradtak Németországban, mert nem volt hova menniük. Abraham nagybátyám Bergen-Belsenben született. De nehogy azt hidd Virág, hogy akkor. Két évvel a háború vége után, ezerkilencszáznegyvenhétben. Még mindig ott voltak. El tudod ezt képzelni? Rubin eszter fia meghalt 2019. Nem volt hova menniük. Csak ezután jutottak ki Izraelbe. Abraham bácsikám születési anyakönyvi kivonatában ez áll: Bergen-Belsen 1947. Az ilyesmi rányomja a bélyegét az ember egész életére. És a halálára is. Pedig tényleg megpróbálták. Felépítettek egy új, igaz, erős alapokon nyugvó életet egy észak- izraeli moshav-ban. Zöldellő avokádó, narancs és pomelo ligetek fái alatt nevelték fel három gyermeküket.
– Ne aggódj! – próbá lok lelket önteni belé. – Az antiszemiták legnagyobb része, legalább kilencvenöt százalékuk egyáltalán nem akar megölni minket. Csak az van, hogy a maradék öt százaléktól olyan rosszakat hallanak rólunk, hogy mégis kénytelenek lesznek rá. –Ugyanígy vannak a muszlimok is – feleli Gyuri. – Csak náluk kicsit más a százalékos arány. Pont fordított. Erről jut eszembe, van még a múltkori marokkói levesből? Jól fog csúszni a brownie-ra. – tányér fölött elmereng – Kár, hogy az iszlám szélsőségesek imádnak háborúzni. Sosem nyugszanak, mindenáron földdel akarják egyenlővé tenni Izraelt. Nem fogod elhinni Virág, de apámnak az a hátborzongató elképzelése, amit előszeretettel hangoztat, hogy a zsidóknak nem szabad magukat megvédeni. Mert akkor a világ haragudni fog ránk, és még azt gondolják rólunk, hogy meg akarjuk magunkat védeni. Rubin eszter fia meghalt magyarul. Az meg ugye nem vetne ránk túl jó fényt. Még azt hinnék, hogy azt hisszük magunkról, hogy mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint a többi. Ugyanolyan nép, akiknek pont úgy joga van saját országhoz, és a saját ország védelméhez.
"Elküldtem a kéziratot egy kiadónak, és azonnal válaszoltak, hogy 'kérjük'. Sosem tanultam az írást, soha életemben nem írtam az asztalfióknak, még egy novellát sem írtam meg soha. De ez a történet már nagyon régóta bennem volt – a kisfiam halálálról van szó. Minek szenved, aki nem bírja | Klubrádió. " Ízek, imák, szerelmek pesti zsidó módra Eszter újszülött kisfiának tragikus elvesztése első hallásra semmiképpen sem az a téma, ami egy színes-rajzos nyári történet vezérfonala lehetne – a regényt viszont éppen az teszi érdekessé, hogy sokkal töb érzelmi mélységet és magasságot, játékot és komolyságot mutat be, mintsem hogy a cuki borítóval azonosíthassa bárki. "Tudtam, hogy meg kell írnom, de nem voltam még elég rosszul. Aztán egyszeriben elég rosszul lettem ahhoz, hogy semmi másra ne legyek képes, csak az írásra. Aztán jöttek a családi történetek. És egyszercsak már nem is szomorú volt a történet, hanem vicces is, mint maga az élet" – mondja Eszter. "Az ételek és az evés pedig annyira fontos részei az életemnek és a családom életének, hogy ezen keresztül még színesebben, még érzékletesebben tudok mesélni rólunk, és tulajdonképpen a zsidóságról is.