A véletlennek nincs fegyelme. Ezért lesik ők a véletlent, és hosszas bevezetés nélkül, rögtön melléje szegődnek. Nincs tervük, vázlatuk, mintájuk, nem kész öltözetben lépnek a váratlan elé. Fejest ugranak a sötétbe.
Hugo kilenc regényt írt. Az emigráció alatt születtek a legismertebbek. Regényei nem szórakoztató írások, hanem szinte mindig eszmék szolgálatában állnak. A hősköltemény, a természet erőivel, a társadalommal, a fatalizmussal való küzdelem mindig közel állt Hugóhoz. A nyomorultak történelmi, társadalmi–filozófiai regény, az író mélyen humanista eszméinek és az emberi természetről vallott nézeteinek megnyilatkozása. Hugo nagy jelentőséget tulajdonított a regénynek, írói munkássága csúcsteljesítményének tartotta. Victor Hugo - 5 - 365 idézet • Idézetek minden témában. Képviselőként aktív szerepet játszott a politikai életben. 1845. április 15-én Lajos Fülöp király vikomt rangban felvette a főrendbe, s így bekerülhetett az eléggé konzervatív Felsőházba. Az alkotmányozó és a törvényhozó nemzetgyűlésben felszólalt a szegénység, a társadalmi kirekesztettség ellen, a nők és gyerekek emberi jogaiért, a halálbüntetés eltörléséért, a sajtószabadságért, az ingyenes és világi oktatásért. 1851 és 1870 között politikai emigrációban élt Belgiumban, Jersey szigetén, végül Guernsey szigetén, Saint Peter Portban.
- Aztán miért ragaszkodik olyan nagyon az élethez? - Ó, ezer okom van rá! - Miféle okok, ha szabad kérdeznem? - Hogy mifélék? Hát a levegő, az ég, a reggel, az este, a holdvilág, a csavargó cimboráim, a viháncolás a cafkákkal, a szép párizsi épületek tanulmányozása, három vastag könyv megírása, az egyik a püspök és a malmai ellen meg tudom is én, mi még. Anaxagorasz azt mondta, hogy ő a napot csodálni jött a világra. Én meg olyan szerencsés vagyok, hogy reggeltől estig egy lángésszel lehetek együtt: saját magammal, és ez fölöttébb kellemes. Életének nagy ügye az volt, hogy gyűlölte az emberiséget. Gyűlölete kérlelhetetlen volt. Világosan látta, az élet rettenetes s nem egyéb, mint csapások sorozata. Királyok ülnek a nép nyakán, háborúk gyötrik a királyokat, pestisbe rohan a háború, éhínség követi a pestist, s az egész együtt vészes ostobaság. Világosan látta, hogy a létezés puszta ténye már magában véve büntetés. Látta, hogy a halál megváltás, tehát ha beteget hoztak elébe, ő meggyógyította.
Móra Ferenc: Anyának Álmomban az éjszaka aranykertben jártam, Aranykertben aranyfán aranyrigót láttam, Aranyrigó énekét a szívembe zártam. Ahány levél lengedez szélringatta ágon, Ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon, Édesanyám fejére annyi áldás szálljon. Jankovich Ferenc: Köszöntő Egy fényes kismadár Torkát megnyitotta. Halljátok, így dalolt A kismadár torka: Egy csokor színes szó, Mint egy csokor virág. Fogadjátok tőlünk Kedves Édesanyák. Buczkó Mária: Aludj édes anyukám Nézd csak! Nézd csak babukám! Elaludt az anyukám! Ne mocorogj! Maradj szépen csendesen a babaszéken! Én is melléd ülök halkan, álmát nehogy megzavarjam. Anyák napi dalok gyerekeknek teljes film. Ugye tudod babukám, fáradt az én anyukám. Mindig olyan sok a dolog, egész nap csak sürög, forog. Odamegyek csendesen, halkan, Betakarom,... így ni, lám, aludj, édes anyukám! Megcsókolom a két szemét, had álmodjon sok szép mesét. Így altat el ő is engem, őrzi álmom halkan, csendben. Látod, látod babukám, ilyen az én anyukám. Szeretem is nagyon, nagyon! Szavát mindig megfogadom.
Köszöntelek szívből Téged! Ki sem mondom, mégis érzed, "nincs rá szó nincs fogalom:" Anyukám! Szeretlek nagyon! Évről-évre nagyobb vagyok, Nőnek velem gondok, bajok, Azért növünk mi gyerekek, Elférjen bennünk a szeretet! Anya mit adhatnék Neked? Csupán annyit ígérhetek, Egyszer én is szülő leszek, S tovább adom mit kaptam Tőled! Anyák napi versek - gyerekversek.hu. Köszöntelek szívből Téged… Weöres Sándor: Búba éneke Ó ha cinke volnék, Útra kelnék, Hömpölygő sugárban Énekelnék — Minden este Morzsára, buzára Visszaszállnék Anyám ablakára. Ó ha szellő volnék, Mindig fújnék, Minden bő kabátba Belebújnék — Nyári éjen, Fehér holdsütésen Elcsitulnék Jó anyám ölében. Ó ha csillag volnék Kerek égen, Csorogna a földre Sárga fényem — Jaj, de onnan Vissza sose járnék, Anyám nélkül Mindig sírdogálnék. Zelk Zoltán: Este jó Este jó, este jó este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó. Ég a tűz, a fazék víznótát fütyül bogárkarika forog a lámpa körül. A táncuk karikás, mint a koszorú, meg is hal egy kis bogár: mégse szomorú. Lassú tánc, lassú tánc táncol a plafon, el is érem már talán, olyan alacsony.
Körülötte nagy a csönd. Mintha vihar az égen! Villám csillan szemében. De megbékül csakhamar. Elvonul a vihar. Kiderül a borús ég. Édesanyám szeme kék. Újra, újra, újra kék! DALOK, VERSEK GYEREKEKNEK. Gyulai Pál: Édesanyám névnapján Keresek virágot, pirosat fehéret. Bokrétába kötöm s odaadom néked. Nem is kívánok én érette egyebet, csak hogy édesanyám ölelj meg, csókolj meg. Lukács Angéla: Csak egy van... Sok-sok levél van a fán, Mind hasonló forma, Milliónyi levél közt Mégsincs két egyforma. A Földön sok gyerek él, milliárd is megvan, De az egész világon Belőlem csak egy van. S ha egy nagy tér közepén Tenger gyerek állna, Közöttünk az anyukám Mégis rámtalálna. Donkó László: Megköszönöm Ma aranyosabb a nap, ezüstösebb a világ vidámabbak a rigók, színesebb mind a virág, ma áldóbbat fúj a szél, szívemben több az öröm, hogy boldog vagyok, anya, néked ma megköszönöm! Donkó László: Vers anyámnak Odaállok elé, meghatottan, szépen, még a kék is kékebb ma a fényes égen. A virág a mezőn illatosabb máma, pillangókat röptet szarkaláb, a mályva... Csokorba kötöttem szavaimat régen, elmondani mégis oly nehéz most nékem.
Ne lapíts szét, ez fáj! – szólt egy panaszos, vékonyka hang. – Ne haragudj – mondta az angyalka és megpróbált nem mozdulni többet – nem akartalak bántani, csak egy kis fényt szerettem volna találni. – Fényt? Minek neked fény? – kérdezte a vékonyka hang. – Hát – kezdett bele az angyalka bizonytalanul – mert félek a sötétben. – Én is. – mondta a vékonyka hang tulajdonosa szomorúan. Egy darabig csend volt. Nem szólt sem az angyalka, sem a morgó hang sem a vékonyka hang tulajdonosa. Majd egyszer csak a nagy, fekete sötétség mintha mozogni kezdett volna, s a távolból morajlás hallatszott. – Jaj, mi történik? – szólalt meg rémülten az angyalka és ijedtében belekapaszkodott a korábban talált lábba. – Megyünk valahova. Anyák napi dalok gyerekeknek tv. – mondta a morgó hang tulajdonosa töprengve. – De vajon hova? – nyögte az angyalka és egyre szorosabban kapaszkodott a lábba. – Nem tudom – mondta a morgó hang tulajdonosa – de, ha ennyire félsz, nyugodtan foghatod a lábamat, amíg kiderül. Csak ne szorítsd ennyire, mert az fáj. Az angyalka boldogan kapaszkodott a morgó hang tulajdonosának lábába, majd eszébe jutott valami: – Hallod, Te, akit az előbb majdnem kilapítottam, gyere, próbáld megfogni a kezem.