161 Rejtett kompozíció 163 Kispolgár vagy kalandor?
Az elbeszélés az események előadása, a leírás a cselekmény színterének, külső-belső tulajdonságoknak és egyes tárgyi mozzanatoknak statikus ábrázolása, a dialógus pedig a szereplők szóbeli megnyilatkozásának a közvetítése. Az epikus mű hőseinek megnyilatkozásait az író különböző közlésformákkal rögzítheti. Az egyenes beszéd esetében a szereplő szavai szó szerinti idézet formájában jelentkeznek, szemben a függő beszéddel. Epika líra dráma. Az átélt beszéd (vagy szabad függő beszéd) a függő beszédnek az a változata, amely elhagyja a kijelentést jelölő igét. Az epikus művek szerkezetében gyakran elkülöníthetünk két vagy akár több, egymással csak adott pontokon találkozó majd szétváló, s a végkifejletben összetorkolló cselekményszálat. Ha ezek nem egyenrangúak, megkülönböztetjük a főcselekményt a mellékcselekménytől. Sajátos válfaja a több cselekményszálat egybefogó szerkesztésmódnak a keretes szerkezet. Ennek jellemvonása az, hogy a mű elején kezdődő és a végén záródó kerettörténetbe önmagukban zárt betéttörténetek illeszkednek.
Az epika és a lírai műnemen belüli műfajok nem mindegyikével foglalkozunk, csak azokkal, melyek az alsó tagozatos olvasókönyvi szövegek között jellemzően előfordulnak. Az epikus műnem legfőbb jellemzője a cselekmény, mely szereplőkhöz, a helyszínekhez, időhöz kötött. Az olvasókönyvekben megjelenő epikai műfajú szövegek cselekménye lineáris szerkezetű: ez felel meg az alsó tagozatosok életkori sajátosságainak. A történetekben való gondolkodás része az emberi kultúrának: történeteken keresztül tanulunk meg viselkedési mintákat, erkölcsi normákat, ezért is van fontos szerepük nemcsak az olvasás különböző fokozatainak készséggé válásában, hanem a szocializációban, a személyiségfejlődésben is. A lírai műfajok – epikus cselekmény híján – más megközelítést kívánnak. Leírnátok nekem a Líra, Epika és Dráma fogalmát?. Alapjában nem lehet őket a gyermekek életeseményei, tapasztalatai oldaláról közelíteni, mint az epikus műfajokat. A kizárólag intellektuális úton való megközelítés – éppen az életkori sajátosságok, a gyermekek fejlettségi szintje miatt – nem járható út.
Az elbeszélô mûvekben is lehetnek dialógusok, ezek azonban "idézetek"-nek tekintendôk. Az alkotó csak közvetítô a valóság és az ábrázolt világ között, saját értékelését, állásfoglalását a történet megformálásába építi bele. Dráma: Irodalmi mûnem. EPIKAI, LíRAI ÉS DRÁMAI MŰFAJOK - Csoportosító. Az ide tartozó mûfajok: tragédia, komédia, színmû. A drámai mû eseménysort ábrázol, de az eseményeket, a szereplôk jellemét, gondolatait, egymáshoz való viszonyát az alakok párbeszédeibôl (dialógus), magánbeszédeibôl (monológ) és tetteibôl ismerjük meg. A drámai cselekmény jelen idôben elôttünk bontakozik ki az alapszituációból, amely a szereplôk egymáshoz való viszonyát, törekvéseiket, magatartásukat meghatározza. Ez a drámai szituáció a hôst vagy hôsöket akcióra, drámai harcra készteti. A dráma rendszerint sorsfordulatot bemutató mû, cselekménye -a terjedelem miatt- sûrített, gyakran a szemben álló erôk, egymástól eltérô emberi magatartások kiélezett összeütközése, konfliktusa áll a középpontjában. A drámai mûvek nyelve tömörebb, erôteljesebb mint a többi mûnemé.
Jelenet: a dráma kisebb szerkezeti egysége a felvonáson belül. Lényege a színpadon lévő szereplők számának változása. Felvonás: a dráma szerkezeti egysége, egy-egy zárt cselekményegység. Kellék: a színpadi játékban használt tárgy. Díszlet: színpadon, filmen a színhelyet megjelenítő építészeti elemek, tárgyak összessége. Szerzői utasítás: szövegegység a drámában, amelyben a szerző az előadásra vonatkozó elképzeléseit vázolja. Monológ: magánbeszéd, a dráma szereplőjének önmagához (közvetve a közönséghez)intézett szövege, amelyből a néző megismerheti a szereplő lelkiállapotát, legbensőbb viszonyát az eseményekhez. Dialógus: párbeszéd (gör. ); főképp a drámai művekre jellemző közlésforma, de epikai művekben is megtalálható.
A dráma szerkezete kupolás, részei: bevezetés (expozíció), bonyodalom, cselekmény kibontakozása, tetôpont, megoldás. Színpadra szánt alkotás.
afrikai koronás sas (Stephanoaetus coronatus) súly: 4., 7 kg Fesztávolsága: 2 méter Fej tollak egy Afrikai koronás sas Az Afrikai koronás sas nem a legnagyobb sas Afrikában, de a legerősebb sas Afrikában által valamilyen módon miatt a kombináció a tömeg, vastag láb hosszú karmok. élő afrikai esőerdőkben és erdei erdőkben élnek, és Afrika szavannáin is láthatók. A fák között repülésre épített szárnyaik viszonylag rövidek és szélesek, hosszú, kormányszerű farokkal segítik az ágak közötti navigációt., a koronás sas a saját súlyuk négyszereséig vadászik az állatokra, leugrik, és talonjával megtöri a zsákmány gerincét. Ez a diéta magában foglalja az afrikai majmok, gyöngytyúk, hiraxes, kígyók, mongúz, kis Antilopok. A Világ Legnagyobb Ragadozó Madara. Eurázsiai uhu (Bubo bubo) Súly: 4. 2 kg Fesztávolsága: 2 méter Eurázsiai sas, bagoly, úgy néz ki, a zsákmányt Az Eurázsiai sas, bagoly megtalálható Európában, mind Ázsiában, a hegyek, az erdők., Ez egy nagyon nagy bagoly, kiemelkedő füldugókkal, erős tollas karmokkal, amelyek együttesen teszik ezt a világ egyik legerősebb baglyává.
Mégiscsak önálló faj a gigantikus madár Az Aepyornithidae családba tartozó elefántmadarak egykor Madagaszkár szigetén éltek, hatalmasra nőtt, röpképtelen madarak voltak. A szakemberek két nemét - Aepyornis és Mullerornis - írták le, előzőbe 11, utóbbiba négy fajt soroltak. Az első fajt - Aepyornis maximus - 1851-ben azonosították, és ezt tartották a világ valaha élt legnagyobb madarának. A Madagaszkáron élt repképtelen elefántmadár volt a valaha létezett legnagyobb madárféle Forrás: Pauline Conolly 1894-ben C. W. Andrews brit tudós leírt egy még ennél is nagyobb fajt, az Aepyornis titan t, de ezt általában elvetették, mondván a faj az A. maximus egy szokatlanul nagy példánya. Világ legnagyobb madara quotes. A valaha élt legnagyobb madár, a Vorombe titan csontjai Forrás: A ZSL kutatói azonban úgy vélik, hogy az A. titan valóban egy önálló faj. Csontjainak formája és mérete annyira különböző a többi elefántmadárétól, hogy egy új, a Vorombe nevű rendbe sorolták. A biodiverzitás megismerése a veszélyeztette fajok megmentése miatt fontos "Az elefántmadarak a madagaszkári megafauna legnagyobb állatai voltak, és kétségkívül a sziget evolúciós történetének legfontosabb lényei, még a lemuroknál is fontosabbak.