Hirdetés Jöjjön Mécs László A kirándulás elmaradt verse. Az izgalom megszállta a falut. Száztíz gyerek ma éjjel nem aludt.
Bakonyi látomás - Mécs László verse - YouTube
könyv #jóéjtpuszi 2 "Ez a Lackfi nem nyugszik. Nem hagy békén az igazságaival. Mindig írnia kell valamit, ami reményt ad. Ami észhez térít. Ami kizökkent a nyugodt lemondásból és önsajnálatból. Csak miattam ír és neke...
Bár a szövegben "Holdkóros"-ként utal Hitlerre, a vers egyes szakaszai alapján ezt nem feltétlenül támadásnak szánta: "égő aggyal megáldott" személyként idézi, akit "véd egy külön angyal", és "[ú]gy vezet megszállott milliókat, / mint ki szem-nem-látta földi jót ad". [3] [4] 1943-44-ben szélsőjobboldali, nyilas, hungarista lapokban jelentek meg versei, köztük az Egyedül Vagyunk címűben. Ebben a folyóiratban jelent meg "Föltámadásról zeng a dal ma" című verse 1944. április 7-én, két nappal az után, hogy hatályba lépett a Sztójay-kormány rendelkezése arról, hogy a zsidónak minősülő személyeknek sárga csillagot kell viselniük. [5] 1944-ben elhagyta Királyhelmecet. 1945 után barátainál, rokonainál, Csornán és Pannonhalmán visszavonulva élt. 1953-ban koholt vádak alapján 10 évi börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban rehabilitálták. 1957-től ismét lelkipásztori tevékenységet folytatott. Mécs László Karácsony ⋆ Karácsony napja. 1958 tavaszától rendszeresen prédikált az óbudai plébániatemplomban. 1978-ban Pannonhalmán ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját.
A másik bánatom: hogyha ő majd holtan Fekszik a föld alatt virággá foszoltan, Senki sem tudja majd, hogy királyfi voltam. Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, Minden tavasszal rügy legtisztább volna: kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna, S ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem úgyis kevés volna. Mécs László: A királyfi három bánata | Anyák napi versek | Vers - Versek - Költemények. Hogyha a föld minden színmézét átadom, az ő édességét meg nem hálálhatom, ez az én bánatom, harmadik bánatom. vissza a címoldalra
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, az én köszönetem így is kevés volna. Hogyha a föld minden színmézét átadom, az Ő édességét meg nem hálálhatom, ez az én bánatom, harmadik bánatom.
SYNOPSIS A vén bakancsos és a fia, a huszár Szigeti József népi színműve Gobbi Hilda főszereplésével. Ilon, a zsugori és nagyravágyó korcsmárosnénak a lánya a szegény bakancsos fiát, a huszárt szereti. Ám anyja fondorlatokkal, csellel elejét veszi a násznak. Ő többre, gazdagságra vágyik, s ezt lánya férjhezmenésével akarja elérni. Az ármánykodás jégrecsúszik, a fiatalok szerelme győzedelmeskedik.
Szigeti József: A vén bakancsos és fia a huszár (Franklin-Társulat) - Eredeti népszínmű három szakaszban dalokkal és tánccal Kiadó: Franklin-Társulat Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: Kötés típusa: Varrott papírkötés Oldalszám: 118 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 15 cm x 11 cm ISBN: Megjegyzés: Franklin-Társulat nyomdája nyomása. Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Előszó Részlet a könyvből: Veres csaplár kertje. Elül balra az első és második álfalnál kis kertajtó; a fenékszínen a kert rácsolata nagy ajtóval, mely a ház udvarába vezet. A kerten túl látható a ház... Tovább Nincs megvásárolható példány A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
A Komáromi Jókai Színházban július 9-én mutatják be Szigeti József A vén bakancsos és fia, a huszár darabot. Sugár Mihályt, a furfangos öreg bakancsost Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas, érdemes művész, a számító kocsmárosnét Varsányi Mari alakítja. A fiatal szerelmespár Matusek Attila és Bencsík Stefánia e. h. További szerepekben a Jászai Mari-díjas Fabó Tibor t, Szabó Viktor t és Hostomský Fanni t, valamint Méhes Gergelyt / Mácsik Bencét láthatják a nézők. (Fotó: Dömötör Ede, Komáromi Jókai Színház) (JSZ/Felvidé)
Szomorúan telnek a lány napjai, csupán egyetlen barátnője, Lidi vigasztalja. Egy napon daliás huszár állít be a kocsmába, s beszédbe elegyedik Ilonnal, aki csak akkor ismeri fel a huszárban Lacit, mikor a legény megkérdezi: "Ilon, hát nem ismersz rám? " Egymás nyakába borulnak, de az öröm édes poharába egy cseppnyi keserűség vegyül. A daliás huszárnak hiányzik a fél karja. Futótűzként terjed a hír a faluban, hogy a halottnak hitt Laci hazakerült. A vén bakancsos rohan a kocsmába, hogy keblére ölelje fiát. Veres kocsmárosnak azonban sehogy sem tetszik a váratlan fordulat, s azzal hűti le a szerelmes legényt, hogy a mai nehéz világban még két kézzel is nehezen tud megélni az ember. A vén bakancsos ravasz tervet eszel ki, melynek segítségével azután megszerzi fiának Ilont. A vén bakancsos tudja, hogy Veres kocsmáros a kántorral régóta kincset keres a mocsárban. A Ragyás-sziklához járnak éjszakánkén, s ott lesik, hogy mikor veti fel magát a láng, amely a kincs rejtekhelyét jelzi. A vén bakancsos kimegy hát fiával a sziklához, s egy ládát ás el a földbe.
A történetben Ilon, a zsugori és nagyravágyó korcsmárosnak a lánya a szegény bakancsos fiát, a huszárt szereti. Ám apja ármánnyal elejét veszi a násznak. Ő többre, gazdagságra vágyik, s ezt lánya férjhez menésével akarja elérni. Az fondorlat azonban félresiklik, amikor Lidi egy igazi furfangos csellel barátnője, Ilon segítségére siet, így végül a fiatalok szerelme győzedelmeskedik. A Shakespeare-i vígjátékokat idéző történetben van szerelem, ármány, féltékenység, kapzsiság, emberi lelemény és butaság, rengeteg humor, egyszóval minden, ami egy kiváló színházi estéhez kell.
Általában meglepőek a testtartással, szemrebbenésekkel, szájmozdulatokkal, tekintettel dolgozó közelképek. Funkciójuk van, ritmusuk van. Ami a legfontosabb: a film atmoszférát teremt. Semmi színpadszerűséget nem érzünk sem a játékban, sem a képsorokban. Pedig a kamera állása is merev, itt is mintegy a nézőtéren ülő közönséget helyettesíti. Igen ám, de a sok és jól megválogatott külső felvétel – Janovicsék itthoni specialitása volt a lehetőleg helyszínen való forgatás, már csak a komoly műterem hiánya miatt is – mégis oldja ezt a merevséget, közelebb hozza a helyszínt s vele a cselekményt. (Nemeskürty István: A magyar film története (1912 – 1963). Budapest, 1965. 55–56. p. )