Monumentális vállalkozás lehetett a hatalmas gyógyszálló mindenféle víztartályának, alagsorának, lépcsőjének és csövének kidolgozása, de a filmesek valahogy szem elől tévesztették a célt. A díszlet csak háttér, ami hozzátesz a történethez, nem egy öncélú valami – bár élek a gyanúperrel, hogy a valóban káprázatos mindenféle egy ponton túl már inkább elterelésként szolgál a sztoriban tátongó lyukak miatt. Pedig nagy kár, mert Az egészség ellenszere nagyszerű film lehetett volna, amit az olyan nagy elődök közé sorolhattunk volna, mint a Ragyogás vagy a Viharsziget. A film szinte minden képe, legalábbis a játékidő első felében, olyan, mint egy modern festmény. Bojan Bazelli operatőr minden beállítást gondosan megkomponált, minden szöget, fényviszonyt és egyebet figyelembe vett, és ez látszik is. Csakhogy ami tökéletesen működött a feszesre vágott trailerben, az egy ponton túl nem hat ránk az összesen 146 perces játékidő alatt, pláne úgy, hogy a történet újra és újra megtorpan, ahogy a fiatal főhős újra és újra nekilát felfedezni az épületeket.
Jellemzők Cím: Az egészség ellenszere Eredeti cím: A Cure for Wellness Műfaj: Thriller Rendező: Gore Verbinski Színészek: Dane DeHaan, Jason Isaacs, Mia Goth Készítés éve: 2016 Képformátum: Szélesvásznú 1. 78:1 (16:9) Kiadó: Fox Stúdió: Játékidő: 140 perc Korhatár besorolás: Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott. Adattároló: DVD Adattárolók száma: 1 Audióformátum: magyar (5. 1), angol (5. 1), cseh (5. 1), török (5. 1) Nyelvek (audio): Magyar, angol, cseh, török Felirat: magyar, angol, arab, bolgár, cseh, görög, héber, horvát, izlandi, portugál, román, szerb, szlovák, szlovén, török Megjelenési idő: 2017. 06. 16 Cikkszám: 1235011
Az egészség ellenszere magyar szinkronos előzetes #2 - YouTube
Egy nagyvállalat fiatal és ambiciózus alkalmazottját (Dane DeHaan – Az erő krónikája, A csodálatos Pókember 2. ) bízzák meg, hogy hozza haza a távoli és rejtélyes szanatóriumban pihenő főnökét. A különös intézmény rémisztő titkai és furcsaságai azonban próbára teszik elméjének épségét. Mialatt az időközben eltűnt főnöke után kutat, őt magát is azzal a rejtélyes betegséggel diagnosztiázálják, amely a többi ápoltat is a szanatórium falai mögött tartja, a titokzatos ellenszer után sóvárogva... Gore Verbinskit az elképesztő sikerű A kör indította el a pályáján, és A Karib-tenger kalózai trilógia tette világhírűvé. A rendező most visszatért a gyökerekhez és vérfagyasztó pszichológiai thrillert készített.
Tökéletes.
Az idő- és történethurkok itt már fejfájósan kuszák, de gyönyörűen felvezetettek, csak venni kell egy nagy lélegzetet, és azonosulni a főszereplő bizonytalanságával és bomlottságával, ugyanakkor elfogadni azt is, hogy te, mint néző, csupán kívülálló lehetsz annak ellenére is, hogy neked is szőttek egy történetsodronyt. Ez a kettősség valahol nagyon ijesztő, a komor hangulat, a bomlott kábulat, a bizonytalanság, a steril környezet összemosása a múlttal (hopp, újabb történetszál! ), pontosan olyan lelkiállapotba vágja az embert, mint amilyenre Lockhart szerepét is megírták. Összességében: ez művészfilm, lélekig csepegő celluloidvillanás, szürreális és bizarr, nagyon sötét, nagyon borús, amit jó ideig képtelenség megemészteni. Az ilyen nem mindenkinek való, nagyon vékony rétegnek készült ez a film a szimbolikája és komplexitása, no meg lassúsága és a tér- meg idősíkok hurokcsomója miatt, de aki szereti tönkretenni magát az ilyennel, annak a kedvencek között fog landolni ez az alkotás. Mint nekem.
A Rock FM elnémulása dühítő, szomorú, de talán egy új lehetőség is egyben. Korai temetni még a műfajt. Az utolsó még semmiképpen se kapcsolja le a villanyt, mert lehet, hogy elsőre talán nem látszik, de a függöny mögött rengetegen állnak még. Újra eljött az ideje annak, hogy valami történjen. Magányos, zeneipari Don Quijotékkal, összefogás nélkül azonban egészen biztosan nem lesz változás! Bízom benne, hogy a Rock FM elnémulása nem volt hiábavaló és talán valami új kezdete lehet. Kezdjünk el beszélgetni végre! ___ Grungery a Rock FM-en – Köszönet mindenért! Mi szerencsések vagyunk, mert a Grungery és rajtunk keresztül a grunge is kapott állandó felületet a Rock FM-en az elmúlt félévben két hetente hétfőként, ráadásul nem is akárhol, hanem a leghallgatottabb műsorsávban, a reggeli órákban. Összesen hét adáson keresztül népszerűsíthettük a műfajt, és ki tudja még meddig folytattuk volna a közös munkát, ha nincs a szomorú búcsú. Banita rock rádió radio svoboda. Olyan témákról beszélgettünk, mint: a Nirvana korszakalkotó Nevermind albumának huszonhetedik évfordulója, miközben élőben zenélt a Lugosi Dani-Takács Vilkó duó (Polly, On A Plain, Come As You Are); a Walking Papers budapesti koncertje (elhangzott a Hard To Look Away); az 1996-os budapesti Pearl Jam koncert (részletek hangzottak el a koncertből, illetve lement az Even Flow); a Mudhoney első EP-jének megjelenése, amihez a grunge 30. születésnapját társítottuk; "Mit csináltak, mielőtt grunge-ikonná váltak? "
8 9 Bár 3 és fél hete nem szól a Rock FM 95. 8, azért történnek még velünk "dolgok". A Rockdokit, Dr. Nagy Arpad ot jelölték a Szent-Györgyi Albert Orvosi Díjra. Extra jófejség lenne, ha szavaznátok rá itt: (Nagy köszönet mindenkinek - osztani persze ér! 😉) A mi rocklexikonunk, Ádi Dandó pedig szülinapos ma, szóval jár neki egy pacsi és egy virtuális koccintás. / Banita Ui. : Persze, hogy hiányoztok! 🖤 A Rock FM szembe szélben próbált talpon maradni úgy, hogy közben bizonyos "influencerek" (elnézést, kínomban röhögnöm kell) divatot csináltak a műfaj "halálának" felemlegetéséből. Mi tudjuk, hogy ez nem igaz, mégis végig kellett asszisztálnunk, ahogyan ezek az ostoba, felelőtlen kijelentések óriási károkat okoznak a teljes rock/metal színtéren, gyakran bizonytalanságot és ellenérzéseket kiváltva jó pár döntési helyzetben lévő ember fejében. És ez így megy már időtlen idők óta. Mert a Rock FM halála "csak" egy tünete az évtizedek óta fennálló, valódi problémának. Annak, hogy nem vagyunk képesek létrehozni és hosszú távon (nyereségesen) működtetni Magyarországon egy rock-metal tematikájú rádiót.
Utoljára, de nem utolsó sorban köszönöm Pogonyi Nóri, hogy a hazai Chris Cornell Emlékkoncert kapcsán először ellátogathattunk a Rock FM stúdiójába. Az a beszélgetés volt mindennek a kezdete, hálás vagyok neked érte, Nóri! … címmel beszélgettünk Eddie Vedder, Chris Cornell és Kurt Cobain ifjúkori munkahelyeiről (elhangzott a Would? ); beszélgettünk a januári, Los Angeles-i Chris Cornell Emlékkoncert előtt, miközben élőben zenélt a Székely Marci-Szabó Attila-Szabó Kristóf trió (Spoonman, Blow Up The Outside); majd jól kitárgyaltuk ugyanennek a bulinak a helyszínen szerzett tapasztalatait – (elhangzott egy részlet a koncertből, illetve lement a You Know My Name) A Rock FM tehát műsoridőt szentelt a Grungery-nek és a grunge-nak, amiért örökké hálásak leszek/leszünk nekik! Mindenek előtt nagyon köszönöm Kiss Orsi nak, aki megkeresett még tavaly nyáron a rovat ötletével, majd végig hatalmas szeretettel, a témák iránti őszinte érdeklődéssel, mindig felkészülten, hihetetlenül profin menedzselte a projektet műsorvezetőként és szerkesztőként is.
Mindannyiunk bűne – Gondolatok a Rock FM 95. 8 megszűnésének kapcsán – GRUNGERY Nem tettünk "a nagy közös ügyért" valójában egy nagy büdös lófaszt sem! Helyette kritizáltunk. Siránkoztunk. Felelősséget hárítottunk. A másikra vártunk. Nem fogott össze rajongó és szakma, nem indultunk el egy irányba közösen, nem tettük félre az esetlegesen fennálló ellentéteket. A hazai zenei médiatérképen sok-sok egyedülálló szigetet találunk, kevés híddal vagy oda-vissza közlekedő komppal (van szerencsére kivétel, és ennek a Grungery is sokszor haszonélvezője). Az azonban, hogy évtizedekig nem volt és most megint nincs hazai rock/metal rádióadó, valahol mindannyiunk bűne. Pedig minden látszólagos pénzügyi nehézség ellenére valószínűleg lehetne nyereségesen működtetni egy ilyet. Nem kell közgazdász professzoroknak lennünk ahhoz, hogy megértsük, az előbb felsorolt zeneipari szereplők számára micsoda hozzáadott értékkel rendelkezhet(né)nek ezek a felületetek egy-egy állandó vagy kampánybarter, keresztpromóció vagy bármilyen más együttműködés keretében.
Mégis, a Rock FM jobb volt mindennél, mint ami az éterben szólt: egy-egy lelkes, csupa szív újságíró ugyan készített szuper jó műsorokat (lásd pl. Tresó T Tibor szerkesztő-műsorvezető kiváló Kultpresszóját, a szintén megszűnt Lánchíd Rádióban), de összességében minden rádió ugyanazt az aktuális vagy retró, rémunalmas biztonsági pop-játékot játszotta és játssza a mai napig is. Félreértés ne essék: nem állítom, hogy mindegy, mi szól egy Rock FM néven működő csatornán, de szerintem most, az elhalkulás pillanatában nem ez a lényeg. Valójában nem bizonyos előadók és dalok hiánya vagy túljátszása számított. Maga a Rock FM létezése hozott valamiféle megnyugvást és bizonyítékot a létjogosultságra attól függetlenül, hogy hallgatta-e valaki, vagy sem. Olyan bandák jutottak itt műsoridőhöz, adhattak hosszabb-rövidebb interjút, játszhattak élőben, akiket az összes többi, hangzatos nevű csatorna portásai és programigazgatói korábban nemhogy a stúdióba, de még a lépcsőházba sem engedtek be. A fiatal magyar bandák felkarolása talán a legnagyobb dolog, amit a Rock FM tett és tehetett a műfaj hazai képviselőiért, ez az, ami miatt egészen biztosan hatalmas űrt hagy maga után!
Valójában nem bizonyos előadók és dalok hiánya vagy túljátszása számított. Maga a Rock FM létezése hozott valamiféle megnyugvást és bizonyítékot a létjogosultságra attól függetlenül, hogy hallgatta-e valaki, vagy sem. Olyan bandák jutottak itt műsoridőhöz, adhattak hosszabb-rövidebb interjút, játszhattak élőben, akiket az összes többi, hangzatos nevű csatorna portásai és programigazgatói korábban nemhogy a stúdióba, de még a lépcsőházba sem engedtek be. A fiatal magyar bandák felkarolása talán a legnagyobb dolog, amit a Rock FM tett és tehetett a műfaj hazai képviselőiért, ez az, ami miatt egészen biztosan hatalmas űrt hagy maga után! A Rock FM szembe szélben próbált talpon maradni úgy, hogy közben bizonyos "influencerek" (elnézést, kínomban röhögnöm kell) divatot csináltak a műfaj "halálának" felemlegetéséből. Mi tudjuk, hogy ez nem igaz, mégis végig kellett asszisztálnunk, ahogyan ezek az ostoba, felelőtlen kijelentések óriási károkat okoznak a teljes rock/metal színtéren, gyakran bizonytalanságot és ellenérzéseket kiváltva jó pár döntési helyzetben lévő ember fejében.