Jöjjön Kányádi Sándor őszi versei összeállításunk. Kányádi Sándor: Őszi réten Kányádi Sándor: Őszelő Fázik a Küküllő, lúdbőrös a háta, már csak a nap jár el fürödni a gátra. Lenn a gát alatt csak vadrécék, vadludak. Ők is búcsúzóban: tiszteletkört úsznak. Ékelődnek aztán föl az őszi égre, belevesznek lassan a kék messziségbe. Reggelenként apró ködfióka s pára kapaszkodik föl a partmenti fűzfákra. Ágaskodik a szél: leveleket olvas. Fönn a hegyek között felbődül a szarvas. Kányádi Sándor: Jön az ősz Kányádi Sándor: Ősz volna még Ősz volna még, s a varjak már közhírré tették a dermesztő tél közeledtét. Károg az ég, éhenkórász nagy csapat csóka ricsajog, hussog reggel óta. Tócsára jég, virágra, fűre harmat dermed, megöregedtek mind a kertek. Jó volna még sütkérezni, de jó is volna, ha az égen pacsirta szólna. Kányádi Sándor: Valami készül Kányádi Sándor: Felemás őszi ének építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat nélküled föl újra nem loboghat nevetségesen ismerős minden mit mondtam s mondok nehéz nyarunk volt itt az ősz s jönnek a téli gondok már csak magamat benned és magamban téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak The post Kányádi Sándor őszi versei appeared first on.
Hirdetés Jöjjön Kányádi Sándor őszi versei összeállításunk. Kányádi Sándor: Őszi réten Kányádi Sándor: Őszelő Fázik a Küküllő, lúdbőrös a háta, már csak a nap jár el fürödni a gátra. Lenn a gát alatt csak vadrécék, vadludak. Ők is búcsúzóban: tiszteletkört úsznak. Ékelődnek aztán föl az őszi égre, belevesznek lassan a kék messziségbe. Reggelenként apró ködfióka s pára kapaszkodik föl a partmenti fűzfákra. Ágaskodik a szél: leveleket olvas. Fönn a hegyek között felbődül a szarvas. Kányádi Sándor: Jön az ősz Kányádi Sándor: Ősz volna még Ősz volna még, s a varjak már közhírré tették a dermesztő tél közeledtét. Károg az ég, éhenkórász nagy csapat csóka ricsajog, hussog reggel óta. Tócsára jég, virágra, fűre harmat dermed, megöregedtek mind a kertek. Jó volna még sütkérezni, de jó is volna, ha az égen pacsirta szólna. Kányádi Sándor: Valami készül Kányádi Sándor: Felemás őszi ének építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat nélküled föl újra nem loboghat nevetségesen ismerős minden mit mondtam s mondok nehéz nyarunk volt itt az ősz s jönnek a téli gondok már csak magamat benned és magamban téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak
Hirdetés Jöjjön Kányádi Sándor: Jön az ősz verse. Jön immár az ismerős Szél lábú deres ősz. Sepreget, kotorász, Meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, Krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat, S harapja, kurtítja a hosszú napokat. Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor költeményét. Mi a véleményed a Jön az ősz írásról? Írd meg kommentbe! Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
Hirdetés Jöjjön Kányádi Sándor versei összeállításunk. Jó válogatást kívánunk! Róka-mondóka Volt egy kicsi kakasom, elvitte a róka. Jércém is a tavaszon, Volt egy ludam, jó tojó, Récém, tóban tocsogó, Gácsérom és gúnárom, Semmim sincsen, tirárom, vigye el a róka! Sóhajtás Kútnak lenni volna jó utas-itatónak, diófának vagy a fán füttyentő rigónak. Rigófüttynek volna jó, lenni bár egy hangnak, jönni-menni volna jó akárcsak a harmat. A tavon Szúnyog zirreg a tó fölött, bűvöli a béka. Alig várja, hogy elszálljon elé a zsombékra. – Szállj már alább, gyere, gyere, ne félj tőlem, szentem! Szúnyogot én már náladnál nagyobbat is nyeltem. Így biztatja a szúnyogot meredt szemű béka, amikor a tóra vetül a gólya árnyéka. Ám a béka se lát, se hall: – Ne félj, szúnyog úrfi! Hamm, bekaplak, de hálából megtanítlak úszni. Ugrik is már, és a szúnyog mintha nem lett volna. De a gólya sem hiába szállott le a tóra. Csőre villan, mint a penge, csattan, mint az ostor: nyakon csípi béka úrfit, s viszi szúnyogostól.
Szitakötő tánca Zurrogó-zirregő szitakötő tánca csipkét ver a csengve csobogó forrásra. Zirren kéken, zölden, sásról sásra táncol, úgy veri a csipkét önnön árnyékából. Reggeltől napestig egyvégtében járja, de csak alkonyatkor látszik a munkája. Akkor aztán pitypang, káka, békalencse s a csobogó forrás minden egy szem kincse. Szitakötő szőtte csipke alatt csillog, s alábújik inni az esthajnalcsillag. Gágogó Baktat, kocog a csacsi, diceg-döcög a kocsi. Árok martján a liba azt gágogja: taliga, kicsi kocsi, taliga, a csacsi nem paripa! De csak kocog a csacsi, diceg-döcög a kocsi, csak a kerék mondja, hogy kityi-kotyi, kityi-koty, ha liba vagy, csak totyogj! Kerekítő Amott egy nagy kerek felhő, alatta egy kerek erdő, kerek erdőn kerek tisztás, közepében kicsi kis ház, abban lakik Kereki, ki az erdőt kerüli. Kallózó Kál hozott kelmét kalákában kallózták, kalimpokkal kalimpolták, kalapáccsal kalapálták, vályúban verték, teregették kertre, eső esse, verje, szálas eső szapulja, száraz szellő hadd fújja, verő nap aranyozza, teljék ki széle, hossza: kerekedjék Kálnak kalap, karimáján keljen a nap.
Kedves diákok! Nyárra az alábbi könyveket ajánljuk olvasásra!