Ez a cikk több mint 1 éve frissült utoljára. A benne lévő információk elavultak lehetnek. 2019. aug 14. 21:20 Szuperák Barbara (jobba) Mikó Fanni második udvarhölgye lett a Magyarok Világszépe versenyen Budapest — Idén is megrendezte Fásy Ádám (67) a Magyarok Világszépe versenyt, amelyen sok gyönyörű hölgy mérette meg magát. A válófélben lévő, a feleségétől és a kislányától elköltöző mulatóssztár, Jolly (40) kedvese, Szuperák Barbara (21) második udvarhölgy lett, de az énekes számára ő a legszebb. Szuperák barbara facebook photo. Először egy klipben szerepeltek együtt: Jolly állítása szerint akkor még csak barátok voltak, de kapcsolatukból hamar szerelem lett. A Blikkben július elején vállalták fel nyilvánosan, hogy egy párt alkotnak. Nem csoda, ha a verseny fináléját is végigdrukkolta Jolly kedvese mellett. A döntőbe jutott lányok mindegyike úgy lépett a zsűri elé, hogy ha az ő fejére kerül a korona, képviselheti hazánkat a Miss Intercontinental világversenyen. Barbara szerint az a legfontosabb, hogy szerelme, Jolly számára ő a legszebb lány /Fotó: Instagram – Már az nagyon jó érzés volt, hogy a táborban felkészülő tizennyolc lányból bekerültem a top háromba – mondta Barbara, aki korábban is indult hasonló versenyeken, sőt, első udvarhölgy is volt már, de győznie még nem sikerült.
Persze, közöttünk is vannak cívódások, de este sosem fekszünk le puszi nélkül – árulta el Barbi. Forrás: Blikk
Amikor Jolly élőzött a közösségi oldalán, a rajongói kérdezgették, hogy én miért nem énekelek, és fellépések előtt is tapasztalom, hogy örömmel fogadnak. Egyre több felkérésem érkezett – mesélte boldogan Barbi, aki inkább popénekesnőnek vallja magát, mint mulatósnak. A Tv2-őn futó Farm VIP versenyzője büszke a barátnőjére, és hathatós segítséget nyújt neki a zenei pályán. – Támogatom, ahogyan eddig is támogattam. Ennek ellenére nem mossuk össze a kapcsolatunkat és a munkát. Óriási fordulat: Egy tragédia miatt nem játszik Hegyi Barbara a Keresztanyu sorozatban - Blikk Rúzs. Cikkeztek már arról, hogy majd duettet énekelünk, és hogy mi vagyunk a "mulatós pár", de ilyen nem lesz: önálló előadók vagyunk, Barbi előttem vagy utánam lép fel, és nem fogunk duettezni – tisztázta a zenész, hozzátéve, természetesen továbbra is szívesen ír dalokat a barátnőjének. A szerelmesek nemrégiben házi karanténban voltak, ugyanis mindketten elkapták a koronavírust. Szerencsére jól vannak, és az összezártság sem viseli meg őket. – A pandémia elején féltünk, hogy majd egymás agyára megyünk, de az elmúlt két évben is harmonikusan telt az összezártság.
Arany János: SZENT LÁSZLÓ FÜVE 1847 I. Ezer év után még nem irtak nyolcszázat, Hanem legfölebb csak nyolcvan-egynehányat, Mikor László király, magyarok királya, Pogány kun hadakkal háborúba szálla. Nagy volt a vérontás, folyt a vér, mint patak, Tőle a vizek is mind megáradtanak, A mező sik-vér lett, mint valamely tenger, Sziget benne a sok halomra ölt ember. Kivel sebje nem bírt, az vérbe fúladott, A félig elevent megfojtá a halott. Elveszett a kun mind, vagy esett rabságba, Egy maradt hirvinni messze Kunországba. Fényes győzödelem, zsákmány sok és gazdag: A magyar vitézek ezeken osztoztak; Osztoztak, lakoztak, nagy vígan valának, Itták áldomását a nehéz csatának. A király ellenben csöndes sátorában Buzgón imádkozva térdepelt magában, Fényes győzedelmét nem tartá övének, Hálát adva érte Ura-Istenének. De nem hallgatá meg a felséges Isten, Véres háborúkban mivel kedve nincsen, Véres háborúkban, emberáldozatban Hogy gyönyörködhetnék a jó Isten abban? Hiába, hogy a vért szomjas föld felissza, Bosszúért kiált az az egekre vissza, S jaj annak a népnek, vétkezett az sokat, Kit a bosszuálló Isten meglátogat!
Adta kézről kézre, hadd ismerje minden, Ismeré azt a nép, szedett abból menten, Szájról-szájra terjed híre a csodának: A sir szélin állók visszafordulának. Megszállt a halálnak vészes áradása, Régi medre közzé visszatért folyása, Házakban az élők folyvást szaporodtak, Megsiratva mentek földbe a halottak. A nép is e dolgot megtartá eszében, Hite megerősült igaz istenében, Nem sovárga többé pogány áldozatra, Lelketlen kövekre, vagy forrás-patakra. A fűnek pedig, hogy lenne emlékezet, A "keresztfű" helyett ada másik nevet: Felragadt az uj név s a füvet ma is még Szent László füvének híja a magyar nép.
(növ., Herba Sancti Ladislai, Ladislaikraut), a Gentiana orvosi használatu fajainak régi neve. Párizpápai kétfélét emleget: 1. egyszerüen Sz. (gentiana maior), l. Gentiana; 2. kis-Sz. (orvosi latin nyelven cruciata) vagy kigyófű, kigyónyelvü fű, keresztfű, keresztes gyökér, likancgyökér, likatos gyökér, ma keresztes tarnics (G. cruciata L. ), melynek virága négyestagu. A mondával az utóbbi jobban egyezik, meg gyakoribb is, mint amazok. (L. László füve. ) A Sz. -t némelyek a hasonlóbb Campanula fajjal összetévesztik. Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
A nép is e dolgot megtartá eszében, Hite megerősült igaz Istenében. Nem sovárga többé pogány áldozatra, Lelketlen kövekre, vagy forrás-patakra. A fűnek pedig, hogy lenne emlékezet, A "keresztfű" helyett ada másik nevet: Felragadt az uj név s a fűvet ma is még Szent László fűvének híja a magyar nép.
Egy a kivánságunk, egy az akaratunk: Egy is elbeszéli, mi pedig hallgatunk, Vagy, ha más nem volna, én is elmondhatom, Szóljatok, ha úgy nincs, a hogy előadom. Helybehagyta a nép és elcsöndesedett, Akkor amaz egyik ily beszédet kezdett Uram király, László, azt kérdem, tudod-e Hogy mi végett jöttünk most ennyien ide? Oh jaj! tekints végig széles országodban, Meglátod a szörnyü romlást, a mi ott van: Ide s tova elhull néped egész nyája És vad állatoknak lészesz a királya. Hiába parancsolsz böjtöt, imádságot, Azzal meg nem óvod haldokló országod, Könyörögtünk untig, de a böjt, az éhség Csak öregbité a pestis dühöngését. Mi az oka ennek? ismerjük el végre: A mi bolondságunk és apáink vétke: Elhagytuk az istent, elpártoltunk tőle Ki Szittyaországból kihozott e földre. Sovány puszták helyett szép országot adott, Jó baromtenyésztőt, tágast és gazdagot, Nagy széles folyókat, halat bennök sokat, Vadas erdőt, hegyet, tiszta forrásokat. De többet akaránk tudni az őseknél: Megszüntünk áldozni buzgó kútfejeknél, Rátettük kezünket sok áldozó kőre S új Istennek raktunk templomot belőle.
Ezért, hogy az Isten, magyarok Istene Nagy haragra gerjedt népének ellene És monda: erőmet rajtok megmutatom, Elsepervén őket, földjük másnak adom. A mit elmondott, azt meg is cselekedte, A szép kútfejeket mint kiüritette, A folyóvizeknek elszelé futását, Zöld méreggel vonta be a tavak hátát. Hiába könyörgünk most az uj Istennek Hogy szakaszsza végét a veszedelemnek: Erősebb a régi, az ősek Istene: Jaj nekünk! mert nagyot vétkeztünk ellene. Azért, uram király, kérjük felségedet: Töröld el közűlünk az uj tiszteletet, Régi Istenünkhöz folyamodjunk vissza, Áldozzunk a kutnál, hadd legyen az tiszta. Ezt kell tenni, uram, s ezt fogjuk mi tenni, Mert nem akarunk mind egy lábig elveszni, És ez egész néped kivánsága pedig, Csak a papoké nem, kik a bárányt szedik. Igy beszélt az ember, akkor félre álla; Nagy kiáltozás lett utolsó szavára, Ráhagyá a népség, de a kegyes király Felháborodék a pogány beszéd miá. Összetette kezét, hogy reszketett belé És nagy indulattal az égre emelé, Maga is felnézett; mindenki láthatta, Mert egész fejével őket meghaladta.