Akakij Akakijevics azt reméli, Petrovics megfoltozza a köpönyeget, és két rubelből megússza a dolgot. Csakhogy a szabó szerint a gúnya már annyira öreg és rossz, hogy nem lehet kijavítani: szétmállana, amint hozzáér a tűvel. Újat kell csináltatni. Igen ám, de Akakij Akakijevicsnek nincs pénze új köpönyegre. Petrovics 150 rubelért vállalná, hogy elkészíti, és az még a legolcsóbb fajtának az ára. Akakij Akakijevics úgy beleszédül ebbe (ne feledjük, az éves fizetése 400 rubel! ), hogy tántorogva távozik, és úgy megy haza, mint egy alvajáró. Gogol a köpönyeg elemzés 8. Még azt sem veszi észre, amikor egy épülő ház tetejéről mész hullik a fejére. A bejegyzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5
A 19. század az orosz irodalom fénykora, az orosz realizmus pedig, azon belül is az epika fölé nőtt az angol és a francia regénynek is. Míg nyugaton a forradalom után kialakult a kapitalizmus és a nyugati realista írók a kapitalista rendszer ridegségét, a pénz hatalmát, a karrierista törtetést bírálták, addig az orosz realista írók az orosz vidéki élet sivárságát és a városi kisemberek szánalmas sorsát ábrázolták. Az orosz írók fedezték fel elsőnek regénytémaként a szegényeket, a cári rendszer megalázott, kiszolgáltatott áldozatait. A cári rendszernek áttekinthetetlenül bonyolult bürokratizmusa volt. Ennek a bürokráciának egyik fogaskereke volt az ún. csinovnyik, vagyis az orosz kishivatalnok. A csinovnyik jellegzetes alakjává vált a kisemberek felé forduló orosz realista írók műveinek. Gogol (1809-1852): a 19. Gogol a köpönyeg elemzés 12. századi orosz irodalom kiemelkedő tehetségei, íróóriásai közé tartozott. Szorocsinciben született 1809. április 1-én ukrajnai kozák kisnemesi családban. Gyermekkora rendezett körülmények közt telt egy kis faluban.
A mű 1842-ben jelent meg Csicsikov úti kalandjai avagy a holt lelkek címen, és megrázta egész Oroszországot. A közvélemény ismét Gogol ellen fordult, aki újfent megrémült a mű hatásától és meggyötörten, betegen, elbizonytalanodva visszatért külföldre. Hat éven át nyugtalanul vándorolt (Olaszország, Németország, Franciaország). Világnézeti válsága egyre jobban elmélyült, végül vallásos rajongásba csapott át. Elzarándokolt Jeruzsálembe, majd 1848 tavaszán végleg visszatért Oroszországba. Önvád gyötörte az orosz világ sötét ábrázolása miatt és ki akarta engesztelni olvasóit. Folytatta a Holt lelkek írását, és azt hangoztatta, hogy a második kötetben hazája szebb arcát fogja megmutatni. Meghasonlott lelkiállapotát jelzi, hogy megtagadta korábbi műveit ( Egy szerző vallomásai, 1847), cár-és egyházhű nézetekre tért át ( Válogatás barátaimmal folytatott levelezésemből, 1847) és szakított nyugatos, felvilágosult barátaival (pl. Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg (elemzés) – Oldal 2 a 8-ből – Jegyzetek. Belinszkij). Élete utolsó éveit súlyos depresszióban, a világtól elzárkózva töltötte.
Az ebben az oszlopban található linkek a fizika történetével és területeivel foglalkozó cikkekre (vagy cikkek szakaszaira) vonatkoznak, amelyekért a díjakat átadták. Magyar nobel díjas fizikusok 3. A linkek csak útmutatóként és magyarázatként szolgálnak. Az egyes Nobel -díjasok munkájának teljes leírását lásd a név oszlopból linkelt életrajzi cikkekben. Idézetek Források Külső linkek A Svéd Királyi Tudományos Akadémia hivatalos weboldala A Nobel Alapítvány hivatalos weboldala
Nagyon széles körben ismert, hogy minden idők egyik legzseniálisabb fizikusa, a relativitáselmélet atyja, Albert Einstein (1879–1955, Nobel-díj: 1921) szenvedélyesen szerette a zenét, maga is tehetséges hegedűs volt. (Bár Einstein kérdésére, hogy "Hogyan játszottam? ", Gregor Pjatigorszkij szarkasztikusan azt felelte: "Nos, relatíve jól! ") Talán kevéssé köztudott, hogy zene iránti szeretetével Einstein egyáltalán nem áll egyedül a nagy fizikusok között. A következőkben szeretném bemutatni néhány más kiemelkedő jelentőségű fizikus zene iránti érdeklődését, vonzódását. Magyar hírességek :: Nobel-díjasok - 2. oldal. Természetesen nem törekedhetem teljességre, csupán néhány példát ragadok meg. A mai értelemben vett fizika kezdetekor a bolygók égi útjának reális leírását Johannes Kepler (1571–1630) adta meg, s a felismert új égi harmónia a zenéhez vezette. A bolygókhoz hangsorokat rendelt, megalkotva a "szférák zenéjét". Mysterium Cosmographicum c. művének 12. fejezetében leírja, hogy a bolygókhoz harsonákat rendelhetünk, s a megszólaltatott hangok magassága (frekvenciája) a bolygók pálya menti sebességével lesz arányos.
A II. világháború idején Wigner, Szilárd Leó és Einstein mellett tagja volt annak a fizikus csoportnak, amelynek sikerült meggyőznie Roosevelt elnököt arról, hogy az Egyesült Államoknak, a németeket megelőzve, ki kell fejleszteni az atombombát Hitler megfékezése érdekében. Roosevelt az állami támogatást garantálva beleegyezett a tudósok tervébe, ami annyira titkos volt, hogy még alelnöke, Harry Truman sem tudott róla. Az elnök által létrehozott Uránium Bizottságban Wigner, Szilárd Leó, Teller Ede és Enrico Fermi foglaltak helyet. A program Manhattan fedőnevet kapta és ennek keretén belül Wignerre a Chicagói Egyetem fémfizikai laboratóriumában az elméleti csoport vezetését bízták. Céljuk nagyteljesítményű plutóniumtermelő reaktor megtervezése és megépítése volt. Az első atomreaktort 1942. Magyar nobel díjas fizikusok 5. december 2-án helyezték üzembe. 1945 márciusában a Manhattan Tervet megvalósít fizikusok nevében Szilárd Leó memorandumot fogalmazott meg az atombomba azonnali bevetése ellen. A dokumentumot Wigner Jenő is aláírta és további aláírásokat is gyűjtött.
És zenei hasonlathoz fordult a hivatása jellemzésekor is: "A tudomány olyan mint egy Stradivari, a legjobb hegedű a világon. De a megszólaltatásához jól kell tudni játszani, és ismerni kell a zenét. Máskülönben nem szól szebben, mint bármely más hegedű". A közelmúltból hadd említsem meg Frederick Reines nevét (1918–1998, Nobel-díj, 1995), aki önéletrajzában büszkén emlékezik meg arról, hogy több évig a Clevelandi Szimfonikusok Robert Shaw vezette kórusában énekelt, s a karmesteri pulpituson többnyire Széll György állt. S hadd fejezzem be ezt a kis eszmefuttatást egy személyes élményemmel: halála előtt egy évvel Lánczos Kornél (1893–1974) – egykor Albert Einstein munkatársa – hazatértekor így méltatta Einstein egyik nagyszerű cikkét: "nincsen benne egyetlen felesleges szó sem, olyan mint Beethoven Moonlight-szonátá ja, ahol minden egyes hang a helyén van. Wigner Jenő, a Nobel-díjas fizikus - Cultura.hu. "