Ő lett a játékok legeredményesebb versenyzője, egyben a legidősebb tornásznő, aki aranyérmet tudott szerezni. Keleti Ágnes olimpiai eredményeivel (10 érem, ebből 5 arany) minden idők legeredményesebb magyar sportolóinak rangsorában Gerevich Aladár (10/7) mögött a második, a legtöbb olimpiai éremmel rendelkező magyar női sportoló és a legeredményesebb magyar tornásznő. A melbourne-i olimpiáról nem tért haza. 1957-ben Izraelben telepedett le, magyar férje lett, két fia született. A rendszerváltás után jött haza először, azóta többször hazalátogatott. Meghatározó szerepet vállalt az izraeli tornasport megteremtésében, 1958 és 1980 között az izraeli válogatott szövetségi kapitánya volt, eközben 1959-ben és 1960-ban az olasz válogatott olimpiai felkészítését is vezette. 1957 és 1980 között az izraeli Testnevelési Főiskola torna tanszékének vezető tanára, 1983 és 1988 között a Maccabi Tel-Aviv, majd a Ráánai Torna Klub tornaszakosztályának edzőjeként tevékenykedett. Nemzetközi bíróként is dolgozott, csak 75 évesen választotta a nyugdíjas életformát.
Eredményei, munkássága példaértékű, nemcsak a sport terén tanulhatunk tőle, hanem azt is, hogyan lehet újra és újra talpra állni az életben" - mondta Szabó Tünde. Magyar Zoltán, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke beszédét a bajnoknő többször humoros szavakkal fűszerezte, amely nagy derültséget keltett a hallgatóságban. A kétszeres olimpiai bajnok, aki egyben a Magyar Torna Szövetség elnöke a sportág legnagyobb ajándékának nevezte a bajnoknőt. "Az élők közül ő a legeredményesebb sportolónk. Olyan mozgást vitt a tornába, ami megváltoztatta a sportágat. Példát mutat nekünk, hogy ilyen életszeretettel kell élnünk" - mondta a sportvezető. A kissé gyengén halló bajnoknő Nébald György, az Olimpiai Bajnokok Klubja elnökének beszéde előtt Szöul bajnoka mögé lépett, hogy onnan jobban hallhassa a szavakat. Az olimpiai bajnok kardvívó Keleti Ágnes egykori csapattársait idézte, akik szerint közöttük ő volt a vezéregyéniség és azt kívánta neki, hogy a sporttól soha ne szakadjon el. Keleti Ágnes a következő szavakkal köszönte meg a megemlékezést: "gondolni sem mertem volna rá, hogy ilyen kedvesen fogadnak.
95. születésnapjának előestéjén az Olimpiai Bajnokok Klubja szervezésében a magyar sportélet egykori nagyságai köszöntötték Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnok tornászt, a Nemzet Sportolóját. Az YBL Tervező Iroda helysége szűknek bizonyult a média nagy érdeklődése melletti ünnepségnek. Házigazdaként Takács Tibor üdvözölte a megjelenteket, majd az eseményen a "Nemcsak a húszéveseké a világ" sláger zenéjére vastaps mellett vonult be az ünnepelt, akit elsőként Szabó Tünde sportért felelős államtitkár köszöntött. "Ne méltassanak, üdvözöljenek! " – mondta Keleti Ágnes a mikrofonhoz lépő államtitkárnak, aki a bajnoknő pályafutásának felidézésekor kiemelte a tíz olimpiai érmet, melyből öt arany. Különösen azt méltatta, hogy Melbourne-ben 35 évesen nyert négy arany- és két ezüstérmet a világhírű sportoló. "Ági néni méltán lett a Nemzet Sportolója és kapta meg a Prima Primissima-díjat. Élete során sokszor volt része szerencsétlenségben, ám ekkor is mindig szerencséje volt, így lehet köztünk 95 évesen is.
Meghatározó szerepet vállalt az izraeli tornasport megteremtésében, 1958 és 1980 között az izraeli válogatott szövetségi kapitánya volt, eközben ő készítette fel az olasz válogatottat az 1960-as olimpiára. 1957 és 1980 között az izraeli Testnevelési Főiskola (Wingate intézet) torna tanszékének vezető tanára volt. Legfőbb feladatának az iskolai testnevelés fejlesztését tekintette, s ennek érdekében a tanárképzés magasabb színvonalának megteremtését tűzte ki célul. 1983 és 1988 között a Maccabi Tel-Aviv, majd a Ráánai Torna Klub tornaszakosztályának edzőjeként tevékenykedett. Nemzetközi bíróként is dolgozott, csak 75 évesen választotta a nyugdíjas életformát. 1949-ben a Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozatát, 1951-ben a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát és a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója címet, 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója címet kapta. 1981-től a Zsidó Sporthírességek Csarnokának (International Jewish Sports Hall of Fame) tagja. 1995-ben MOB Olimpiai aranygyűrűt kapott, 2002-ben a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) beválasztotta a Hírességek Csarnokának (Hall of Fame) tagjai közé, 2003-ban MOB Érdeméremmel tüntették ki, 2004-ben megkapta a Nemzet Sportolója címet.
2008-ban kimutatták, hogy a császár arzénmérgezés áldozata lett. Ce-hszi uralkodásáról eltérőek a vélemények, egyes kutatók szerint Kína korrupcióba és anarchiába süllyedéséhez járult hozzá, az állami pénzekkel saját luxusigényeit elégítette ki, ami megmutatkozott a Japánnal szembeni vereségben is. A haditengerészet fejlesztése helyett például bővíttette és helyreállította a Nyári Palotát, a híres Márványhajó pavilonnal együtt. Mások szerint erőskezű uralkodó volt, pont olyan, akire az országnak szüksége volt ezekben a zavaros időkben, ráadásul reformjaival megalapozta a modern Kína felemelkedését. Életéről regény is született Az utolsó kínai császárné címmel, Pearl S. Buck tollából. Az utolsó császár. Rabszolgából lett a szultán felesége A nők szultanátusa az Oszmán Birodalomban 1521-ben, Hürremmel vette kezdetét, aki rabszolgasorból került I. Szulejmán mellé. Az asszony később hatalmas befolyásra tett szert, a szultán még a politikai döntésekben is sokszor rá támaszkodott, szinte mindenben hallgatott a véleményére.
Pearl S. Buck: Az utolsó kínai császárné (Tericum Kiadó Kft., 2003) - Szerkesztő Fordító Kiadó: Tericum Kiadó Kft. Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2003 Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés Oldalszám: 592 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 20 cm x 15 cm ISBN: 963-8453-73-7 Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg A lebilincselő regény hiteles portrét fest az utolsó kínai anyacsászárnéról. Az erőskezű és sokszor könyörtelen császárné, Ce-hszi Kína egyik legnyugtalanabb korszakában, a 19. század második felében irányította az országot. A császári udvarban sokan gyűlölték és rettegtek tőle, a nép azonban rajongott érte. A gyönyörű mandzsu lány tizenhét éves korában került a Tiltott Városba, a Császári Palotába, és az uralkodó kedvenc ágyasa lett. Az utolsó kínai császárné - Pearl S. Buck - könyváruház. Ám sorsa másként alakult, mint a többi császári ágyasé. Fiú örököst szült, így császárné lett belőle. Szépségének, éles eszének és kitartásának köszönhetően már huszonnyolc éves korában magához ragadta az ország irányítását, s azt haláláig nem engedte ki a kezéből.
A gyermek uralkodó regnálása azonban nem tartott sokáig, ugyanis az 1911 októberében kirobbanó kínai forradalom megingatta trónját; Jüan Si-Kaj és a Kumonintang egyezsége értelmében Pu Ji 1912 februárjában lemondott trónjáról, ezzel a Mandzsu-dinasztia – és a császárság – kora örökre véget ért. A fiatal uralkodó a trónfosztás után még évekig a Tiltott Városban – a kínai császárok hagyományos lakhelyén – élt, miközben a köztársaság kormánya úgy bánt vele, mint egy idegen uralkodóval: a gyermek évjáradékot kapott az államtól, amiből még mindig királyi módon élhetett. Pu Ji alig töltötte be 11. életévét, amikor 1917-ben egy hadúr, Zhang Zhun 11 napra ismét felültette őt a császári trónra, ám visszatérésének lehetősége általános tiltakozást eredményezett. Az utolsó kínai császárné |. Az elszigetelten nevelkedő uralkodót 1924-ben aztán száműzték a Tiltott Városból, ekkor a japán koncessziós területnek számító Tiencsinben talált otthonra. Pu Ji 1931-ben került ismét uralkodói pozícióba, amikor a japánok az általuk meghódított Mandzsukuo bábállam császárának kiáltották ki.
Pu Ji Pu Ji mint Mandzsukuo császára Kína császára Uralkodási ideje 1908. december 2. – 1912. február 12. 1917. július 1. – július 12. Elődje Kuang-hszü Utódja tisztség eltörölve Mandzsukuo császára Uralkodási ideje 1934. március 1. – 1945. augusztus 15. Elődje új tisztség Utódja tisztség eltörölve Életrajzi adatok Uralkodóház Csing-dinasztia Született 1906. február 7. Peking Elhunyt 1967. október 17. (61 évesen) Peking Nyughelye grave of Puyi Édesapja Caj-feng ( Zaifeng) Édesanyja Jou-lan ( Youlan) Testvérei Yunhuan Jin Yunying Pujie Jin Youzhi Házastársa Van Zsung ( Wan Rong) (császárné) Házastársa Ven Hsziu ( Wen Xiu) (másodfeleség) Házastársa Li Su-hszien ( Li Shuxian) (polgári feleség) Gyermekei nincs A Wikimédia Commons tartalmaz Pu Ji témájú médiaállományokat. Pu Ji ( tradicionális kínai: 溥儀, egyszerűsített kínai: 溥仪, pinjin átírással Pǔyí, más átírással Puji, uralkodói nevén Hszüan-T'ung), ( Peking, 1906. – Peking, 1967. ) a Csing-dinasztia, és egyben Kína utolsó császára, akit háromévesen ültettek trónra, de viszonylag rövid időn belül letaszították onnan.
Egyesek tudni vélik, hogy Ce-hszi mérgezte meg, mégpedig azért, hogy kiskorú gyermekük helyett ő vezethesse az országot. Ha nem is ő ölte meg, valószínűleg úgy gondolta, hogy a halála szükséges az ország fejlődéséhez. Ezt követően hihetetlenül dörzsölt politikai stratéga lett. Tung-cse ötévesen került trónra, egy nyolcfős régenstanács uralkodott helyette, amelynek tagjait még az édesapja választotta. Ce-hszi nem volt elégedett a munkájukkal. A néhai császár elsőszámú feleségével, tehát a magasabb rangú özveggyel, Ci'annal puccsot tervezett a testület ellen, a császár testvéreivel szövetkezve. A tanács tagjait bebörtönözték, néhányukat kivégezték, másokat öngyilkosságba hajszoltak. Ettől kezdve Kína sorsa nagyjából Ce-hszi kezében volt közel öt évtizeden át, hiába írták elő a hagyományok, hogy nőként nem vehetett volna részt a politikában. Az özvegy anyacsászárné a háttérből irányított, és sosem tette be a lábát a Tiltott Város uralkodók számára fenntartott termeibe. Ehelyett a hozzá hű udvari férfiakat, így például Gong herceget bízta meg terveinek, döntéseinek végrehajtásával.