Fűzfa így szólt a madárhoz, madár így szólt a bogárhoz, bogár így szólt a fűszálhoz: -Rozscipó lesz ma ebédre … nosza, itt a mese vége! Zelk Zoltán: Kecskére bízta a káposztát Zelk Zoltán: Kecskére bízta a káposztát További Zelk Zoltán mesék Vissza a főoldalra
Fűzfa így szólt a madárhoz, madár így szólt a bogárhoz, bogár így szólt a fűszálhoz: -Rozscipó lesz ma ebédre … nosza, itt a mese vége!
Harmadszor azt, hogy rád bízom ezt a fél rőf kolbászt, vigyázzál rá, míg megjövök a káposztával. Akkor aztán olyan kolbászos káposztát főzök, hogy kilenc napig sem éhezünk meg utána! Ezzel aztán útnak indult a szegény legény. Bal füle mellett egy fehér lepke szállott, jobb füle mellett egy tarka lepke szállott, a feje fölött egy rigómadár énekel; így haladt az úton a szegény legény. Fehér szőrű piros nyelvű kis kutyája meg ott állott a fél rőf kolbász mellett, nézte, nézte, aztán így szólott gazdája másik jószágához, az udvar végében legelésző kecskéhez: – Mit gondolsz, fehérszakállú, megkóstolhatnám én ezt a finom kolbászt? – Me-e-eg! Me-e-eg! – felelte a kecske, mire a kis kutya leharapott egy jókora darabot a kolbászból. Nyalta is utána a száját, mert ilyen jót még nem vett sohasem, és még egyszer megszólalt: – Mit gondolsz, szép szakállú pajtás, megehetném én ezt a finom kolbászt? – Me-e-eg! Me-e-eg! Zelk Zoltán: Kecskére bízta a káposztát - 2018. augusztus 25., szombat - Háromszék, független napilap Sepsiszentgyörgy. – felelte ismét a kecske, mire a fehér szőrű kis kutya megette az egész fél rőf kolbászt.
A Wikiszótárból, a nyitott szótárból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Olasz Kiejtés IPA: /tˈ Határozószó stamattina ma reggel Stamattina mi ha telefonato Rino, ho creduto che volesse ancora soldi e mi sono preparata a negarglieli. Invece il motivo della telefonata era un altro: sua madre non si trovava più. Elena Ferrante: Briliáns barátnőm. — Elena Ferrante: Amica geniale: 1. Ma reggel telefonált Rino, azt hittem, megint pénzt akar, készültem is nemet mondani. De más miatt hívott: eltűnt az anyja. — Elena Ferrante: Briliáns barátnőm: 1., fordította Matolcsi Balázs
2016. december 07. A Briliáns barátnőm a Nápolyi regények első kötete és megjelenése után rögtön annyira népszerű lett, hogy külön nevet is adtak a jelenségnek: Ferrante fever. Az Elena Ferrante írói álnév és nem tudni ki rejtőzik a név mögött, amely ad némi rejtélyes felhangot könyveinek, de így is kellemes meglepetés volt számomra ez a regény. Lehet több olasz könyvet kellene olvasnom? A Nápolyi regényekben két olasz lány életét ismerhetjük meg. A Briliáns barátnőm a gyermekkort és a kamaszkort dolgozza fel. Lila Cerullo és Elena Greco már egész fiatalon elválaszthatatlan barátok lesznek, pedig tökéletes ellentétei egymásnak: Lila a vakmerő, robbanékony, harsány személyiség, Elena pedig a csendes, szorgalmas, simulékony. A regény elbeszélője is Elena, így a könyv során biztosra vettem, hogy a cím Lilát takarja, de a végére kiderül számukra és az olvasó számára is, hogy akár mindkettejükre vonatkozhat. Elena ferrante briliáns barátnőm md. A történetben az 50-es évek Nápolyában járunk, azon belül is egy lepukkant, szegényes lakótelepen.
Két szempontból fantasztikus és nagyon fontos ez a könyv: egyrészt egy barátság történetét meséli el, kezdi el felvázolni (hiszen ez az első kötet a négyből), másrészt pedig az ötvenes évek Nápolyát, azon belül pedig a telepet, és az azon uralkodó viszonyokat tárja elénk az író két kislány szemén át, mindezt hihetetlen részletességgel, és érdekesen – még úgy és azoknak is, akik nem bolondulnak az olasz részletekért, vagy Olaszországért. Elena ferrante briliáns barátnőm obituary. Ha visszagondolok arra, hogy mit éreztem olvasás közben, akkor a forróság, a zsúfoltság, a küzdelem, és a ragaszkodás szavak azok, amik elsőre eszembe jutnak. Ferrante egy olyan korba repíti vissza az olvasót, ami tulajdonképpen történelmileg nem annyira fontos, semmi kiemelkedő nem történt, de mégis egy remek közeg a családregény-folyama helyszínének: olyan hangulatot teremt, ahol a cselekmény egészen egyszerűen életre kel olvasás közben. Lenu és Lila barátsága pedig egy elemi erejű kötelék, melyből a rózsaszín vattacukor mégis hiányzik: sem a lakhelyük, sem a családjaik által biztosított lehetőségeik által nem kapják meg azt, ami járhatna, ez pedig néha rá is nyomja a bélyegét a kettejük viszonyára, kötelékére.